24.Fejezet**A kórház

Sziasztok! :)
Bocsánat a késésért...
Köszönöm annak a két embernek a kommenteket az előző fejezethez! :)
Ebben a részben kicsit sokat váltogattam a szemszögeket, de csak azért, hogy jobb legyen! :33
A következő fejezet 5 komment múlva. :))
Jó olvasást! <3
Éjszaka arra ébredtem, hogy megint hányingerem van, a fejem nagyon fáj.
Odanyúltam a telefonomért az éjjeli szekrényre, a kijelző hajnali kettőt mutatott.
Muszáj lesz kimennem a fürdőbe, mert érzem, hogy a váladék útnak indult a gyomromból.
Óvatosan levettem Harry kezét magamról, nem akarom felkelteni...
Attól, hogy én nem vagyok valami jól, Harrynek kijár a pihenés.
Próbáltam halkan lépkedni a hideg padlón.
Leguggoltam a WC fölé, és tényleg hánytam.
Lehúztam a WC-t, és a földre kuporodtam.
Megint szédülök, és nagyon fáj a fejem.
Hallottam a szobám felől a lépteket.
Remek...
Sikeresen felkeltettem Harryt.
Benyitott, és aggódva figyelt.
-Hánytál?-Leült elém.
Bólogattam.
-Sajnálom, hogy felkeltettelek...-Kezdtem bele mondandómba, de Harry nem hagyta végig mondani.
-Bébi semmi baj, de nagyon aggódók érted!-A mosdókagylóba kapaszkodva próbáltam felállni, hogy igyak egy kis vizet.
De elszédültem, szerencsére Harry elkapott.
-Majd én!-Egyik kezével hátulról átkarolta derekam, a másikkal engedett nekem vizet.
Átnyújtotta, lassan kortyoltam a hűsítő folyadékot.
Visszatettem a helyére a poharat.
-A fejed?-Kérdezte Harry.
-Fáj.-Adtam az egyértelmű választ.
-Beviszlek az ügyeletre!-Mondta határozottan Harry.
-Dehogy viszel! Beveszek egy fájdalomcsillapítót!-Nem akarom, hogy most berohanjon velem a kórházba...
-Ne is ellenkezz! Jobb ha lát egy orvos!-Be kell ismernem, hogy igaza van Harrynek.
-Gyere vissza a szobába, lemegyek szólni Sophi-nek!-Visszasegített az ágyba.
Leültem, és vártam.
Egy perc múlva ott állt az ajtóban Harry, és Anya hálóingben.
-Jajj Liz!-Leült mellém Anya, és megfogta a kezem.
-Mit csináljunk?-Sóhajtott Anya.
-Beviszem az ügyeletre!-Leült elénk Harry.
-Megtennéd?-Nézett Anya Harryre.
-Persze!-Próbált mosolyogni Harry.
-Rendben. Én itthon maradok Jason-nel.-Anya kiment a szobából, és becsukta az ajtót.
Kezd elkeseríteni, hogy egyre jobban fáj a fejem, és nagyon szédülök.
Harry látta rajtam, hogy nem tudok felállni, ezért  kinyitotta a bőröndömet, és előkeresett egy szürke melegítő nadrágot, pólót, és egy melegítő pulcsit.
-Köszönöm.-Elvettem a ruhákat, de akkora fájdalmat éreztem a fejemben, mint még eddig soha.
Lehunytam szemeimet, míg enyhült a fájdalom.
Harry  megszorította a kezemet, és megölelt.
Elengedett és felállt mellőlem.
-Hova mész?-Kaptam fel hirtelen a fejem, amit meg is bántam.
-Kimegyek a szobából ameddig felöltözöl.
-Ne menj kérlek!-Visszajött és elfordult a fal fele.
Most egyáltalán nem érdekelt, hogy mennyire vagyok szégyenlős.
-Segítesz?-Megfordult, bólintott, és segített felállni.
Megfogta a derekam, így könnyedén le tudtam venni az alvásra befogott rövidnadrágot.
Harry visszafogta magát, és végig a szememet nézte.
Persze sejtem, hogy alig bírt magával, mert hát Harry Styles-ről beszélünk...
Felvettem helyette a puha hosszúnadrágot.
Elkezdtem felhúzni a pólómat, de nagyon elszédültem.
Harry persze megint elkapott.
Harry a kezemre rakta a kezét, és együtt húztuk le, a másik pólót pedig fel.
Belebújtam a pulcsiba, és a zsebembe raktam a telefonom.
-Gyere, ülj le!-Harry segítségével leültem a forgós székre.
