17.Fejezet**Futás!

Sziasztok!! :))
Itt az új rész, mert megvolt az 5 komment!! #happy
Tudom, itt a suli, de azért olvasni mindig van idő! :)
Az előzöhöz hasonlóan ehhez is szeretnék kommenteket kérni, de most az lenne a lényeg, hogy iratkozzatok fel!!!! :)) #please
Nagyon sokat jelentene! ;)
Akkor hát jó olvasást! :)
~P
Reggel arra ébredtem meg, hogy szakad az
eső...
Sajnos ez majdnem mindennapos itt Londonban.
Van amikor kifejezetten jó érzés az esőben szaladgálni, ilyenkor olyan szabadnak, és függetlennek érzem magam.
Azonban eléggé zavart, hogy nem hallom Harry szuszogását...
Mostanában szinte mindig ugyanazt álmodom;
A sikátorban vagyok, amikor Daniel megkéselt.
Ilyenkor mindig megébredek, és csak akkor nyugszok meg, ha Harry mellettem van.
Persze Ő is felébred, és még jobban magához ölel, de ezt Ő sem tudja elfeledtetni velem, ezt a keresztet egész életemben magammal hordozom...
Nem tudom hol van Harry, az is lehet, hogy elment...
Meg is értem, mert velem eggyütt csak egy újabb teher van a vállán.
Miattam kevesebb időt tölt a fiúkkal, Louis is csak miattam ilyen Harryvel, ápolgathat mint egy szolga, pedig én nem kértem erre...
Mikor megláttam Harryt az ajtóban, egy tálcával a kezében, nagyon nagy kő esett le a szívemről.
-Jó reggelt Kicsim!-Mosolygott.
-Máris jobb!-Leült mellém, hüvelykujjával végigsimított az arcomon.
-Éhes vagy?-Kérdezte rekedtes hangján.
-Mint a farkas!-Felhúztam a lábam törökülésbe, és nagy örömömre nem fájt a lábam!!
-Harry! Nem fáj a lábam!
Válaszul egy hosszú csókot nyomott a számra.
-Akkor jó étvágyat!-Mosolygott.
Miután megettem a reggelimet, ami sajtos croissant volt ömlesztett sajttal, Hazz ölébe hajtottam fejem, ami igazából, a "birkózásunk" eredménye lett.
-Mit szólsz, ha azt mondom, mára szabadnapot kaptam?-Nézett le rám.
-Azt, hogy az szuper!
-Akkor lemehetnénk sétálni a parkba, mert elállt az eső. Az biztos jót tenne a lábadnak!
-Jó ötlet!-Mosolyogtam.
Felvettem egy fekete cicanadrágot, piros felsővel.
Nem akartam rövid nadrágot húzni, mert a vágások még nem tűntek el.
Amikor fel akartam hívni Anyát, hogy hamarosan megyek haza, nem működött a telefonom.
-Jaj ne már!-Pedig még nem akartam új telefont.
Két kéz hátulról átkarolta a derekam.
-Mi a baj?
-Tönkrement a telefonom!
-Akkor útba ejtünk egy telefon boltot!
-Rendben.-Megfogtam Harry kezét és ujjpercét pusziltam.
Fél 12-kor elindultunk a belvárosba elsősorban telefonért.
Mikor kiléptünk az utcára, Harry összefűzte az ujjainkat.
-Milyen telefont szeretnél Kicsim?-Nézett rám.
-Hát... Nem is tudom. Talán amilyen neked van.
-Akorr az iPhone boltba megyünk!
Nem igazán tudom, merre is van az a bolt.
Még sohasem volt iPhonom, de már egy ideje gondolkodtam azon, hogy lecserélem a telefonom, csak hát sajnáltam, meg mindig a megfelelő alkalomra vártam...
A belváros egyik mellék utcájába fordultunk be.
Az igazat megvallva nem nagyon jártam még erre fele.
Tele volt ez az útszakasz mindenféle boltokkal.
Butikok, drogériák, patika, kisbolt, kozmetika.
A kozmetika melletti bolt kirakatában egy hatalmas iPhone5 matrica díszelgett.
-Harry Te is itt vetted a telefonod?-Fordultam szembe Vele.
-Igen!-Mosolygott.
Amikor beléptünk, megcsapott a bolt légkondijának frissìtő levegője.
Volt pár fiatal lány is bent, akik eléggé megbámultak minket.
