27.Fejezet**Bizalom

Sziasztok Drága Olvasóim! :)
Megérkeztem a legújabb résszel, sajnálom hogy ilyen sokat kellett várnotok, de nincs egy szabad percem az iskola mellett, mert lesz a karácsonyi ünnepség a suliban, és minden nap énekkari próba...stb.
De mivel közeleg a karácsony, ezért hamarosan jövök egy új, és egy meglepetés résszel. ;)
Akkor hát jó olvasást, kommenteljetek, iratkozzatok fel! :)

*Harry szemszöge*
Liz olyan furcsán viselkedett egész este...
Vacsora közben meg sem szólalt, végig lehajtott fejjel evett.
Most pedig ahhelyett, hogy itt lenne velünk, bevonult aludni.
Nem értem mi történt, hirtelen mi szomorította el.
Illedelmesen jó éjszakát kívántam, és bementem Hozzá.
Halkan szuszogott az ágyon.
Elaludt úgy, hogy el sem köszönt, vagy valami.
Pár percet hezitáltam, hogy felébresszem-e, de majd inkább reggel megbeszéljük.
Jobban betakargattam, és melléfeküdtem.
Olyan békesen feküdt a karjaim között...
Néha azon gondolkodom, hogy Ő egy angyal, akit nekem küldtek.
Olyan tökéletesen testesíti meg az ideális nőt...
Kedves, okos, csinos, gyönyörű, szerény, bátor, szerethető...

A reggeli napfény szinte szúrta szemeimet, még így is, hogy csukva volt.
Kinyitottam szemeimet, Liz is lassan ébredezett.
Levettem kezeimet róla, és felültem.
Ha felébredt Liz, akkor mindenképpen meg kell beszélnünk a tegnap esti dolgokat.
-Jó reggelt!-Köszönt, miközben felém fordult.
-Neked is!-Húztam el a szám.
-Valami baj van?-Mellkasához szorította a takarót, miközben felült.
-Ezt inkább én kérdezhetném!-Néztem komolyan a szemeibe.
-Nem tudom mire gondolsz...-Lehajtotta a fejét, és lehunyta  szemeit.
Óvatosan arca felé nyúltam, és magam felé fordítottam.
Kék íriszeiben a félelem kavargott.
-Kérlek ne hazudj nekem!-Suttogtam. Ez tud a legjobban fájni.
Amikor egy hozzám közel álló ember próbál meg átverni.
Apró könnycseppek folytak le arcán.
Nem gondoltam, hogy ilyen komoly a dolog...
Hüvelykujjammal letöröltem a sós cseppeket, és adtam orrára egy puszit.
-Tudom, hogy Neked nem tűnt fel...-Kezdett bele remegő hangon.
-De Louis nem kedvel engem. És ezt felém egyértelműen kimutatta. Tegnap beszéltem Eleanor-ral, elmondta hogy Louis félt Téged...tőlem.-Fejét a takaróra hajtotta, és előtört belőle a sírás.
Kellett egy kis idő, mire feldolgoztam az imént hallottakat.
Louis nem kedveli Lizt?
Ezt eddig miért nem vettem észre?
Zavaros gondolataimmal sétáltam ki az erkélyre.
Nekitámaszkodtam a korlátnak, és némán figyeltem a még nyugodt Londont.
Hátrapillantottam, és láttam ahogy Liz sietősen pakolja ruháit a táskájába.
-Mit csinálsz?-Néztem határozott mozdulatait. Letörölte könnyeit, és rám nézett.
Egy világ omlott össze bennem, ahogy kétségbeesett, elveszett tekintetével figyelt.
Nagy levegőt vett, és megszólalt.
-Elmegyek.-Remegett a hangja is.
-Tessék?-Nem értem Lizt... Miért akar elmenni?
-Nézd, megértem, hogy a barátodat választod, akit három éve ismersz, mint engem egy, és fél hónapja.
-Liz...Kicsim!-Csuklójánál fogva óvatosan felhúztam.
Könnyes szemekkel szugerált, átkaroltam derekát, homlokom az övének döntöttem.
-Azt hitted, hogy Louis közénk állhat?-Suttogtam.-Nem mondja meg, hogy kit szeressek. Nem hagylak el soha, senki nem állhat közénk!-Szorosan ölelésembe vontam, és füléhez hajoltam;
-Szeretlek!-Csupasz mellkasomat Liz sós könnyei szinte égették.
Elengedtem, és letöröltem könnyeit, arcáról a boldogság sugárzott.
-Többet ne kételkedj abban, hogy szeretlek!-Néztem komolyan könnyes szemeit.
Válaszul aprót bólintott.

