21.Fejezet**Erdő

Sziasztok!! :')
Nem is tudom hol kezdjem... :3
Először is:
Az előző fejezethez kaptam az eddigi legtöbb kommentet!! :)
olyan boldog vagyok :D
Másodszor:
Hivatalosan bejelentem, hogy lesz második évad! :)
Ehhez a fejezethez szeretnék kèrni 5 kommentet, és + 2 feliratkozót :)
Ja és azt szeretném kérni, hogy a kommentbe ŐSZINTÉN írjátok meg, hogy mi tetszik a storyban, szereplőkről mi a véleményetek stb... :')
Jó olvasást! :)
~P

*Liz szemszöge*

Már tíz perce, hogy itthon tartózkodunk, és nincs semmi baj.
...Eddig...Remélem...
Nagyon örülök, hogy Jason is itthon van, velünk.
Elengedett öleléséből, és kezet fogott Harryvel.
-Jason Clark vagyok!-Megrázta Harry kezét, mire magamban nevettem.
-Nagyon örülök, Harry Styles!-Nézett le Harry Jasonre.
-Szerintem együnk!-Szólalt meg Anya megtörve a kínos csendet.
-Öhmm rendben.-Néztem anyára.
Mindenki az asztal felé indult.
Leültem, Harry mellettem foglalt helyet.
Anya felállt, én is indultam, hogy segítsek, de Harry megelőzött.
-Segítek Sofie!
Az ebéd csendben telt, néha Anyáék kérdezgettek Harrytől.

Amikor elfogyasztottuk az ételeket, elindultam körbevezetni Harryt.
Az alsó szintet körbejártuk, és felmentünk a másodikra.
Benéztünk Jas szobájába, és végül az én "kuckómba" mentünk be.
Olyan jó érzés töltött el, itthon vagyok, távol Daniel-től.
-Wow!-Sétált körbe Hazz.
-Tetszik?-Dőltem a csukott ajtónak.
Megfordult, és édes mosollyal közelebb jött.
Megállt előttem, én pedig ujjammal végigsimítottam a gödröcskéin.
Megöleltem, és belélegeztem illatát.

