23.Fejezet**Liz!

Hii! ;)
Nos itt az új rész, kicsit rövidebb lett a szokásosnál, de csak azért, mert az "izgalom" a kövi részben lesz! ;)
Az elöző részhez nagyon lassan érkeztek a kommentek... :)
De végül is többet kaptam, amit köszönök ;)
A feliratkozók is szépen gyűlnek
:)
Jó olvasást! ;)
A kövi pénteken ;)
(De akkor azért komment is legyen! ;))
Plusszban pénteken, vagy szombaton egy bónusz részt is hozok, az egyik legjobb barátnőm részére.
Jó olvasást!
~P

"Vicces dolog az élet, abban a percben, amikor azt hiszed minden rendben van, közbejön valami, és felfordul minden."
(Zayn Malik)

A madarak csiripelése törte meg a reggeli csendet, nyugalmat.
De talán ez így van helyén...
Elvégre hát augusztus van.
Azonban hamarosan itt az ősz, ami tagadhatatlanul a kedvenc évszakom.
Igazából egyik évszakot sem utálom, csak az a tipikus tájkép, ami akkor tárul eléd, amikor az utcán sétálsz, az leírhatatlan...
Amikor a fák különböző színekbe öltöznek...
Az a hang, amikor a lehullott leveleken lépkedsz...
Az időjárás is ilyenkor mondható legkellemesebbnek.
Nincs kánikula, sem dermesztő hideg.
Meg talán picit az is közrejátszik, hogy őszi születésű vagyok...
Na meg a Halloween, amit imádok.
Ezen az ünnepen Jason-nel, és a barátaimmal rémisztő jelmezekbe bújtunk, és cukrot kéregettünk.
Itt a kertvárosba minden utcába rengeteg faragott tökben pislákoltak a gyertyák...
-Jó reggelt Kicsim!-Hallottam meg Harry reggeli rekedtes hangját.
Kinyitottam szemeimet, Harry mosolya, és rendezetlen göndör fürtjei volt, az amit ma először láttam meg.
-Neked is Harry!-Közelebb hajolt, és megcsókolt.
Nincs is jobb dolog annál, mint hogy a Szerelmed egy forró csókkal köszönt.
Megfogtuk egymás kezét, és tovább feküdtünk, egymást nézve.
-Mit csinájunk ma?-Tettem fel a kérdést.
-Nem tudom...-Biggyesztette le ajkait Harry.
-Öhmm, mondjuk megnézhetjük a tavat.
-Az is van itt?-Mosolyodott el.
Bológattam, felálltam, és nyújtózkodtam egyet.
Lementünk reggelizni, és megnéztünk egy pár régi videót.
Harry az ölébe ültetett, és így nevettünk a felvételeken.
Az elsőn a tizedik szülinapomon kèszült.
Ott ült Jason, Anya, Sam, Sandy és Jack;

-Kívánj valamit Liz!-Mondta Sam.
Lehunytam a szemeimet, és egy nagy levegővel elfújtam mind a tíz gyertyát...

Következő felvételen 6 évesen énekelgettem, egy játék mikrofonnal. Harry széles mosollyal figyelte.

A délelőtt azzal telt el, hogy a tévé előtt gubbasztottunk.
Jason ebédre átment az egyik barátjához.
Gyorsan bedobtunk a sütőbe pár csirkeszárnyat.
A sütő jelzett, hogy letelt az idő.
Halkan elfogyasztottuk az ebédet, és befeküdtünk Harryvel a függőágyba a kertben.
Csak feküdtünk, néha Harry meglökte a köteleket.
Olyan jó lenne, ha nem kéne folyton rohanni, félni,  és rejtőzködni a rajongók, és a paparazzók elől.
-Mit szeretsz bennem legjobban?-Nagy tenyereit a combjaimra rakta.
-A hajad, a csókod, a kezeidet, a mosolyod, a hangod, az érintésed...-Azt hiszem egy nap kevés lenne, ahhoz hogy felsoroljam azokat a dolgokat amik miatt szeretem Harryt...
-A kezeimet?-Elvette nagy tenyereit a lábaimról, és arca elé tartotta.
-Igen-Nevettem.
Elkezdte a hajamat simogatni, ès a felhőket figyeltük.
-Az ott olyan, mint egy szív!-Mutattam a felhőre.
-Akkor az a mi felhőnk!-Nevetett fel Harry.
Hihetetlen, hogy mennyire szeretem Harryt...
Ő az akiben megbízom, aki megvéd mindentől, mindenkitől...
Ő az aki kell, Őt nem tudja pótolni senki más...

-Indulhatunk?-Nézett rám Harry.
Leraktam a telefonomat az asztalomra, mert most nem hiányzik, hogy valaki megzavarjon.
Direkt mondtam Harrynek, hogy ilyenkor menjünk, egy óra múlva besötétedik...
-Anya elmentünk, szia Jason!
-Sziasztok!-Szinte egyszerre köszöntek, mi pedig már sétáltunk is a tó fele.

