*Harry szemszöge*
Balra futottam, a sikátorok végtelennek tűnő labirintusába.
Mindegyik elágazásba benéztem, de sehol nem láttam Liz-t.
Remélem nincs semmi baja...
Befordultam jobbra, benéztem a legközelebbi elágazásba, és ott feküdt, valaki a földön.
Mintha egy pocsolyába feküdne.
Odafutottam, és a szívem szakadt meg...
Liz a vérében ázott, a kezéből, és a lábából ömlött a vér...
Szemei csukva voltak, de láttam ahogy mellkasa fel-le emelkedett.
-Liz! Liz, kérlek nyisd ki a szemed!
-Harry?-nyöszörögte.
-Igen! Itt vagyok! Ne félj, nem lesz semmi baj!-Remegett a hangom, szörnyű volt így látni.
-Liz, hívom a mentőket!
Tárcsáztam, gyorsan fel is vették.
-Haló?
Harry Styles vagyok, a barátnőmet valószínűleg megkéselték, nagyon sok vért vesztett, a belvárosban, az ötödik belsikátor mellett jobbra!
Kérem siessenek!
-Liz! Mindjárt jönnek az orvosok!
Megfogtam ép kezét.
Én is a vérben ültem, de egyáltalán nem érdekelt.
-Liz ki tette ezt Veled?
Láttam rajt, hogy nehezére esik kimondani a szavakat, nagyon gyenge...
-Daniel.
Ezt nem hiszem el...
Hogy merészelte bántani Liz-t?
-Liz! Tudnod kell, hogy sajnálom, szeretlek!
Szeme csukva volt, de mosolygott.
-Harry, én is szeretlek-szinte suttogott.
Füle mögé tűrtem egy véres tincset.
-Nagyon fáj a kezed?-kérdeztem, mert a kezén nagyobb vágások voltak.
-Igen.
Pár perc múlva sziréna szóra lettünk figyelmesek;
-Liz! Jönnek a mentősök!
Nem válaszolt.
-Liz! Liz!
Elvesztette az eszméletét.
-Harry?-szólt az egyik mentős.
-Itt vagyunk!
Befordultak a sarkon.
Jött három mentős, és hoztak egy hordágyat is.
Felálltam Liz, mellől és óvatosan felrakták a hordágyra.
-Mike Stat vagyok, mi történt pontosan ?
-Hát mikor ideértem a földön feküdt, és nem sokkal Önök előtt elájult.
-Értem. A kórházban a rendőrségnek is kérem mondja el!
-Természetesen!-Fel kell jelenteni Danielt, nem hagyom, hogy megússza amit Liz-zel tett.
Követtem a mentősöket egészen az autómig.
Közben Liz kezdett magához térni.
***
A kórház felé vettem az irányt.
Felhívtam Louis-t, hogy nem megyek ma már haza.
Leparkoltam a kórháznál, és futottam be a nagy komor épületbe.
A portánál megkérdeztem, hol ápolják Liz-t.
Felmentem a második emeletre.
34/B kórteremnél már volt két rendőr.
Mielőtt bementem, mondták, hogy feltesznek pár kérdést.
Leültünk azokra a székekre, amik a folyosón voltak elhelyezve.
-Nos Mr.Styles, kérem mondja el mit tud, Ms.Clark ügyében.
-Rendben. Hivatalosak voltunk mindketten egy buliba, bár külön mentünk.
Amikor én odaértem Elizabeth már nem volt ott. Az egyik asztalnál ott volt Liz táskája, és egy segélykérő üzenet. Elindultam megkeresni, de nem tálaltam sehol.
A sikátorok felől síkitást hallottam, ezért arra mentem.
Mire megtaláltam, már egyedül feküdt a sikátorba, és hívtam a mentőket.
-Köszönjük. Nem tudja, hogy ki lehetett?-kérdezte az egyik rendőr.
-De, Liz elmondta, hogy a volt barátja, Daniel Jong volt.
-Jack, adjatok ki körözést!-Mondta a másik rendőr.
-Még egyszer köszönjük Mr.Styles!
-Nincs mit.
Miután elmentek bementem Liz-hez.
Az ablak melletti ágyon feküdt.
A sebes keze, és lába be volt kötve.
Az orvos is bent volt.
-Jó estét Doktor Stat!
-Áh Harry! Jöjjön csak, a barátnője hálás lehet!
-Miért?-kérdeztem.
-Mert ha később talál Rá, akkor elvérzett volna.
Gondolom észrevette, hogy ott a kèrdés zuhatag a nyelvem hegyén, mert rögtön válaszolt.
-Most bekötöttük a sebeit, alszik. Rendbe fog jönni!
-Köszönöm szépen!
-Akkor én most megyek is.-Azzal kiment a szobából.
Odaültem Liz mellé, megfogtam a kezét.
Úgy örülök, hogy nincs semmi baja.
De mindketten kimondtuk a bűvös szót.
Komolyan szeretem Elizabeth-et.
Kinyitotta a szemét.
-Harry!-Megpróbált felülni, de a fájó lába miatt nem igazán ment.
-Harry köszönöm!
-Elizabeth ne köszönd!-Ezen nincs mit megköszönni.
-Akkor megölelhetlek azért?
-Persze-Nevetettem.
Felült, én pedig lehajoltam Hozzá.
Nem mertem nagyon megszorítani, mert tudom, hogy még mindig fáj a keze.
-Azt mondtad, a mentősöknek a telefonba, hogy a barátnőd.-Szólalt meg először.
-Hát igen, mert azért mentem a buliba, hogy elmondjam, hogy mennyire sajnálom, és...
Tarkómnál fogva közelebb húzott magához, és megcsókolt.
Miután levegőhiányában elváltunk, megölelt.
Annyira leírhatatlan érzés tudni, hogy itt van, és Ő is így érez, mint én.
Nem tudom hány percig maradtunk így, de nem akarom soha-soha többet elengedni.
Miután elengedtün egymást szomorúság ült az arcára;
-Mi a baj Liz?
-Csak rossz, hogy egyedül kell itt lennem.
-Itt maradok Veled egész éjszaka!
-De csak miattam nem kell maradnod!
-De igen!-Nem akartam, hogy egyedül érezze magát.
Mielőtt lefeküdtünk volna aludni, bejött Liz-hez egy nővér, lecserélni a kötéseket.
Megkérdeztem, hogy nem baj, hogyha itt maradok.
A középső ágyon lepakoltam.
9 órakor Liz-t elnyomta az álom.
Adtam egy puszit a homlokára.
Én is betakaróztam, én is hamar elaludtam.
nagyon szuper lett*-*
VálaszTörlés