***

Franciaágyamon feküdtünk Harryvel.
Pontosabban én Harryn feküdtem.
Fejemet mellkasára hajtottam, és így beszélgettünk.:
-Nem kèrsz valamit?-kérdeztem.
-Öhm egy csókot Tőled.-Felültem, lehajoltam, hogy szemeink egy vonalban legyenek.
-De sürgősen kérném azt a csókot!-Megforgattam a szemeimet, és teljesítettem kérését, mire elmosolyodott.
-Pimasz vagy Styles!-Néztem rá komolyan.
Félretűrt egy tincset, ami arcomba lógott.
-Sötétedés előtt elkéne menni sètálni!-Vetettem fel az ötletet.
-Benne vagyok.- Mosolygott.
Felkeltem, kicipzároztam a bőröndöm, és felkutattam egy hosszúnadrágot.
-Harry fordulj el!-Szóltam Harrynek, mire csak felnevetett.
-Jajj Bébi.-Megfordultam, és mire meggyőződtem arról, hogy becsukta szemeit, és nem leskelődik, villám gyorsasággal átcseréltem a nadrágot.
Beleléptem a Convers cipőimbe, telefonomat zsebembe süllyesztettem.
Lementünk a lépcsőn, szóltam Anyunak, és elindultunk a járdán.
Harry "elkapta" ujjaimat, és szorosan összefűzte őket, mire ajkaimon széles mosoly húzódott.
Kigondoltam, hogy merre fogunk menni, egy olyan helyre ami nekem nagyon sokat jelentett...
Furcsán kellemes érzés töltött el, ahogy így sétálgatunk, azokon az utcákon ahol felnőttem.
Szinte semmi sem változott.
Minden ugyanolyan, mint körübelűl tíz évvel ezelőtt.
A fák, a házak, a szomszédok...
Olyan, mintha semmi sem változott volna, csak èn.
Nagyon szerettem itt lakni, mert olyan itt nyugodt minden...
Persze ez külváros, de Manchester messze lekörözi Londont.
London is szép város, csak itt nem arra kell az ember, hogy több száz autó hajt el az utcán, nem hallani éjszaka a részeg tinik kiabálását, röhögésèt.
Ez egy csendes, és nyugodt környék.
Az időjárás is jobb , mert nincs majdnem minden nap eső, sem köd.
Itt ritkán esik csapadék, a nap mindig süt.
Lefordultunk egy kicsi erdő felé, mire Harry kérdőn rámnézett, de nem akartam elmondani hova megyünk.
Az erdő "belsejében" van egy kicsike tisztás, amit csak hárman ismerünk.
Amikor Harry meglátta úticèlunkat, még a szája is tátva maradt.
Ameddig Harry kicsit ámulkodik, addig én leguggoltam az egyik fa mellé, ahol egy nagy szikla van.
Picit letöröltem, és előbukkant  négy név.
Ez a négy név, négy legjobb barát neve, akik folyton idejártak beszélgetni.
Mi voltunk a "rettenthetetlen négyes" .
Amikor ujjammal hozzáértem a sziklához ahova a nevek voltak vésve, könnyek szöktek a szemembe.
"Sam, Liz, Sandy, Jack"
Ez a három ember volt a második családom.
Velük éltem át minden rosszat, és jót.
Annyi szép közös emlékünk van, ami örökre velünk marad, annak ellenére, hogy egy és fél éve nem láttuk egymást...
Tudom, hogy a szívük mélyén emlékeznek a barátságunkra.
Amikor érettségi után Sam Skóciába költözött a Szüleivel, és Sandy Jack-el egy egyetemre ment, akkor a szívem majd megszakadt.
Valahogy mindig én voltam az a személy, aki mindenkit összetartott.
A legelején Sam és Sandy gyűlölték egymást, de sikerült kibékíteni őket
Jack, ő pedig az a tipikus helyes rosszfiú volt.
Mindig valami bajba került, de ennek ellenére tiszta szívű fiú.
Vele csókolóztam először, ezen a helyen, de nem lett belőle semmi komoly, mert összejöttek Sandy-vel, aminek nagyon örültünk Sam-el.
Azóta is egy párt alkotnak, pár hete beszéltünk telefonon.
Sajnos Samről nem tudok semmit, nem veszi fel a telefont, nem válaszol az üzeneteimre.
Levettem a csuklómról azt a karkötőt, amit együtt fűztünk, mindenkinek ott van/volt a csuklóján...
Van rajt négy picike medál:
"S  L  S  J"
Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy sír előtt lennék...
Persze nincs itt senki eltemetve, csak a barátságunk...
-Minden rendben?-Hajolt le Harry.
-Persze.-Letöröltem a könnyeimet
Felálltam, és megöleltem Harryt.
Nagyon jólesik, hogy itt van velem, mert egyedül ez nem menne...
Elengedtem szorításomból, és megcsókoltam.
Egyre csak hátrébb lépkedtünk csók közben, de bízom Benne.
Nekimentünk egy fának, mire elmosolyodtam.
Homlokát az enyémnek döntötte, és szemeimet figyelte.
-Imádom amikor a csókunkba mosolyogsz!-Elkezdtem göndör fürtjeit rendezgetni.
Nagyon szeretem Harry haját...
Ez az egyik a sok közül amit szeretek benne...
A mosolya, A nevetése, A haja, A szemei, Az arca, A gödröcskéi, A kockái, A tenyere, A teste,
Harry...
-Lsassan menni kéne, mert sötétedik!-Megfogtam kezét, és mégegyszer visszapillantottam a kis kőre.

Még mindig az erdőben voltunk, amikor ránk sötétedett.
Ráadásul hangokat is hallottunk...
Félek a sötétben, meg mégiscsak egy erdőben vagyunk...
-Harry! Fèlek!-Szorosabban fogtam Harry kezét.
-Bébi itt vagyok!-Kezét a vállamra rakta, és párc perc múlva már az úton sétáltunk.

