2.Fejezet** Zavar

Teljesen össze zavarodtam. Nem bírtam felfogni, hogy történhetett velem 20 perc alatt ennyi minden.
Szakítottam azzal akit a legjobban szerettem, aki a legjobban ismert, aki ismeri minden titkomat, félelmemet. De úgy érzem nem fogja annyiban hagyni, attól tartok, fogom még látni. Egyszerűen azt hittem Ő az a bizonyos nagy Ő...
"Visszaemlèkezés"
-Kicsim, ígérd meg, hogy vigyázol magadra!
-Megígérem Anya! Amint végeztem a munkával felhívlak!
-okés, szia!
Pár könny csordogált az arcomon. Teljesen egyedül voltam ebben a hatalmas városban.
Csak magamra számíthattam. Lehúztam az esernyőmet. Beléptem kávézóba.
A főnököm azt mondta első héten a pultnál állhatok, a következő héten már lehetek pincér..
Beálltam a pult mögé, várva az első vevőket.
Az első vendég egy ázott fiú volt , nem láttam nála esernyőt, és nem kocsival jött, ugyhogy szegényem eléggé elázott.
Barna, egyenes haja nem volt hosszú, de nem is rövid , melyről csöpögött a víz, szintúgy a ruhájáról. Mikor a pult felé közeledett hatalmas tócsákat hagyott maga mögött.
-Szia! Mit adhatok?
-Hello, egy coca cola-t kérek.
-Rendben.
Feltűnt, hogy miközben kimentem a raktárba, tetőtöl talpig végigmért.
Amikor öntöttem a pohárba a kért italat, le sem vette rólam a szemét. Ránéztem, és találkozott a tekintetünk, mire én elmosolyodtam.
-Tessék, a cola. Azzal odanyújtottam neki a poharat.
-Köszönöm. öhm mi lenne ha mikor végzel idejövök, és elmennénk egy buliba?
-Ooké. 8-kor végzek.
Lerakta a pénzt, és elindult.
-Akkor nyolckor, szia! Ja és az aprót tartsd meg.
-Szia.
Miután elment felmostam a padlót.
Hihetetlen, hogy  még  csak egy hete vagyok  itt , de már randira hívtak.
Nem volt  nagy forgalom a  kávézóban.
Talán a rossz  időjárás miatt .
20:01 -kor még nem volt itt a fiú.
Kezdtem attól félni, hogy  csak játszott velem, és felültetett.
Eszembe jutott, hogy  fel kéne  hívnom Anyát.
-Szia  Anya!
-Liza! hogy vagy? Minden rendben volt?
-Igen!
Oké, akkor nem is zavarnak, jó éjt!
-Tudod, hogy nem zavarsz, neked is. puszi.
Nem akartam Anyának említeni, hogy buliba megyek, mert ugy is csak aggódott volna.
Észrevettem,hogy ott állt az ajtóban, a barna hajú fiú...
Totál részegek voltunk. Láttam, ahogy közelít hozzám ajkaival. Csókoloztunk. Később azon kaptam magam, hogy Daniel házába voltunk (buli közben egypár dolgot megtudtam róla.)
Újra vad táncba kezdtek nyelveink.
A pólóm időközben lekerűlt rólam.
Hogy egálban legyünk, levettem róla a pólóját.
Izmos teste volt. Tenyeremmel végigsimitottam rajta.
Ekkor két kezet éreztem a mellkasomon.
-Hé Dani!
Állj le!
Még nem akarok lefeküdni veled!
Azzal felálltam az ágyról, és felvettem a pólómat.
-Oké.
De holnap randizunk!
-Amit csak akarsz.
Kiengedett, és elindultam haza...
"visszaemlékezés vége"
Kivettem a hűtőből egy sört, és visszaültem a kanapémra.
Tovább merengtem a múltban...
"Visszaemlèkezés"
*Két hónappal később*
Már egy hete nem láttam Dant. Nagyon hiányzott, persze tartottuk a kapcsolatot telefonon.
A munkája miatt el kellett utaznia Franciaországba.
De ma hazajön...
Az én lakásomhoz jön.
Főztem vacsit hátha éhes lesz.
Kilenckor csengettek.
Kinyitottam az ajtót, és megöleltem Dant.
-Szia Szépségem!
-Úgy hiányoztál! Gyere be.
Ujjaimat nyaka köré fontam, Ő a hátamat simogatta csók közben.
Elváltunk, és elindulntunk a hálószoba felé kèzenfogva.
Nem akartam soha elengedni...
Besütött a szobába a reggeli napfény. Többszöri pislogàs után teljesen kinyitottam a szemem.
Ott feküdt mellettem Dani. Izmos felsőteste félig kilátszott a takaró alól.
Benéztem a takaró alá; rajtam csak fehérnemű volt. Dan testét csak a boxere takarta.
Elmosolyodtam a gondolatra, hogy miket műveltünk éjszaka.
Most már csak az övé vagyok...
Egyszer csak megjelent előttem egy göndör hajú gyönyörű fiú képe, aki rám mosolyog.
Ő az, Harry aki akár a mosolyával meg tudja változtatni a világot bennem...
...
"visszaemlékezés vége"
Vanda szemszöge

Bekopogtam az ajtón, de nem nyitott senki ajtót. Rányúltam a kilincsre, és nagy meglepődésemre nyitva volt.
Amikor beléptem, az  a látvány tárult elém, hogy Liz ül a kanapèn, egyik kezèben egy sör volt. Kifejezéstelen arccal bámult maga elé.
-Hé Liz! Jól vagy?
Megrázta a fejét és rám nézett.
Most vettem csak észre, hogy sír.
-Mi történt? Add csak ide!
Kivettem a kezéből az italt, és leraktam az asztalra.
Hirtelen megölelt.
Még soha nem láttam ilyennek Lizt, és ez nagyon nyugtalanított.