II.2.Fejezet**Beszéljük meg

Hiii!:)
Megérkeztem a legújabb fejezettel, nem lett valami hosszú, ezért valószínűleg jövő hétvégén jön a kövi.
Mostanában mintha "eltűntetek" volna, de remélem hamar visszataláltok..:/
Az előző fejezethez köszönöm a kommenteket, nagyon boldog lennék ha fel is iratkoznátok.:)
Könnyen megírtam a részt, mert én is beteg vagyok, jóformán az én bajaimat szőttem bele.:)
Remélem elnyeri tetszéseteket a rész!:)
Jó olvasást! <3
Pay.

Miért van az, hogy a sors nem hagyja, hogy elfelejtsd azt az embert, akit nem akarsz látni?
Miért kell nekem azzal a ténnyel szembesülnöm, hogy nem vagyok túl rajt?

-Hol tartod a lázmérőt?-Zökkentett ki kusza gondolataimból Vanda.

-Uhm..Nézd meg a felső polcon!-Kiabáltam neki a konyhába.

Magamhoz vettem egy csomag zsebkendőt, és kifújtam orrom.
Betegen fekszem a kanapén, csúnyán meg vagyok fázva.

-Tessék!-Nyújtotta felém az említett tárgyat.
Vanda itt marad velem éjszaka is, hogy ápoljon, ha esetleg romlana állapotom.
Persze én próbáltam győzködni, hogy nem kell egy hülye megfázás miatt itt lennie, de Ő ragaszkodott ahhoz, hogy huszonnégy órán keresztül figyelje állapotom.

-39, 3-Sóhajtottam.

-Jajj Bogaram..Főzök teát!

-Vanda!-Elkaptam a csuklóját.-Köszönöm!

-Ugyan, ez alap!-Mosolygott.

Türelmesen vártam a meleg teámat, és iPhone-om csipogott, jelezve az új sms-t.
Kíváncsian másztam ki a takaró alól, nem vártam senkitől sem üzenetet.
-Hacsak..Nem az lehetetlen..-Gondolkodtam hangosan.
Harry-vel megszakítottam minden kapcsolatot..
Megkönnyebűlve fújtam ki a benntartott levegőt, amikor láttam ki az sms feladója;

"Nem lenne kedved holnap beülni valahova beszélgetni?:) Elxx"

Fájdalmas ábrázattal gondolkodtam azon, hogy miként írjam le, azt hogy holnap nem lenne jó..Tényleg jó lenne picit beszélni Eleanor-ral, de betegen nem mehetek. Nem szeretném, ha azt gondolná, hogy le akarom rázni.

"Kérlek ne haragudj rám, de beteg vagyok, ígérem bepótoljuk!
:( Xx"

Mióta nem vagyunk együtt Harry-vel, azóta csak El-lel maradtunk barátok. A többi fiú nem igazán keresett, bár nem hiszem, hogy jól jönnének ki abból, hogy Harry Styles exével találkozgatnának..

-Málnásat főztem!-Kivettem Vanda kezéből a gőzölgő bögrét, majd mit sem törődve a tea magas hőmérsékletével, mohón szürcsölgetni kezdtem.

-Liz, kérdezhetek valamit?-Törte meg a csendet.
Kérdő tekintettel néztem rá, s Ő ebből tudta, hogy igen a válasz.

-Szereted még?

Szíven ütött kérdése. Érezte, hogy érzékeny pontra tapintott.
Igazából ezt a kérdést nap mint nap felteszem magamnak, mégsem tudom a választ..
Nem tudnék újra megbízni Harry-ben.  Ha megint el akarná érni, felé irányuló bizalmam, akkor sokat kéne küzdenie értem.
Türelmesnek kellene lennie.

-Nem tudom Vanda.

Azt hiszem megértette, hogy nem kéne folytatni a témát.

***

Reggel arra ébredtem, hogy nem kapok az orromon levegőt, és nagyon fájt a torkom.
Lassan hozzászoktam a fényviszonyokhoz, kibújtam a meleg takaró alól, és kifújtam orrom. Máris felszabadultan lélegeztem. Barátnőm meghallotta trombitálásom, bejött a szobába, kezében egy tálcával.

-Jó reggelt!-Vigyorgott szélesen.

-Volt jobb is.-Húztam el a szám.

-Baj van?-Vonta fel szemöldökét.

-Ne haragudj..Csak nagyon fáj a torkom!-Suttogtam, mert márt az is fájdalmat okozott, hogy hangosan beszéljek.

-Ameddig aludtál elmentem a gyógyszertárba. Hoztam gyógyszert!-Próbált vidítani.

Azt hiszem ez a kellemetlen reggel rányomta a bélyeget egész napi hangulatomra.
Engedelmesen bevettem a pirulát, és ettem is valamennyit.

*

Vandának "korán" el kellett mennie, behívták dolgozni.
Az ablak előtt állva figyeltem ahogy hétágra süt a nap.
Már szinte kiabáltak a napsugarak, hogy menjek ki.
Csak az a bökkenő, hogy Vanda a lelkemre kötötte, nehogy el merjek menni valahova is..
Az eszem helyett megint szívemre hallgattam, így hát melegen felöltöztem, beleléptem Converse cipőmbe, a mobilomat a zsebembe csúsztattam, és már az utcán sétáltam a park fele, miközben igyekeztem minél több D-vitamint begyűjteni.