A barátság...
Felettébb szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan barátaim vannak/voltak, akik támogattak, sírtak velem, szerettek...
Ez a barátság örökké élni fog, mert a barátság NEM MÚLANDÓ!!
Az embernek ha nincsenek barátai, akkor nem él igazán.
Mert barátok kellenek, de most ez a barátság megszűnt.
Nem múlt el, csak megszűnt.
De az életemnek azt a fejezetét lezártam.
Most Harry számít.
Egyre csak több baràtom lesz, és csak ez a fontos.
A barátok, a család, és a szerelem.
Vanda, Niall, Louis, Liam, Zayn, Eleanor, Anya, Jason, Harry...

***

Csináltam két csésze teát, és felmentem Harryhez.
Mintha csak tudta volna, hogy jövök, már nyitotta is az ajtót.
Leraktam a teákat az íróasztalomra, és leültem az ablakhoz.
A belső ablakpárkányon van egy kicsi matrac is.
Néztem a  csillagokat, és a holdat.
-Gyönyörű vagy!-Állt mellém Harry.
-Azért mert szerelmes vagyok!-Megfogtam a kezét, és ujjperceit apró puszikkal halmoztam el.
-Én is szerelmes vagyok!-Leült velem szemben, és engem figyelt.
-Akkor a szerelem elvakít.-Tekintetem  visszavezettem az égre.
Amikor régebben is itt ücsörögtem, mindig azon gondolkodtam, hogy Apa vajon gondol-e rám.
Haragszom, és szeretem is egyszerre.
Az a sok-sok év amit nélkülünk töltött, azt nem tudja vissza adni már...
-Liz!-Lehunytam a szemem, és odamentem teáért.
-Tessék.-Odaadtam neki is, majd halkan szürcsölgettük...

Negyed óra múlva lefeküdtünk aludni.
Éjfél körül felriadtam, mert rémálmom volt, ami mostanában nem meglepő...
Az erdőben voltam, és Daniel elől futottam...
Nem akartam felébreszteni Harryt, de sajnos sikerült.
-Bocsi, nem akartalak felkelteni...
-Semmi baj, minden okés?-Mormolta rekedtes hangján.
-Igen.-Árkarolt, és sikerült vissza aludnom.

-Édesem!-Halkan suttogott, és arcom simogatta.
-Még öt percet alszok.-Fejemet párnámba fúrtam.
-Kelj fel Bébi!-Suttogta.
Felültem, megdörzsöltem szemeimet, és hátranéztem Harryre.
-Jó reggelt.-Dobtam egy erőltetett mosolyt, kacsintott nekem.
Iszonyatosan fáradt, és álmos vagyok, de ezen könnyen segíthetek.
Magamra kaptam a fekete selyem köntösöm, indultam a kávéért.
-Liz!-Szólt utánam.
-Igen?-Fordultam vissza.
-Nagyon szexi vagy reggel.
Megforgattam szemeimet, és lerohantam a lépcsőn.
-Reggelt Anya!-Ásítottam egy nagyot, és leültem az asztalhoz.
-Harry?-Kérdezte, miközben lerakott elém egy bögre kávét.
Gyorsan rávetettem magam az italra, és megjelent Harry, egy szürke melegítőben, és fehér pólóban.
-Jó reggelt Sofie!-Mosolygott, majd lehuppant mellém.
-Van egy kis káve a szád szélén!-Nevetett.
-Ó köszi.-Èpp nyúltam volna a szalvétával a számhoz, de Harry elkapta a kezem.
-Majd én!-Megvillantotta tökéletes mosolyát.
Felé fordultam, hüvelykujjával letörölte a kávé foltot.
-Jason?-Tettem fel a kérdést.
-Alszik még.-Leült Anya  velünk szemben, és hozzáláttunk a reggelinek.
Miután elfogyasztottuk, úgy döntöttünk Harryvel, hogy ma elmegyünk vásárolni a városba.

<3   További szép napot! :)   <3