*Liz szemszöge*
Amikor elmondtam Harrynek a tegnap hallotakat, kibukott belőlem a sírás.
Azt kívántam, bárcsak nyílt volna alattam ketté a föld, és nyelt volna el.
De nem így történt...
Az erkélyen állt, ahogyan a korlátnak támaszkodott izmai megfeszültek.
Erőt véve magamon álltam fel az ágyról, és sietősen kezdtem el pakolni a cuccaimat a táskámba.
Nem állíthatom választás elé, hogy vagy én, vagy Louis.
Ezért könnyítek a döntésben.
Időközben bejött, és figyelte tetteimet.
-Mit csinálsz?-Kérdezte. Letöröltem könnyeimet, és rá néztem.
Nagy levegőt vettem, és megszólaltam.
-Elmegyek.-Jelentetettem ki fájdalmasan.
-Tessék?-Kérdezett vissza.
-Nézd, megértem, hogy a barátodat választod, akit három éve ismersz, mint engem egy, és fél hónapja.-Annyira nehéz volt ezt a szemébe mondani...
Teljesen elvesztem smaragd szemeiben.

-Liz...Kicsim!-Óvatosan megfogta csuklómat, és felhúzott, hogy szemmagasságban legyünk.
Átkarolta derekam, homlokát enyémnek döntötte.
Csukott szemmel élveztem közelséget.

-Azt hitted, hogy Louis közénk állhat?-Suttogott.-Nem mondja meg, hogy kit szeressek. Nem hagylak el soha, senki nem állhat közénk!-Megölelt, és a fülemhez hajolt;
-Szeretlek!-Most nem a szomorúság miatt, hanem a boldogság miatt sírtam.
Harry bebizonyította, hogy feltétel nélkül szeret, és ez nagyon jól esik.
Szívemet újra eltöltötte az a kellemes meleg érzés.
-Többet ne kételkedj abban, hogy szeretlek!-Nézett komolyan szemeimbe.
Lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam.
Harry csókja nélkül nem lehet
élni sem...
Olyan akár a drog. Harry az én drogom. Ha egyszer rászoksz, nem tudsz nélküle élni...
Szeret. Most csak ez számít.
Nem érdekel Louis sem...

Átcseréltem a pizsamát egy "rendes" ruhára, és kézen fogva lementünk a konyhába.
Éreztem, hogy ciki lesz találkozni Louis-val, de megbeszéltük Harryvel, nem fog szólni Louisnak.
Eleanor látszólag megkönnyebbült összekulcsolt ujjainkat látva.
Louis kifejezéstelen arcot vágott, a Többiek nem tudnak semmiről.
De azt hiszem ez így van jól.

-Hány órára mész dolgozni?-Érdeklődött Harry.
-Kilencre. Elviszel?
-Persze.-Kacsintott.
Lefeküdtem az ágyra, és telefonomat böngésztem.
Nagyon szeretem, sokkal jobb mint az előző, sok alkalmazás van rajt.
Mint például Twitter, Instagram...

Azt hiszem elaludtam, mert arra ébredtem, hogy Harry az arcom puszilgatja.
-Mennyi az idő?-Nyöszörögtem.
-Öt óra Kicsim. Egy picit elaludtál...
Kipattantak szemeim, és gyorsan felálltam.
Elpakoltam a ruháimat, rendbe szedtem magam, és indulásra készen álltam.
-Kész vagy?-Mosolygott Harry.
-Igen, mehetünk!
Elbúcsúztam mindenkitől, és elindultunk a városba.
Útba ejtettünk egy Starbucks-ot, azonban jobbnak láttuk, ha egyedül megyek be, nem hiányzik most egy "rajongótámadás".
Kértem két jegeskávét, ráírták a nevünket a műanyagpohárra, és távoztam.
Harry kinyitotta az ajtót, átadtam neki az italt, és mentünk tovább.
Jól esett ahogy a hideg koffein lecsúszott torkomon, bár nem vagyok annyira kávé függő,
inkább teázok, csak  Starbucks-os kávét iszok néha.
Amikor felmentünk a lakásomba, pont akkor ürítettem ki a poharat.
-Maradt egy kis hab a szádon!-Mosolygott pajkosan Hazz.
Megcsókolt, nyelvével gyengéden tűntette el a maradék habot.

Sajnos ez egy rövid életű csók volt, mert még sok dolgom van mielőtt mennék dolgozni.
Beindítottam a mosógépet, és megmostam a hajam.
Mikor kijöttem  a fürdőből Harry aludt a kanapén.
Mellé ültem, és csak néztem...
-Ha figyelsz, akkor nem tudok aludni.-Szólt rekedtes hangon.
-Bocsi.-Kértem elnézést.
Egy elegáns mozdulattal maga alá "gyűrt" , miközben szélesen mosolygott.
Nyakamhoz hajolt, és apró puszikat lehelt az érzékeny bőrre.
-Hm de jó illatod van!-Suttogta.
Megradva az alkalmat, hogy nem épp csókolgat, csípőjére ültem.
Tettemet csillogó szemekkel figyelte.
Lehajoltam Hozzá, és vágyakozóan megcsókoltam.
Nagy nehezen, de sikerült elszakadnom csókjától.
Most én kényeztettem az érzékeny pontját a füle alatt, közben keze a derekamról a fenekemre csúszott, ezért egy pici nyögés csúszott ki ajkaim közül, amin halkan    felnevetett.
Lassan pattintottam ki a gombokat kockás ingén.
Minden egyes tetoválására adtam egy apró puszit.
Kínzó lassúsággal húztam le nadrágját, ügyelve rá,  hogy   minnél többet hozzá  érjek ágyékához.