Már csak két saroknyira voltam a Hyde-parktól, amikor feltűnően gyanús alak jött szembe velem.
Amikor felismertem megfagyott ereimben a vér, futnom kellett volna előle, de lábaim földbe gyökereztek.

*Harry szemszöge*

Egy könnycseppem sincs. Legbelűl mindig is tartottam attól, hogy mégegyszer összetörhetek, és elveszíthetek valakit aki fontos nekem.
Elterültem az ágyon, üveges tekintettel bámultam a barna mahagóni ajtót.
Minden pillanatban azt várom, hogy nevetve belépjen rajta.
Mind hiába.
Hiába várom, hogy mellém feküdjön, beletúrjon hajamba.
Puha érintéséről, finom csókjairól álmodok minden nap.
Arra gondolok vissza, amikor együtt voltunk milyen boldogságot okozott egyetlen aranyos mondat, egy apró mosoly.
Most ezek mind eltűntek. Az egész kapcsolatunk egy régi szép emlék, egy szép emlék csúnya véggel.
Mindent elcsesztem. Az én életemet, és az Övét is.
Akaratomon kívül darabokra törtem hatalmas szívét, és nem tudtam összeragasztani az apró darabokat.
Eltaszított magától, én pedig az alkoholba menekültem.
Az ital ha nem is teljesen, de pár órára segít felejteni.
Két hónap telt el azóta, hogy egy pasibulin megcsaltam Jessica-val.
Mondanom sem kell, hogy akkor is részegre ittam magam, nem voltam tisztába  tetteim súlyával.
Azóta külön költöztünk a Fiúkkal, beláttuk, hogy bizony elég érettek vagyunk egy saját lakáshoz.
Ideges lettem, amikor a telefonom rezegni kezdett.
Nem akartam senkivel sem beszélni.
Amikor azonban ötödszörre kezdett rezegni, akkor kénytelen voltam felvenni.

-Négy órakor a Hyde parkban találkozó!-Szólt bele a készülékbe Louis.

Meg sem várta, hogy válaszoljak, azonnal bontotta a vonalat, gondolom sejtette, hogy ellenkeztem volna.
Mindenki azt kérdezi, hogy miért nem lépek tovább Liz-en?
Miért nem keresek másik lányt?
Azért, mert szeretem. Nekem csak Ő kell. És tudom, hogy visszafogom szerezni. Ha kell harcolok érte, de megéri.
Mert tudom, hogy valahol nagyon mélyen még Ő is szeret.

Próbáltam normális kinézetet varázsolni magamra, és idegesen vágtam be magam a kocsimba.
Természetesen én voltam az utolsó, a fiúk már ott ücsörögtek az egyik padon, egy tölgyfa árnyékában.

-Sziasztok!-Köszöntem, nem éppen lelkesen.
Niall mellé telepedtem le, és csendben hallgattam a jobbnál jobb ötleteket az új albumunkra.

*Liz szemszöge*

-Hello Édes!-Köszönt undorító vigyorral az arcán.

-N-Ne hívj így!-Dadogtam. A félelemtől egyre csak nőtt a gombóc a torkomban.

-Ennyire hiányoztam? Jöhetsz, ha akarsz!-Erősen megragadta csuklóm. Éreztem ahogy ujjai leszorítják a vágásokat a csuklómon.

-N-Nem! Hagyj békén!-Csak ennyire futotta tőlem.

-Rendben. Most megúsztad, de jövő héten megtalállak!-Kirántottam kezem szorításából, és a park fele futottam, eközben éreztem, hogy a sós könnycseppek útnak indultak.
Az első üres padra leültem, kezeimbe temettem arcom, és zokogtam. Ha most nem enged el, akkor bűntudat nélkül megerőszakolt volna..Megint.
Ijesztő szavai visszhangoztak fejemben;
"Most megúsztad, de jövő héten megtalállak! "

Remegő kezekkel fújtam ki orrom, és csak ültem a padon, magam elé nézve.
Jövő héten nem fogok sehova sem menni. Bezárkozók a lakásba.
Hogy is lehetne így természetesen viselkedni?
Ha tudod, hogy bármelyik pillanatban megtörténhetne a baj.
Ez olyan, mintha halálos beteg lennék, és jövő hétre becsülték az orvosok a halálom.

-Uhm Liz!-Szólított egy rekedtes hang.

Lassan megfontoltan néztem fel, de rögtön visszatértem előző pozíciomba.
Nem láthatja meg, hogy sírtam, nem tudhatja meg gondjaimat.
Nimcs szükségem a sajnálatára.
Részben az Ő hibája is ez az egész.

-Leülhetek?-Mutatott mellém.

Némán bólintottam. Nem volt kedvem vitatkozni, örülnék, ha békésen tisztáznánk az ügyet.
A torkom kiszáradt, kezdtem fázni.
Éreztem, hogy testhőmérsékletem kezdi túl lépni a normál értéket.

-Sajnálom, hogy a múltkor úgy rád rontottam..Csak látni akartalak.

-Nem haragszom.-Suttogtam.

Lehajtottam a fejem, és mélyen beszívtam a levegőt, mert megszédültem.

-Jól vagy?-Figyelt aggódva.

Megráztam a fejem, ekkor felállt és elém térdelt.

-Mi a baj?-Kezét enyémre akarta rakni, de rájött, hogy ez túl korai lenne.

-Lázas vagyok.

-Hazaviszlek!-Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

-Nem szükséges.-Lábra álltam, de elszédültem, ha nem kap el, akkor már a földön feküdnék.

Következő fejezet:
Legalább 3 komment, de lehet több is ;)