-Elmegyek átöltözni!-Harry elővett egy farmert, és egy fehér pólót.
Türelmesen vártam Harry-re, megint nagyon fájt a fejem.
Egyre jobban szédülök is.
Körübelűl két perc múlva már mentünk le a lépcsőn.
Anya a konyhában ült, és azt mondta megvár minket.
Kint nagyon lehűlt a levegő, teljesen felhúztam a cipzárt a pulcsimon.
Beültem a kocsiba, Harry bekapcsolta a biztonsági övemet.
-Minden rendben lesz Bébi!-Simított végig az arcomon.
-Hiszek neked.-Adott egy puszit a számra, és átsétált a másik oldalra.
Gyorsan elmagyaráztam neki, hogy merre van a kórház.
Már nem bírtam nézni, ahogy Harry az ajkát harapdálja az idegességtől, sem ahogy a kormányt szorítja.
Oldalra hajtottam a fejem, és próbáltam pihenni.
Útközben görcsbe rándult a gyomrom, a tudattól, hogy kórházba megyek.
Mi van ha valami nagy baj van velem?
Szörnyebbnél szörnyebb dolgok jutottak eszembe.
Fékeztünk, és megálltunk a bejárathoz közel.
Kicsatoltam az övet, de megvártam Harryt, mert lehet, hogy megint elszédülök.
Kiszálltam az autóból, és Harry kezébe kapaszkodtam.
Bent a portán, azt mondták menjünk a váró terembe, és szólni fog a Doktor.
Leültünk az említett helyen.
Harry vállára hajtottam fejem, és becsuktam  a szemeimet.
-Meddig kell még várnunk?-Idegeskedett Harry.
-Nem tudom.-Már vagy fél órája itt várunk, az állapotom sem mondhatom hogy jobb lett.
Ekkor végre kinyílt az ajtó, és kilépett egy vörös hajú nő, aki mint mondta a Doktor nő asszisztense.
-Kérem fáradjanak be!-Szólt sablonosan.
Harry felsegített, és bementünk.
Felállt az asztalától, a fehér köpenyes, rövid barna hajú doktornő.
-Jó estét, Marissa Camb vagyok, mi lenne a probléma?-Végignézett rajtam.
Már éppen nyitottam a szám, hogy felvázoljam a problémát, amikor elszédültem.
Szerencsére Harry ismét elkapott.
Felültem a vizsgálóasztalra, és próbáltam minél gyorsabban elmondani a problémámat;
-Tegnap délután bevertem a vízbe a fejemet, azóta is szédülök, fáj a fejem, és hánytam.-Mondtam.
-Értem, akkor megvizsgálom.-Levette a nyakából a sztetoszkópot, én pedig hanyatt feküdtem, mert megint elszédültem.
-Kérem fáradjon addig ki!-Nézett szigorúan az asszisztens Harryre.
Láttam rajta, hogy bennt maradna velem...
Rám mosolygott Hazz, és kisétált.
Mélyen beszívtam a levegőt, és kifújtam.
Végig csukva volt a szemem, de szerintem nem zavarta a doktornőt...
*Harry szemszöge*
Helyet foglaltam a folyosón az egyik fehér műanyag széken.
Már eltelhetett vagy negyed óra, de nem tudok semmit Lizről.
Nyílódott az ajtó, kiszólt az asszisztens, hogy menjek be.
Liz még mindig ott feküdt a vizsgálóasztalon, csukott szemekkel.
-A barátnője enyhe agyrázkódást kapott, most vett be két fájdalomcsillapított.-Mondta a Doktornő, miközben megírta a receptet.
Lizre néztem, de még mindig csukva voltak a szemei...
Átnyújtotta a doki a receptet;
-Ezt holnap váltsák ki, amit most bevett az kitart éjszaka!-Próbáltam nem összegyűrni a kis lapot.
Odaléptem Lizhez, és végigsimítottam arcán, ekkor végre megláttam azokat a gyönyörű kék szemeket, amik nekem a világot jelentik.
Beültettem az autóba, és becsatoltam a biztonsági övét.
Hazafele amikor ránéztem, már édesen aludt.
Óvatosan leraktam az ágyára, és betakartam.
Visszamentem a konyhába, beszélni Sophie-vel.
-Agyrázkódást kapott !-Néztem rá.
-Úristen! Adtak valami receptet?-Kérdezte.
-Igen, holnap Londonban kiváltjuk.-További jó éjszakát kívántam, és befeküdtem Liz mellé.
Remélem reggelre jobban lesz...
*Liz szemszöge*
Reggel, amikor felébredtem, nem fájt annyira a fejem...