Gondolom rajongók lehettek, és eléggé idegesítő lehetett, hogy a "szerelmük" kézenfogva sétál egy lánnyal.
Szerintem egy kanál vízbe tudnának folytani.
Észre sem vettem, hogy megálltunk egy telefon dobozokból kirakott piramisnál.
Kicsit neki is mentem Harry-nek, mire felkuncogott.
-Ez az iPhone 5!-Karolta át a vállam, így közelebb húzva magához.
Levettem a piramis csúcsáról egy dobozt, ami fehér színű volt.
-Nem baj, hogy fehér?-Nézett rám Harry.
-Nem, sőt szuper!-Mosolyogtam.
Miközben a kasszához ballagtunk, sikerült megvitatnom Hazz-al, hogy én fizetem ki a telefont.
-Nos hölgyem, a készülékre két év garancia áll, esetleg ajánlhatok hozzá tokokat?-Nézett fel az eladó férfi, miközben a papírokat irogatta.
-Nem, köszönöm.-Nem volt egyenlőre szükségem ilyenekre, örülök, hogy egyáltalán telefonom van.
Fizettem, és megfogtam a nejlon zacskót, míg a másikat Harry-kezével fűztem össze.
Elsétáltunk a parkba, ami tele volt vidáman futkosó gyerekkel, akik bújocskáztak.
Kerestünk egy olyan padot, amit takart két hatalmas bokor.
Amikor leültünk, feltűnt, hogy a pad mellett van egy rózsabokor.
-Ó rózsa! A kedvenc virágom!-Felpattantam a padról, és leguggoltam, hogy beszippantsam
azt a mámorítóan kellemes illatot.
-Harry közelebb csúszott, fejét vállamon pihentette, figyelve mit csinálok.
Le akartam venni egy szálat, hogy odaadjam Neki, bár ezt fordítva szokás.
Annyira imádom a rózsákat, mert olyan gyönyörűek, de mégis "erősek" mert ott vannak a tüskéik, amibe most sikeresen belenyúltam.
-Aú!-Szinte teljesen beleállt a karomba.
Felálltam, leültem Harry mellé.
-Gyere kiszedem!-Szólalt meg gúnyosan, mintha csak tudta volna, hogy ez lesz.
Megfogta a kezem, majd rárakta a lábára, így közel hajolt ès "megvizsgálta".
-Háromra kihúzom. Sajnálom, hogyha fájdalmat okozok, de ki kell venni.
-Rendben.-Biztatásul, egy hosszadalmas csókot nyomtam ajkaira.
-Egy...Kettő...Három...
Megfogta a tüske végét, és egy nagy lendülettel kihúzta, mire felszisszentem.
Feljebb emelte a kezem, és adott egy puszit a sebzett területre.
-Nagyon fájt?-Nézett fel bánatosan.
-Egyáltalán nem fájt.-Vigasztaltam.
Nagyon elszomorította, hogy
esetleg fájdalmat okozott nekem.
Pedig tényleg nem fájt.
Láttam Rajta, hogy nem nagyon akar hinni nekem.
Harry tényleg meg akar óvni mindentől, és nem tudja elfogadni, ha Ő okoz szomorúságot, vagy fájdalmat.
Nagyon jól esik ez a törődés,
mert nagyon szeretem Harry-t, és nem tudok nélküle élni, Ő hoz boldogságot a szívembe, Ő adja meg azt, amit senki más nem tud.
Amikor összevesztünk az egyéjszakás kalandjai miatt, azt hittem vége van mindennek , Harry nélkül üres az életem, nem akarom SOHA többet elengedni, azt akarom, hogy mindig velem legyen, mindig öleljen.
De tudom, hogy ez nem fog megtörténni, mert Harry egy sztár, én meg csak egy egyszerű ÁTLAGOS lány.
Most nem vagyok átlagos, mert Harry mellett különlegesnek  érzem magam.
Harry legjobb esetben pár év múlva tovább áll.
Ez rettentően elszomorít, szörnyű így felkelni, meg lefeküdni amikor ott van velem, mert tudom, hogy nem sokáig fogom itt látni magam mellet...
-Minden rendben Kicsim?-Nézett rám kérdőn.
-Persze, miért ne lenne?-Szándékosan a miért-re tettem a hangsúlyt.
-Csak mert elbambultál.
-Nem, én csak gondolkodtam...-Hajtottam le a fejem.
-Min gondolkodtál?- Hajolt le , hogy a szemembe nézhessen.
