8.Fejezet** Reggel

Kissé összehúztam a szemem, mikor megéreztem a reggeli napfényt.
Teljesen magamra csavartam a takarót.
De nem bírtam visszaaludni.
Hunyorogva kinyitottam a szemem.
Elém tárult Harry tökéletesen szívdöglesztő arca.
Épp engem nèzett;
-Jó reggelt!
-Neked is!
-Nem álmodtál rosszat?
-Nem.
Csinálok reggelit!
-Segítek szívesen.
-Nem, Te vagy a vendég!
Felkeltem, felkaptam a fekete selyem köntösömet.
Kivettem a hűtőből négy tojást.
Felraktam a tojásokat sülni.
-Jöhetsz Harry!
-Megyek!
-Amugy most megháláltam a vacsit!
-Köszi, hogy itt aludhattam!
-Szívesen, és bármikor máskor is!
Válaszul rámmosolygott.
-Mit eszünk? Már elég éhes vagyok!
-Hát Mr.Styles egy egyszerű  tojásrántotta megfelel?
-Másra nem is vágytam!
-Akkor jó.
Úgy veszem észre Harry szereti ha Mr.Styles-nek hívom.
Harry leült az asztalhoz, odavittem a tojást az asztalhoz.
-Harry vegyél!
-A hölgyeké az elsőbbség!
-A-a ma a vendégé!
-Rendben.
Miután megettük a reggelit, lementünk a parkba.
-Harry nem kell ma dolgoznod?
-Hétvégén én is pihenhetek!
-És nem fognak kereseni a többiek?
-Hagytam üzenetet Louisnak!
-oké.
Több órán keresztül sétáltunk  a parkba.
Most már tényleg rengeteget tudtam Harryről, és ő is rólam.
Amikor Harryvel vagyok mindig hihetetlenül jól érzem magam.
Harry olyan, mint az a gyönyörű kert amit az étteremben mutatott.
Egyszerüen elfelejtem minden gondom, bánatom.
Egyre jobban kezdem elfogadni, hogy nem bírok ellenállni Harry-nek.
Pedig nem akarok belekezdeni egy új kapcsolatba. Talán túlságosan fèlek, hogy újra csalódnom kell.
Egy újabb szakítást nem bírnék ki...
-Akkor nyolcra jövök érted.
-Rendben, várlak!
Egy puszit nyomott a homlokomra...
Emlékszem milyen volt az a csók az étterembe.
Azok a telt ajkai...
Azt hiszem felkéne hívnom Vandát...
-Szia Vanda!
-Haló! Liz?
-Igen! Nincs kedved átjönni beszèlgetni?
-De, Szívesen!
4 órára ott vagyok!
-Oké.
Olyan zavartnak tűnt Vanda hangja...
Kíváncsi vagyok mi történt Vanda- és Niall között...
Harry elfeldteti velem az összes bánatomat...
Megint tudok mosolyogni...