A hátamra fordultam, és ekkor megértettem, hogy miért aludtam olyan kényelmetlenül.
Még abban a ruhában voltam, amiben a kórházba, még a cipőm is rajtam volt.
Felülltem, Harry még aludt.
El kéne mennem zuhanyozni...
Halkan felkeltem, elővettem egy farmer rövidnadrágot, és egy pántos pólót.
Lezuhanyoztam, konytba kötöttem a hajam, és visszamentem a szobába.
Harry mocorgott.
Leültem mellé, és ekkor kinyitotta a szemeit.
-Jó reggelt!-Mosolyogtam.
-Neked is Szépségem!-Kacsintott, és felült.
-Hogy vagy?-Megfogta a kezem.
-Jobban.-Azt nem mondhatnám, hogy sokkal jobban vagyok, de elviselhető a fejfájásom, és annyira nem szédülök.
-Akkor jó!-Homlokát enyémnek döntötte.
-Nagyon aggódtam érted!-Komolyan a szemembe nézett.
-Szeretlek Harry!-Összefűztük ujjainkat.
-Én is Liz!-Mondta halkan, szinte suttogva.
Oldalra tűrte a hajamat, és apró puszikkal lepte el a nyakam.
Rendezetlen göndör tincsei csikizték a nyakamat.
***
-Köszönök mindent Anya!-Könyeimmel küszködve átöleltem Anyát.
Nem szeretek búcsúzkodni.
Ilyenkor olyan mintha az életed egy részétől válnál meg...
Anya tenyerei közé fogta az arcom.
-Kérlek nagyon vigyázz magadra!-Láttam, hogy Ő is küszködik a könnyekkel.
-Jó, vigyázok!-Mosolyogtam.
Elengedett Anya, és odaléptem Jasonhez;
-Te is vigyázz magadra!-Néztem rá szigorúan.
-Jó de Te is Lizi!-Nevetett.
Megöleltem.
Harry is megölelte Anyát.
-Harry, kérlek nagyon vigyázz Elizabethre!-Kérte.
-Vigyázok rá Sophi!-Mondta mosolyogva.
Harry lepacsizott Jasonnel.
-Meg van minden cuccod Bébi?-Kérdezte Harry az autónak dőlve.
-Igen!-Sóhajtottam.
Integettünk Anyáéknak, és elindultunk.
-Ott alszol nálunk?-Kérdezte Harry.
-Persze, csak előtte otthon összeszedek pár ruhát!
-Rendben.
Felvettem a pilótás-szemüvegemet, a RayBan-osat pedig odaadtam Harrynek, mert eléggé süt a nap, ami persze nem baj.
Felhívtam Vandát;
-Mi a helyzet Csajszi?
-Áh semmi különös, csak éjszaka kórházban voltunk...
-Jézusom! Mi történt?-Kérdezte.
-Agyrázkódást kaptam.
-De most jól vagy?
-Jobban vagyok. Na mindegy, körübelül másfél óra múlva ott vagyunk!
-Oh akkor negmondom a Fiúknak, és hozz fürdőruhát!
-Okés, sziia!-Köszöntem el.
Felkanyarodtunk az az autópályára.
-Elmegyünk hozzánk, és elmegyek gyógyszertárba!
-Okés!-Megfogta a kezem, és az ujjperceimet piszkálgatta nagy ujjaival.
-Vanda azt mondta, hogy vigyek fürdőruhát!
-Akkor holnap medencézünk!-Egy pillanatra rámnézett, és megvillantotta tökéletes mosolyát.
Út hátralevő részében beszélgettünk, letöltöttem a telefonomra a Little mix új számát, a Move-ot.
Egyszerűen imádom.
El sem hiszem, hogy hamarosan megismerhetem Perrie-t.
Ilyenkor érzem, hogy milyen szerencsés is vagyok.
Tudom, hogy sok lány lenne a helyemben, de közülük sokan, talán csak azért, mert híresek a Fiúk.
Engem ez hidegen hagy, mert én akkor is ugyanúgy szeretném, mint most.
Megláttam London határában a London Eye-t.
Megálltunk a lakásom előtt.
Felvittük a cuccokat, de nem pakoltam ki, mert siettünk, hogy minél előbb el tudjon menni Harry a patikàba.
Elraktam két nadrágot, és elővettem azt a rózsaszín színű, pánt nélküli bikinit, amit múltkor vettünk a Vandával.
Amikor Harry meglátta, elkezdte húzogatni a szemöldökét.
Mérgesen ránéztem,  és elraktam még két pólót, és indulásra készen voltam.
-Mehetünk!-Bezártam az ajtót, és visszaültünk az autóba.