***

-Liz!-Mondta, és egy férfias nyögés kíséretében úrrá lett rajta az élvezet.
Felemelő érzés volt látni, hogy örömet okoztam Neki.
Felmásztam hozzá, és adtam egy puszit homlokára.
Miután helyreállt légzése, vágyakozóan megcsókolt.
Elment lezuhanyozni, én addig felöltöztem, és elpakoltan cuccaimat.

-Mire jöjjek érted?-Kérdezte Harry már az autóban.
-Háromra.
-Rendben. Akkor hát   vigyázz  magadra.-Megcsókolt, és adott egy utolsó puszit.
Kiszálltam a kocsiból  és   integettem Neki.
Bennt ahogy körülnéztem, hát nehéz  műszaknak   néztünk  elébe  Scott-tal. 
-Szia Liz!-Köszönt.
-Hello.-Hátramentem   a   raktárba, hogy lerakjam a táskámat.
Amikor beleraktam telefonomat a zsebembe, jelzett,  hogy  üzenet   érkezett;

"Már is hiányzol!
                 Csók. H "
                        
                      
Szívem hatalmasat dobbant, miközben ötödszörre olvastam el a rövid, de tömör sms-t.
Gyorsan írtam egy választ, és mentem a pult mögé.
Hajnali kettőkor már annak a határán voltam, hogy állva elalszok.

Egyedül Harry tartotta bennem a lelket, azzal hogy tízpercenkét írt nekem.

Már csak egy óra...

Ezzel nyugtatgattam magam, miközben elkészítettem a kért italokat.
02:56. Már csak négy perc, és itt lesz értem Harry.
Bizsergés töltött el, tudván hogy hamarosan megcsókolhatom, összefűzhetem ujjainkat, és karjai között feküdhetek.

-Liz!-Szólt ki Scott a raktárból.
-Igen?-Néztem hátra.
-Gyere ide légyszi.
Nagyon megkönnyebültem, hogy végre lejárt a munkaidőm.
Leváltottak, így már kiléphettem a pult mögül.
-Figyelj, csak azt akartam mondani,
hogy a jövőhéten minden nap be kell jönnöd, de csak nappalos leszel.-Hadarta el mondandóját.
-Rendben. Akkor mehetek?-Csillant fel szemem.
-Persze, további  jó  éjszakát.

Levettem a "munka ruhámat", és beletömködtem a táskámba.
Helyette felvettem a kényelmes kötött pulcsimat.
Szinte biztos vagyok benn, hogy Harry már  kinnt  vár.
Szerintem olyan lehettem  körübelűl,  mint  egy  élő   halott.
Nagyon elfáradtam,  most csak  arra vágyok,  hogy  aludhassak.

Beültem, Harry egyből megcsókolt,  és  megölelt.
-Hiányoztál!-Bigyesztette le  ajkait.
-Te is nekem.
-Milyen volt a munka?
-Nagyon fárasztó...-Sóhajtottam.-De Te segítettél az üzeneteiddel.-Erőltettem ki  egy  halvány mosolyt.
-Pont ez volt a célom!-Mosolygott. Gázt  adott,  és elindultunk végre haza.
Nagyon sok mindent  mondott Harry,  de  nem  sok  mindent fogtam  fel  belőle,  mert már  szinte aludtam.
Csak halvány  foltokat  érzékeltem ezekből,  megszűnt körülöttem minden, ahogyan az álmok  édes  világa hívogatott.

*Harry szemszöge*

Amikor  épp  meséltem  Liznek,  hogy  Niall kiburította  a sajtszószot  a szőnyegre, akkor  elaludt.
Nagyon  elfáradhatott, pedig nálunk is  aludt  eleget.
Azonban  valami fontosat  el kell mondanom neki.
Jövő  héten  öt  napra Olaszországba kell repülnünk.
Nem igazán szeretném  itthon  hagyni, de a munka kötelez.
Csak remélni  merem,  hogy nem  fog  felbukkanni  Daniel...
Felvittem a  lakásába, betakargattam, és mellé feküdtem.
Nem tudom hogy fog reagálni, arra hogy elmegyek...
Sajnos most barátnőt nem hozhatunk,   szegény  Eleanor is egyedül marad  a  nagy házba.
Eleanor!
Talán rá tudom beszélni,  hogy közbe jöjjön el ide Lizhez...
Ilyen hosszú időre még nem  kellett elválnunk.
Eddig nem  nagyon  izgatott ha elutaztunk valahova, mert nem volt senki aki várt volna, aki miatt maradtam  volna.
Akkor az  életem egyik  legszörnyűm  időszakát  éltem.
Mindenbe belementem...
Cigi, minden  nap  más lány...
De mióta  megismertem Lizt, minden más lett.
Igen Harry Styles tud szerelmes lenni.
Pár hónapja rossz volt ebbe belegondolni...
De megváltoztam, én is szerethetek valakit...
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.