13.Fejezet**Buli 2.

Hali!  :)Meghoztam az előző fejezet második részét! :D
Csak annyit még, hogy ez a rész egy picit... öhmm durva lett... :)
De azért remélem nem ijesztelek el Titeket!
Jó olvasást, és sok-sok megjegyzést! :)~P



*Harry szemszöge*
Egy segélykérő üzenet!
Na, már megint mibe cseppentem.
Fantasztikus est!
Elizabeth sehol, soha többet nem látom, ráadásul itt egy asztal, amin egy kézitáska van, és egy papír cetli,
HELP! (segítség!) üzenettel.
Nem tudom ki hagyta itt ezt az üzenetet, de nagyon nagy bajban van...
Ki hagyta itt?
Miért?
Mi történt Vele?Miközben ezen gondolkodtam, eszembe jutott egy fájdalmas felismerés;
Elizabeth szekrényén egy ugyan ilyen táska volt!!!!!Jézusom Elizabeth!Belenéztem a táskába, és SAJNOS igazam lett.
Liz telefonja...
Ki vihette el?
Mert az biztos, hogy nem saját akaratából ment oda, ahova vitték.
Merre keressem?Talán a hátsó ajtón vitték ki!
Felkaptam a táskát, és futottam az említett irányba.
*Liz szemszöge*
Egy nagyon sötét sikátor felé vettük az irányt...
Troy nagyon erősen húzta a csuklóm ami nagyon fájt.
-Hova viszel?-kérdeztem remegő hangon.
-Na! Látom kijózanodtál!-
-Ez nem válasz a kérdésemre!-tisztán lehetett érezni hangomban a dühöt.
Troy megállt és erősen a falnak lökött.
Azt hittem, a hátam beszakad a fájdalomtól...
-Te nem beszélsz így velem! Megértetted?-Ő is eléggé mérges volt.
Remek! Sikerült felidegesítenem. Gratulálok Liz!
Csak egy menj a francba képet vágtam neki, többet nem mertem, mert nagyon féltem.
-Mindjárt találkozol egy kedves ismerősöddel!-válaszolta flegmán.
-Ó, és kivel?-feleltem ironikusan.
Ebben a pillanatban megszólalt a telefonja;
-Igen! Elhoztam! A második sikátor sarkában!
Vajon kivel beszélt?
Mi az, hogy "elhoztam"?
Talán egy bérgyilkos, akit felbéreltek?
Összeállt a kép!
Leitatott, ˇelhozottˇ, most meg kitudja mit akarnak velem csinálni.
Már minden rosszra gondoltam;
Megvernek? Megkínoznak? Megerőszakolnak? Elrabolnak? 
-Troy?-szólalt meg egy számomra nagyon-nagyon ismerős hang.
-Itt vagyunk Főnök!
Főnök? Jesszusom, kik ezek? Ez valami szekta?
Kilépett a sötétből...
Szám tátva maradt annak a személy láttán, akit a legjobban utálok.
Daniel...
-Liz! Hát eljöttél?-Nagyon flegma volt.
Nem tudom hova tűnt az a Daniel, akibe egyszer beleszerettem...
Próbáltam nem gyengének mutatni magam, de ez nem nagyon ment...
-És most megbüntetlek, amiért elhagytál!
-Ó igen?-remegett a hangom is...
-Troy! Te elmehetsz!-szólt oda az említettnek.
-Rendben Főnök!-elnyelte a sötét sikátor.
-Most elbeszélgetünk Elizabeth, és ha nem fogod be amikor én beszélek, akkor nagy bajod lesz!-próbálta félelmetesnek mutatni magát, de tudom, hogy nem bántana.
-Hú de félek!-válaszoltam.
Megütött...
Az arcomon csattant, hihetetlen nagy erővel a keze.
El sem hiszem, hogy az akit egyszer szerettem, meg mer ütni...
Megjelent az első könnycseppem...
-Jajj ne sírj Kedves!-nézett rám.
Nem bírtam tovább, kitört belőlem minden, elkezdtem Vele üvöltözni:
-MI AZ HOGY NE SÍRJAK!? TE SZEMÉT! SZERETTELEK, ÉS TE FOLYTON CSAK MEGCSALTÁL, VAGY ORDÍTOZTÁL VELEM! ÉS MÉG NEKED ÁLL FELJEBB, EZEK UTÁN?
UNDORODOK TŐLED!!!!!!!!!!!
Na, ez nagyon nagy hiba volt...
-Szóval ez a véleményed? Akkor is elhagytál, és most ezért megbüntetlek!
Elővett a zsebéből egy zsebkést, és már bántam, hogy kinyitottam a szám...
Elkapta a kezem, és a kés végét belebökte a kezembe, és elkezdte húzni, mintha csak rajzolni akarna belém.
Nagyon fájt, amikor még jobban belenyomta a kést a kezembe felsikítottam.
-Hogy merészelted, Te ribanc!
Olyan érzés volt, mintha egy orvosi tű a hatszorosára megvastagodik, és amikor beléd bökik,
folyamatosan húzzák a bőröd.
 Tovább vágta a bőröm. Sírva figyeltem, ahogy vérem távozik belőlem, majd a falon keresztül lefolyik.
Miért pont velem történik ilyen?
Hogy lehettem ilyen szerencsétlen, hogy összejöttem ezzel az elmebeteggel.
Vajon megöl? Vagy "csak" szimplán kínoz?
A fájdalomtól összeszorítottam szemem. Könnyeim úgy hullottak, hogy tényleg itattam az egereket...
*Harry szemszöge*
Kezdtem úgy érezni, hogy csak céltalanul bolyongok itt a sikátorok között.
Reményt vesztve roskadtam a földre.
Úgy aggódok Liz-ért, remélem nincs baja...
Ha valami történik vele, akkor az én lelkemen fog száradni...
Ha nem tudja meg, vagy ha elmondom  Neki, akkor nem veszünk össze, itt lehettem volna Vele a buliba , és akkor nem lenne semmi baj.
Túl sok a volna...