-Liz, mondanom kell valamit!-Fordult felém Harry az autóban.
-Igen?-Kicsit megijedtem.
-Ott lesz Perrie-is!-Lesütötte szemeit, és mosolygott.
Egy pillanatra nem hittem a füleimnek.
-Úristen!-Nagyon örültem, mert imádom a Little mix-et, de persze csak az One direction után.
***
-Sziasztok!-Köszöntem az ajtóban.
Harry becsukta az ajtót, és mellém lépett.
Mindenki felénk fordította a fejét.
Vanda felpattant a kanapéról, és egyszerre "letámadott";
-Liz! Jól vagy?-Annyira szorosan ölelt, hogy az már fájt.
-Igen, de ha nem engedsz el, akkor összeesek!-Elengedett és mondott egy bocsi!-t.
A kanapén Zayn mellett ott ült egy tejfelszőke hajú lány.
-Gyere, üljünk le!-Mondta Harry.
Szemtől szemben voltam Perrie Edwards-al!
-Szia!-Köszöntem félénken.
-Szia! Perrie Edwards vagyok!-Mosolygott.
Élőben még gyönyörűbb, mint a tévében...
-Elizabeth Clark!-Felálltunk, és megöleltük egymást.
Niall is megölelt;
-Vanda úgy aggódott, hogy nem lehetett megnyugtatni!-Nevetett.
Louis és Liam nem volt a nappaliba.
-A többiek?-Néztem Harryre.
-Biztos csajoznak!-Mosolygott.
-Szóval akkor mi is történt?-Nézett rám kíváncsian Vanda.
Egymásra néztünk Harryvel;
-Tegnap délután csónakáztunk, beleestem a vízbe, és bevertem a fejemet. Harry kimentett, de utána nagyon fájt a fejem, szédültem. Éjszaka hánytam, meg a fejem is nagyon fájt. Végülis Harry bevitt éjszaka a kórházba, ott azt mondták, hogy enyhe agyrázkódásom van.-Fejeztem be a kis történetet.
-De most jól vagy?-Kérdezte Perrie.
-Hát kezd fájni a fejem...-Harry felpattant a kanapéról;
-Elmegyek a gyógyszertárba a gyógyszerért, sietek!-Adott egy puszit, és már a házon kívül volt.
Felmentem Harry szobájába, hogy kipakoljam a cuccaimat.
Valaki kopogott;
-Bejöhetek?-Szólt az a csilingelős hang.
-Gyere csak!-Szóltam.
Belépett Perrie.
-Szerintem mi nagyon jóba leszünk!-Mosolygott.
-Annyira örülök, hogy megismerhetlek, imádom a zenéteket!-Mondtam.
-Tényleg? Melyik a kedvenced?-Nézett csillogó szemekkel.
-A DNA, de a Move is szuper!-Lelkendeztem.
-Nekem is az a kedvencem!
Hirtelen fájdalom hasított a fejembe, összeszorítottam szemeimet a hirtelen fájdalomtól.
-Minden rendben?-Vállamra tette a kezét.
*Perrie szemszöge*
Liz összeszorította szemeit, mintha fájna neki valami.
-Minden rendben?-Vállára raktam a kezem.
Bólogatott, de holtsápadt volt.
-Szólok valakinek!-Kiléptem az ajtón, és kiabáltam;
-Valaki segítsen, gyorsan!-Egyszerre kivágódott két szoba ajtó, és három ijedt fej.
-Liz nincs jól!-Mondtam Niall-nek, Vandának, és Zayn-nek.
Egyszerre betódultunk Harry szobájába.
Liz még mindig ugyanott állt, a fejér fogva.
Niall és Vanda rögtön odamentek Hozzá.
-Liz jól vagy?-Kérdezgette Vanda.
-Persze!-Válaszolt Liz.
De ebben a pillanatban a földre rogyott.
Mindenki egy emberként gyűlt köré.
-Zayn segíts!-Szólt Niall.
Ketten Harry ágyára fektették.
-Perrie felhívod Harryt?-Nézett rám Zayn.
-Persze!-Elővettem a zsebemből a telefont, és tárcsáztam.
*Harry szemszöge*
Kiváltottam a gyógyszert, és elindultam az autóhoz.
De közben megszólalt a telefonom, Perrie neve villant fel a képernyőn.
-Szia!-Szóltam bele.
-Harry siess Liz elájult!-Szólt idegesen.
-Megyek!-Kinyomtam, és futottam a kocsihoz.
Bőven a megengedett sebesség felett hajtottam, de most ez érdekelt a legkevésbé.