1. Fejezet** ~Szakítás

Csak öt éves voltam...
Nem értettem, hogy hova megy Apa táskákkal, meg bőröndökkel.
Csak sírtam, és rohantam utána.
-Apa, hova mész?
-El kell mennem Elizabeth.
Ez volt az utolsó mondata, amit mondott nekem. Azóta nem is láttam többet...
19 éves koromba, miután elvégeztem a gimit, nem tanultam tovább.Úgy döntöttem elmegyek Londonba és ott próbálok szerencsét. Azóta vettem egy kicsike lakást, ahol egyedül élek, de azóta is tartom a kapcsolatot Anyukámmal. Állást kaptam egy elég népszerű kávézóban, ahol pincér vagyok. Itt London-ban megismertem Vandát, aki a legjobb barátnőm lett. Egy év múlva találkoztam valakivel akit szeretek. Ő Daniel. Azonban egy idő után elmúlt a szerelem, mert folyton más lányokkal találkozgat, velem meg csak gorombáskodott...
-Miért nem szakítasz azzal a tuskóval?-Kérdezte Vanda.
-Nem, olyan egyszerű-válaszoltam, pedig egész más oka volt.
-Félsz tőle,mi?
-Hát, izé öhmm lehet.
-Túl kell lépned rajta!
-Jó oké, megpróbálok, de most mennem kell!
-Rendben szia!
Elindultam a padtól amin ültünk Vandával, a parkban.
Beláttam, hogy igaza volt. Egy idő óta Dan tényleg agresszív volt velem, és én azóta félek tőle.
De ez most, más, éreztem, hogy van már nem félek tőle, hogy most valami más fog történni.
Becsengettem, de nem jött ki senki.Mivel volt kulcsom, beengedtem magam.
A konyhába az a látvány tárult elém, hogy ott csókolgatott egy szőke ribancot.
-Dan?
Felém pillantottak mindketten, és rájöttem, hogy láttam a kávézóban már ezt a csajt.
-Liz, mit csinálsz itt?
-Már semmit!
Azzal ledobtam a kulcsot a földre, és könnyekkel ázott szemmel futottam kifelé.
Fájt, hogy ezt láttam, igaz csak bántott Dan, de tényleg szerettem
-Liz! Állj meg!
-Nem, szakítok veled!-kiabáltam hátra.
Csak futottam a parkba. Nem akartam senkivel találkozni, ezért gyorsítottam a tempón, hogy minnél előbb hazaérjek. Gondolataimból az zökkentett ki, hogy nekimentem valakinek.
A földre estem, de nem néztem fel egészen addig míg meg nem szólított valaki:
-Jól vagy?
Megtöröltem a szemem, és tisztán láttam, hogy ott állt előttem Harry Styles.
-Ne haragudj!
-Ugyan, semmi baj! De hiszen Te sírsz! Mi történt?
Felsegített, és leültünk az egyik padra.
-Hát Harry, megcsalt a barátom.
-Nagyon sajnálom, elég buta lehetett, ha egy ilyen gyönyörű lányt kidobott!-mosolygott Harry.
-Hát egy kicsit.
Ekkor megcsörrent Harry telója.
-bocs, ezt muszáj felvennem!
-Haver, hol vagy már??
A telefonban Louis Tomlinson hangját véltem felfedezni.
-Mindjárt megyek, csak akadt egy gyönyörű problémám.-Megint rám mosolygott.
-Ne haragudj, de mennem kell, hangpróbára.
-Semmi baj!
-Figyelj, lenne kedved eljönni a holnapi koncertre?
-Öh persze!
-Oké, akkor ott, sziia!!
-Szia!
Elindultam, haza, és közben azon törprengtem ,hogyan lehet, hogy pár perce még azt hittem vége van mindennek, erre szó szerint összefutok egy helyes hírességgel.
Ilyen furcsaságok is csak velem történhetnek,gondoltam.