Nem, most nem szabad magamat okolnom, most kell cselekednem, és meg KELL találnom Elizabeth-et!
*Elizabeth szemszöge*
-Mit akarsz Tőlem?-kérdeztem.
-Azt Kedvesem, hogy bánd meg, hogy szakítottál velem!
-Az volt életem legjobb döntése!
-Ó igen?
Megint belém szúrta a kését, de nem a kezemen, hanem a lábamon...
A térdemtől kezdve egy fájdalmas csíkot húzott...
Miért kell szenvednem? Szúrja már a szívembe azt a rohadt kést!
Nem bírom tovább, a karomból, és a lábamból is ömlött a vér...Amikor a fél kést bele szúrta a lábamba, nagyon nagyot sikítottam.
Elvesztettem egyensúlyom, a földre roskadtam...
-Akkor én megyek is!-rám kacsintott, és eltűnt...
Itt hagyott... 
Egy sötét sikátorba, úgy hogy vérzik kezem, lábam.
Az, akivel annyi jót, és rosszat átéltünk, most megkéselt, és itt hagyott egy sötét sikátorban...
A fejemnél valami meleg folyadékot éreztem, a hajam már teljesen elázott benne.
A vérem.
A saját vérembe fekszek itt.
Szoknyám tele van vérfoltokkal.
Anyukám, és az Öcsém képe volt előttem.
Mit fognak szólni?
A volt szerelmem megölt.
Talán valaki megtalálta az üzenetem.
Olyan tehetetlen érzés lett úrrá rajtam, talán közel a halál.
Lehet, hogy legkésőbb reggel találnak rám...
De arra késő lesz...
*Harry szemszöge*Egy velőtrázó sikolyt hallottam, valahonnan balról.
Szörnyű volt.
Mintha valakit kínoznának...
Ez Liz hangja lehetett.
De akkor a közelben lehet!
Nem tudom mit csinálnak Vele, de nagyon fájhat Neki.
A szívem szakadt meg.
Sebesen balra vettem az irányt...