*Harry szemszöge*

Nem értem miért ilyen későn kellett elindulni...
Átkaroltam Liz vállát, és közelebb húztam magamhoz.
Kicsit furcsa lesz holnap visszamenni Londonba...
Itt minden olyan nyugodt, sehol egy csapat sikoltozó
rajongócsapat...

Pár perc múlva megérkeztünk a tóhoz.
Volt egy pár pad, és lámpa oszlopok.
A nádast halkan fújta a szél.
Kis csónakokat ringatták a pici hullámok.
Liz megállt, felém fordult, és csak mosolygott.
Karjaimba vontam, és feltűnt, hogy nincs itt senki...
-Harry csónakázzunk!-Duruzsolta a nyakamba.
Elengedtem és mélyen a szemébe néztem.
-Biztos?-Nagyon nem tetszett az ötlet.
Alsó ajkába harapott, és bólogatott.
-Gyere!-Megfogtam a kezét.
Végül is mi baj történhetne?
Azt leszámítva, hogy nem tudom milyen mély a víz, de talán nem is kell megtudnom.
Besegítettem Lizt, és leültem mögé.
Eloldoztam a köteleket, és lassan elkezdtem evezni.
Amikor beértünk a tó közepére megálltunk.
Lassan felkapcsolódtak a lámpák.
A víz gyönyörűen tükrözte az apró kis fény-pontokat.
Liz csodálattal nézett körbe.
-Ez gyönyörű!
Megfogtam a kezét, közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam.
Annyira imádom amikor a hétköznapokban csendes, ilyenkor meg olyan szenvedélyes.
Ezekért a pillanatokért érdemes élni.
Mert szerelmesek vagyunk, és most csak ketten vagyunk...
Megölelt, és a hajam rendezgette.
-Nézd Harry ott egy kacsa!-Egyensúlyát megtartva felállt, és vészesen közel ment a csónak orrához.
-Liz, kérlek ülj le!-Kértem.
Amint kimondtam, jött egy kisebb hullám.
A csónak megbillent, Liz sikoltva a vízbe bukott.
Egy másodpercre teljesen lefagytam, de azonnal ugrottam Liz-után.

*Liz szemszöge*

Nem kellett volna felállnom...
Olyan gyorsan történt minden...
Csak egy pici hullám, és egy lány aki egyensúlyát vesztve a vízbe esik.
Valami láda volt a víz alján, mert nagyot koppant a fejem...
Szörnyen hasogat, és a levegőm is elfogyott.
A hideg víz csípte a bőröm.
Hallottam Harryt, ahogy a nevem kiáltja, és két erős kezet, amint a felszínre húz...
Innentől elsötétült minden...

