20.Fejezet**Üdv!

Sziasztok Drága Olvasók!
Íme, itt az új rész, bár nagyon nehezen vettem rá magam, hogy felrakjam az a fejezetet...
Ne értsetek félre, csak szomorú vagyok, hogy az előző fejezethez csak 1(!) kommentet kaptam, és a feliratkozók sem gyűlnek... :((
Nem egyszerű suli mellett írni,
mert nincs idöm , de nagyon igyekezek.
De viszont ha megírom a részt, akkor légyszi kommenteljetek!
Ha ehhez meg lesz a 6 komment, és lesz 5 feliratkozó akkor jön a kövi! ;)
Ui.: Jó olvasást!
~P

Lassan közelített felém...
Miközben hátráltam neki mentem a bárpultnak.
Erősen megszorította a kezem, ami nagyon fájt...
-Daniel, kérlek!-Néztem fel rá könnyes szemekkel.
-Mi a baj? Talán nincs itt a göndör lovag?-Hangosan felnevetett, amitől kirázott a hideg.
Erősen nekilökött a falnak.
Sírva a földre estem az ütődéstől.
Ott abban a percben éreztem, hogy gyenge, és tehetetlen vagyok...
Harry meg cserben hagyott...
Nem tudom merre jár, de most szükségem lenne rá...

*Harry szemszöge*

Idegesen markoltam a kormányt.
Késésben vagyok, tovább tartott a próba, de így is előbb leléptem.
Remélem nincs semmi baja Liznek, mert csak rám számíthat.

Gyorsan leparkoltam, és azt láttam, hogy Liz a földön fekszik, és Daniel veri...
Idegesen nyomogattam a kilincset, de zárva volt.
Az üvegajtót ütögettem, mire
mindketten felém fordultak.
Láttam Liz fájdalmas, elkeseredett arcát.
Daniel elnevette magát...

Nyilván élvezi, hogy tétlenül kell végignéznem ahogy megveri a Szerelmem.
Szörnyű volt csak itt állni, és nézni ahogy Liz megint szenved...
Ameddig Daniel engem nézett, addig Liz kiszabadult szorításából.
Idefutott, és elfordította a kulcsot a zárba.
Gyorsan arrébb mászott, én meg "betörtem" a kávéházba.
A falnak nyomtam Danielt, és beleütöttem a gyomrába.
Fájdalmasan felnyögött és elengedtem.
-Kotrodj innen Te Féreg!-Sietősen elfutott.

Odamentem Lizhez, aki a sarokba kuporgott.
Leültem elé, és ölelésembe vontam.
Egész testével remegett, de nagyon erősen szorított.
-Istenem Szerelmem itt vagyok!-Súgtam.
Elengedtem, kezeimmel arcát fogtam.
-Jól vagy?-Válaszul csak aprót bólintott.
Feltűnt a kezén a lila folt.
Óvatosan megnéztem, mire felszisszent.
-Bocsánat.-Megpusziltam a zúzódást.

Bezárkódtunk, és elindultunk Lizhez.
Az úton egész végig kifele bámult az ablakon.
Mekkora egy barom vagyok!
Nem tudtam megvédeni, és most nagyon rosszul érzi magát.
Nem mond semmit, de tudom, hogy nagyot csalódott BENNEM.
Félek, hogy elveszítem...
Nélküle nem lenne ugyanaz az élet...
Ő mosolyogtat meg, Ő az aki tudja rólam azokat, amit senki más.
Egyszóval Ő az életem...

Amikor a lakásban voltunk, bement a konyhába inni, én meg csak ott álltam...
Nem tudtam mit mondjak.
Visszajött és megállt velem szemben.
Nem ölelt meg, nem csókolt meg, csak nézett.
Ez borzalmas érzés...

Nem vagyok síros típus, de most nem bírtam visszatartani a könnyeimet.
Kétségbeesetten álltam, és sírtam.
Mikor mindketten sírtunk, Liz közelebb lépett hozzám, és letörölte a könnyeimet.
Érintése szinte perzselte bőröm.
Nagy levegőt vett, és nagyon nehezen, de kimondta amit gondolt.
-Az angyalok nem sírnak!-Egy kicsit el is mosolyodott.
-Egy igazi angyal nem okoz fájdalmat másnak!-Lesütöttem szemeimet.
-Ó Harry!-Szorosan átkarolta derekam, fejét melllasomra hajtotta.
Nem tudom meddig álltunk így, de azt tudom, hogy szükségünk van egymásra...