-Lényegtelen.-Épp hogy csak kimondtam, olyan hang jött a szökőkút felől, mintha  elszabadult lovak patadobogása lett volna.
-A francba!-Állt fel Harry.
-Mi a baj?-Néztem fel Rá aggodalmasan.
-Fogd a telefont, és futás.
Teljesítettem a kérését, bár nem értettem okát.
Felálltam, megfogta a kezem, de olyan erősen szorította, mintha legalább szakadék mellett sétálnánk.
Észre vette zavartságomat, és csak ennyit mondott.;
-Paparazzik! Le kell ráznunk Őket!
Vagy tíz utcán keresztül futottunk, mire leráztuk "üldözőinket".
-Sikerült!-Mosolygott.
Én nem tudtam mosolyogni, mert nagyon fájt a lábam.
-Mi a baj?
-A lábam.-Húztam el a szám.
-Gyere innen nem laksz messze.
Megfordult, így háttal állt nekem, kicsit behajlította lábait.
Vettem a célzást, vállaiba kapaszkodtam, ugrottam egyett, lábaimat dereka közé "tettem", amit nem túl erősen, de azért, hogy le ne essek, fogott.
Kezemet óvatosan nyaka köré fontam.
-Így már jobb?-Próbált rámmézni, de nem igazán sikerült, mire csak kuncogtam.
-Sokkal.-Egyik kezemmel elkezdtem haját piszkálni, amit nagyon élvezett.
-Tetszik a hajam?-Szólalt meg rekedtes hangján.
-Nagyon-Suttogtam.
Körübelül két perc múlva már az ajtóm előtt álltunk.
-A kulcsot szabad elkérnem Ms.Clark?-Válaszul leugrottam hátáról, és elkezdtem matatni a táskámban.
Útközben Harry hozta a nejlon szatyort, mert nem engedte, hogy én hozzam.
Átnyújtottam a kulcsot, mire meghajolt, na ekkor betelt a pohár, és röhögő-görcsöt kaptam.
Mikor nyitva állt az ajtó előttem, beléptem és lehuppantam a kanapéra.
Miután Harry bezárta az ajtót,  Ő is csatlakozott.
Elővettem a telefont a szatyorból, majd kibontottam.
Belehelyeztem a szükséges kártyákat, és bekapcsoltam.
Teljesen fehér volt, vagyis a hátulján egy része picit sötétebb volt.
Harry hozzám bújt és így figyelte, hogy fedezem fel új telefonom adta végtelen lehetőségeket.
-Szívem ne akarj letörölni semmi alap-alkalmazást!-Nevetett.
-Ja persze!-Fejemet vállara hajtottam.
-Bekapcsolom a tévét.-Hajolt Harry a távkapcsoloért.
-Rendben.-Mondtam, de közben egy pillanatra sem szakítottam meg a "szemkontaktust"
a telefon képernyőjével.
Harry csak kapcsolgatta a tévét, de megállt a híreknél. Leraktam a telefont, és figyelmem a szőke hajú riporterre összpontosítottam.
-Friss híreink innen, London-ból:
Az One direction egyik tagját lencsevégre kapták, egy lánnyal kézen fogva, Harry Styles-ra vajon rátalált a szerelem?
Itt beraktak egy képet amin, ma futottunk.
-Forrásaink szerint, a lány Elizabeth Clark, 19 éves.
További híreink...
A szám is tátva maradt...
Harry kinyomta a tévét, és felém fordult;
-Liz, sajnálom!-Hajtotta le a fejèt.
Kezemet arcára raktam;
-Harry nincs semmi baj!
Felemelte fejét, mélyen a szemembe nézett, miközben én elvesztem azokban a smaragd szemekben, amikben erősen látszott a félelem.
-De nagyon is baj van! Ettől akartalak megvédeni Liz! Tudod milyen lesz most az életed? Nem tudsz úgy kilépni az utcára, hogy valamelyik újságíró el nem kap.
Nem lesz semmi magánéleted, miattam.-Nagyon ideges lett...
Kezeim vállaira raktam, és szorosan magamhoz húztam egy ölelésre, és a füléhez hajoltam:
-Nem érdekel, szeretlek és csak ez számít!
Harry kicsit jobban magához szorított.
-Úgy imádlak Kincsem!-Suttogott, mintha csak attól félne, hogy valaki meghallja.
-El kéne menni fürdeni nem?-Fordult felém kaján vigyorral az arcán...
5 komment múlva találkozunk, és iratkozzatok fel!!
<3 Puszika <3