-Liz! Liz, kérlek nyisd ki a szemed!-Ez a rekedtes hang beszél hozzám körübelűl egy perce...
Sok sok  pislogás után kinyitottam a szemem.
Harry aggódó, de egyben megkönnyebbült arca figyelt.
Irtó cuki volt, ahogy göndör fürtjei vizesen homlokához tapadtak...
Segített felülni, míg egy tisztességes vízmennyiséget felköhögtem.
Ahogy vizes ruhám testemhez tapadt, nagyon lehültem.
A fejem nagyon fájt.
-Jajj Liz!-Harry rámmosolygott, és megölelt.
-Mi történt?-Nagyon nem emlékszem semmire az elmúlt tíz percből.
-Beleestél a vízbe, elájultál, és kihoztalak. Röviden...-Harry tekintetéből azt szűrtem le, hogy nem biztos abban, hogy már jól vagyok.
-Köszönöm!-Sikerült egy erőltetett mosolyt mutatni.
-Jól vagy?-Védelmezően átkarolt, és lábaira ültetett.
A fejemhez nyúltam, ami úgy fájt, mint még soha.
-Csak fáj a fejem, és fázok...-Amennyire csak tudtam hozzábújtam.
-Nagyon megijesztettél!-Megfogta a kezem, és ujjaimat simogatta.
-Gyere menjünk vissza!-Felhúzott, és továbbra is támogatta a hátam.
Jelen pillanatban nem vágyok semmi másra, csak száraz ruhára, és egy meleg teára.
Még szerencse, hogy nem hoztam telefont, mert akkor eléggé elázott volna...
Levetettük a cipőket az ajtó előtt, és egyenesen a szobámba indultunk.
-Veletek meg mi történt?-Jött utánunk aggódva Anya.
-Beleestem a tóba, és Harry kimentett.-Anya csak nézett, de ez izgatott legkevésbé.
Fáztam, és nagyon fájt a fejem.
Egyenlőre nem szólok Harrynek, nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon.
Bevonultam a fürdőbe.
Levettem minden vizes ruhát, és beálltam a zuhany alá.
Nagyon jól esett a meleg víz, de azt hiszem ezt a kalandot nagy nátha fogja követni.
Felvettem a ruháimat, és néztem magam a tükörben.
Nagyon aggasztott, hogy még mindig fájt a fejem, sőt már hányingerem is van...
Abban a pillanatban, amikor már éreztem, hogy hányni fogok, a WC fölé hajoltam.
Undorodva tűrtem arrébb a hajam, hogy ne lógjon bele.
Lehúztam a WC-t, és leültem.
Szédülök, és megint hasogat a fejem.
Ideje lesz szólni Harrynek, és Anyának.
Mintha csak tudta volna Hazz, hogy szükségem van rá...
Benyitott, és leült mellém.
-Bébi jól vagy?-Nem akartam megijeszteni, de mégis sikerült.
-Háát nem igazán...
-A fejed fáj?-Óvatosan felállt, és  engedett pohár vizet.
Felhúztam térdeimet, és hátratűrtem hajam.
-A fejem, szédülök, és hánytam.-Odaadta a vizet, és szólt Anyának.
Felsegített Harry, de fogta a derekam.
-Mi a baj Elizabeth?-Anya megfogta a homlokom, de szerintem nincs lázam.
-Le tudsz jönni?-Nézett rám kérdőn Anya.
-Majd én segítek.-A hátam alá nyúlt Harry, és olyan menyasszony stílusban felkapott.
Kezeimet nyaka köré fűztem.
Nagyon óvatosan fogott, mintha csak én lennék a világ legnagyobb kincse.
Talán Harry így gondolja...
A konyhában letett, és leültem egy székre.
-Főzök egy teát.-Anya már ment is főzni a meleg teát.
Miközben főtt a tea, odaadta Anya a lázmérőt.
Beraktam a számba a mérőműszert, és türelmesen vártam.
Harry megfogta a kezem, és mosolygott.
Egy perc múlva csipogott a lázmérő.
Legalább az biztos, hogy nincs lázam.
Mintha Harry telefonja szólt volna  a szobából...;
-Harry csörög a telefonod!-Egy picit Ő is fülelt, majd megvonta a vállát.
-Nem akarod felvenni?-Nem értem miért nem megy felvenni.
-Te fontosabb vagy!-Kacsintott.
Néha...Sőt mindig úgy megdobogtatja a szívem Harry, mint senki más soha...

Anya lerakta elém a gőzölgő teát, és egy fájdalom csillapítót.

-Jobb már egy picit?-Nézett kérdően Harry.
Válaszul csak bólogattam.
Anya kivitte a csészét a konyhába, Harry utánament.
Egy két szót sikeresen elcsíptem.;

-Szerinted mi a baja Sophie?-Szólt Harry idegesen.
-Nem tudom...-Válaszolt Anya.
-Ez az én hibám!
-Dehogy a Te hibád Harry. Te segítettél neki!-Próbálta Anya nyugtatni Harryt.
-Alap hogy segítek neki, szeretem.
De olyan rossz látni így!

Mindketten visszajöttek.
-Liz pihenned kell!-Nézett rám Anya.
Bólogattam, és felálltam.
Harry persze rögtön a segítségemre sietett.
-Ha valami baj van, szóljatok!-Szólt utánunk Anya.
Harry helyettem is bólogatott.
Lefeküdtem, Harry betakart, és mellém feküdt.
Háttal feküdtem neki, így jobban átkarolta derekam.
-Úgy sajnálom!-Törte meg a csendet.
-Harry nem a Te bajod, én akartam csónakázni!-Nem akarom, hogy azt érezze Harry, hogy az Ő hibája.
Én álltam fel, ez csakis az én hibám.
-De akkor is!-Megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni.
Tisztán látszott rajta, hogy bűntudata van.
Kezeimet arcára raktam, próbáltam érintésemmel lenyugtatni.
-Kérlek ne legyen bűntudatod!-Néztem rá kérően.
-Jó...Jobban vagy?-Figyelt reménykedve.
-Kicsit...Csak fáradt vagyok.-Végigsimított arcomon, és adott egy puszit.
-Akkor pihenj csak, ha bármi baj van, akkor szólj!-Nézett komolyan.
-Rendben. Jó éjt Harry!-Visszafordultam, és fogtam Harry kezét.
Harry szorosan hozzám simult hátulról.
Így nem is tűnik olyan szörnyűnek ez az egész, mert Harry végig itt van velem.
Azt hiszem korántsem lesz olyan jó éjszakám...
A fejfájásom nem múlt el teljesen...
Amikor reggel Harry keltett azt hittem, ez egy gyönyörű nap lesz.
Erre egy pillanat alatt felfordult minden...
Annak ellenére, hogy fáj a fejem, sikerült elaludnom, de félek az éjszakától...
Olyan érzésem van, hogy itt nincs vége ennek a dolognak...

Remélem tetszett a fejezet! ;)
~P