*Egy nap múlva*

Liz szemszöge

Vandával találkozunk a Starbucks-ban.
Mivel kint jó idő volt, egy farmert, pántos pólót, és farmerkabátot vettem fel.
Némi szempillaspirált és alapozót használtam.
Hajamat laza konytba kötöttem.
Felhúztam a szürke-lila magasszárú Convers cipőimet.
Telefonomat a zsebembe süllyesztettem.
Útközben a cipőm orrát bámultam.

Az egyik kinti asztalnál foglaltam helyet.
Kértem egy jegeskávét, és türelmesen vártam Vandára, szokásához hívően késik...
Megrezzent a telefonom, ami azt jelenti, hogy sms-t kaptam.
Feloldottam a billentyűzárat, és elmosolyodtam amikor megláttam a feladó nevét.:

"Minden rendben Bébi? Este megyek majd.
Csók.  H"

Igen, este Harry nálam alszik, mert reggel hazautazunk.
Ami a tegnapot illeti, hát bonyolult...
Nem haragszok Harryre, inkább csalódott voltam...
De amikor sírt, akkor a szívemig hatolt.
Szeretem, és megbocsájtottam neki.
Gyorsan írtam egy választ.

"Minden rendben, várlak majd!
puszii
          xx"

Visszaraktam a zsebembe, és megpillantottam Vandát.
-Sziia Liz!-Mosolygott.
Kért egy kávét, és beszámoltam neki a tegnapiról.
-Ha már itt vagy, akkor mond el légyszi, hogy a múltkor mi történt?
-Uhmm semmi, csak munka után lefeküdtem aludni, mert nagyon fájt a fejem.
-Értem. De akkor nincs semmi para Niall-lel ugye? Amúgy álmos vagy?-Miközben kérdéseimmel bombáztam, vagy ötször ásított.
-Nem, megbeszéltük, és igen eléggé.-Feltűnt, hogy mindig oldalra tűri a haját.
Gyorsan amikor becsukta a szemét, arrébb tűrtem a haját.
-Ki van szívva a nyakad!-Muszáj volt nevetnem ahogy próbálta elrejteni a szívást.
-Mondtam, hogy nem aludtam!-Ivott a kávéból, de nagyon elpirult.
Nem hagyom annyiban, még húzom az agyát...
-Nálad aludt Niall?
-Igen! De zárjuk le a témát!-Megint csak idétlenül vigyorogtam.

Elbúcsúztam Vandától, és beugrottam egy boltba banánért.
Mire Harry hazajön sütök neki banános muffint.
Lázasan sütögettem, amikor csengettek.
Nyolc óra volt, úgyhogy tudtam ki az.
-Megyek!-Kikapkodtam a sütiket a sütőből, ès letakartam őket.

Kinyitottam az ajtót, megfogtam Harry kezét.
-Szia Bébi!-Mosolygott.
Megcsókoltam, és leültettem az asztalhoz.
-Mi ez a finom illat?
-Csináltam egy kis meglepit!-Szóltam a konyhából.
Leraktam az asztalra a muffint, és indultam a székhez, de elkapta a csuklóm.
-Nincs kedved inkább ide ülni?-Mosolygott.
Leültem az ölébe és a haját piszkálgattam.
-Túl fáradt vagyok az evéshez!-Nézett rám, miközben lebiggyesztette ajkait.
-Szóval etesselek meg?-Megfogtam a sütit, és Harry leharapott egy picit belőle.
-Hmm ez isteni!
-Akkor jó!-Hamar el is fogyott a muffin.

-Liz, a tegnapit még mindig nagyon sajnálom...
Kezeimet arcára raktam.:
-Harry, kérlek ne sajnáld, és ne legyen bűntudatod!-Próbáltam negnyugtatni.
Azt akarom, hogy ne gondolja azt, hogy az Ő hibája.
Füle alatti részt megpusziltam, mert tudom, hogy az a gyengéje.
-Szeretlek Harry!-Fülébe súgtam. Tarkója köré fontam kezeimet.
Szorosan hozzábújtam, mélyen magamba szívtam illatát...

*Egy óra múlva*

-Harry elmegyek hajat mosni!-Kiabáltam a nappaliba, míg összeszedtem az alvós ruhámat.
-Ne segítsek Bébi?-Az ajtó félfának támaszkodva kérdezte.
A szekrényben matattam még mindig.
-Öhm megoldom egyedül is!-Megtaláltam a ruhákat, de Harry elálta az utat.
Kezemet mellkasára raktam, és egy puszit nyomtam ajkaira.
Kezeit derekamra tette, és folyamatosan a szemeimet nézte.
Közelebb hajolt, és végigsimított az arcomon.
Megfogta a kezem, és elindultunk a fürdő felé.

***

Kiléptem a fürdőkádból, és magamra csavartam a törülközőt.
Felöltöztem, és hallottam ahogy a kilincs lenyomódik.
A hang irányába fordultam, és Harry csalódott arcát láttam.
-Elkéstem!-Nevetett.
Felvettem a nyakláncot amitől Harrytől kaptam.
Mindig a nyakamba van, csak fürdésre veszem le...

*Következő reggel*

`Harry szemszöge`

Liz lázasan pakolta a ruháit a bőröndjébe.
Nekem elég a legkisebb méretű sporttáska.
Az ágy szélén ülve figyeltem ahogy arra összpontosít, hogy betudja cipzározni a táskát.
Inkább ráült, és így várt, hogy egy picit lelapuljon.
A kelleténél hangosabban nevettem, mire Liz egy szúrós pillantást küldött felém.
Bezárta az ajtót és lementünk az autómhoz.
Beraktam a csomagokat hátra, de mielőtt elindultunk volna, odamentem Lizhez, mielőtt beszállt volna.
Átkaroltam derekát,  közelebb húzva magamhoz.
Látszott rajta, hogy nagyon ideges.
-Hé Bébi!-Aggódó szemekkel nézett fel rám.
-Minden rendben lesz.-Megcsókoltam, készséggel visszacsókolt.
Imádom ahogy csókol.
Gyengéd, de még is határozott.

-Harry itt fordulj balra.-Utasított, amikor elhagytuk az "Üdv. itt Manchester-ben" táblát.
Pár perc múlva megálltunk egy barna drót kerítéssel kerített háznál.
Kiszálltunk, és kézenfogva bementünk.
Kétszíntes, nagyon halvány barna ház volt.
Bent nagyon finom illatok szálltak.
Levettük a cipőnket, és elindultunk egy kicsi folyosón.
Konyhába érve megpillantottam egy körübelűl egymagasságú nőt, mint Liz.
Még a szőke hajuk, is teljesen ugyanolyan volt.
Háttal állt, épp főzött.
-Khmm-Szólalt meg először Liz.
Gyorsan megfordult Liz anyukája, és nagyon gyönyörű nő volt, volt kitől örökölnie Liz-nek a szépségét.
-Sziasztok!-Gyorsan megölelte Lizt.
-Jajj Kislányom!-Nagyon szivetmelengető látvány volt.
Elengedték egymást, és hozzám jött oda Liz anyukája.
-Sofie vagyok! Te biztos Harry vagy!-Mosolygott.
Hihetetlen, még a mosolyuk is ugyanolyan...
-Igen, örülök, hogy megismerhetem!
-Kérlek nyugodtan tegezz csak!
-És üdv a családban! Jason, itt a Nővéred!-kiabált az emeletre.

Hangos dobogást hallottam, és egy fiút láttam meg.
Először engem vett figyelemre, és utána Lizt;
-Lizi!-Rögtön a nyakába ugrott.
Jó látni, hogy ekkora a családi összetartás, annak dacára, hogy alig látják egymást.

Remélem tetszett a rész! :)
6 komment,5 feliratkozó--->>>új rész :)
Mindenkinek további szép napot!
Puszii <3
~P