6.Fejezet** Vacsora

-Hova megyünk Harry?
-Meglepi!
-Na, áruld el!
-Győzz meg!
Győzzem meg, de hogyan?
-Harry! segíts, azt hiszem belerepült a szemembe egy bogár!
-Melyikbe?
- a bal oldaliba!
Egy könnyed mozdulatommal közel húztam magamhoz, ès megcsókoltam.
Szája széles mosolyra húzódott, mikor elváltunk.
-Cseles! és még mindig meglepi!
Persze még egy csókért meggondolom magam...
-Ahha, persze.
-Akkor menjünk tovább.
Láttam a szemeibe a csalódottságot, de megérdemelte.
Kis idő múlva egy gyönyörűen kivilágított étteremnél álltunk.
-De gyönyörű! -akadt el a lélegzetem.
-Látod, ezért megérte az a csók, ráadásul nem volt rossz!- sunyin mosolygott.
Felé fordultam.
-Nem volt rossz?
Tényleg rosszul csókolok?-átváltottam felháborodott hangnemre.
-Tökéletesen csókolsz, csak én nem voltam felkészülve!
-aham.
-igen.
Hirtelen megölelt.
Nem számítottam rá, de jól esett.
Örültem, hogy ennyire törődik velem, és nem akarja, hogy rosszul érezzem magam.
-Így már jobb?
-Sokkal.-válaszoltam örömbe.
-Akkor menjünk.
Beléptünk az étterembe, és Harry elkapta a karomat, majd szinte futottunk a leghátsó, két oldalról körülvett asztalhoz.
Gondolom észrevette kérdő tekintetemet;
-Csak nehogy feltűnést keltsünk, vagyis keltsek.
Nem akarom, hogy a rajongók észrevegyenek, mert akkor szétszednek.
-Köszönöm
-Mit eszel?
-öhm cézár salit! az a kedvencem!
-hát oké.
Ebben a pillanatban megjelent egy pincér az asztalnál;
-Mit hozhatok?
-Egy cézár salit, és egy sajtos hamburgert-mondta Harry
Elment a pincér és megszólalt Harry:
-Egyedül laksz?
-Igen.
-a szüleid?
-Apa öt éves koromba lelépett, Anya a tesómmal Manchester- ben lakik.
-Ó sajnálom.
Egy könnycsepp indult útnak.
Harry letörölte.
-Tényleg sajnálom.
-Hát ami megtörtént, azon nem lehet változtatni.
Épp amikor végigmondtam ezt a mondatot, meghozták az ételt.
-Köszönjük szépen.-szólt Harry a pincérnek.
-Akkor hát jó étvágyat Elizabeth!
-Köszi, neked is, de inkább hívj Liz-nek!
-Ó bocsi Liz.
10 percig nem is szóltunk egymáshoz.
Miután megettük a kajàt, nagyon sok mindent megtudtam Harry-ről.
A pincér kihozta a számlát, épp nyúltam a táskámért, hogy kivegyem a pénztárcát, de Harry elkapta a kezem.
-Ezt sajnos nem engedhetem meg.
-Harry ne szórakozz, kifizetem.
-Nem.
-De én...
Mutatóujját a számhoz nyomta;
-Nem.
-Akkor had háláljam meg!
-Rendben.
Felállt, és felém nyújtotta kezét.
Megfogtam, a másik kezemmel a táskámat akartam magamhoz venni de Harry gyorsabb volt.
-Majd én viszem.
Fogtam Harry kezét,  a hátsó ajtó felé vezetett.
Mikor kinyitotta, még egy ajtó volt ott.
Becsukta azt amelyiken bejöttünk.
Ott álltunk szinte sötétségben a két ajtó között.
-Kérlek csukd be a szemed!-szólt Harry.
Kissé megijedtem, de amikor biztatásul megéreztem Harry telt ajkait az enyémeimen, elszállt nyagyon messze a félelmem.
Becsuktam a szemem.
Eltávolodtunk. Harry elengedte a kezem, és hallottam az ajtó nyilódást, és Harry léptei távolodását.
-Most már kinyithatod!
Kinyitottam a szemem, és mintha csak egy távoli világba röppentünk volna...
Egy kavicsos ösvény vezetett egy gyönyörű szökőkúthoz, mindenhol szabályos sorrendbe ültetett virágok, és három különféle színű rózsabokrok a sorok végén.
Harry mögöttem állt.
-Tetszik?
-Igen, gyönyörű. Köszönöm, hogy megmutattad ezt a helyet.
-Köszönöm, hogy itt vagy velem.
Rámmosolygott.
Megütötte a fülemet egy gyönyörű lassú zene.
-Táncolsz velem?-kérdezte Harry.
-Igen.
Megfogta a kezem.
A szabad kezét a derekamra tette.
Én a vállára.
Nem is tudom meddig táncoltunk.
Nekem óráknak tűnt...
Időközben a fejem a vállara hajtottam.
-Liz! mennünk kéne, elég késő van.
-Muszáj?
-Igen.
-Jó.
Elindultunk az ajtó felé. Még egyszer visszanéztem.
Nem akartam itt hagyni ezt a gyönyörű világot.
Olyan jó lett volna itt maradni Harry-vel, itt békén hagyna Dan, nem lenne semmi baj...
Pár perc múlva már az utcán sétáltunk.
-Merre fele laksz?
-a következő kereszteződés sarkában
-Rendben.
-itt is vagyunk.
Most én kaptam el Harry karját , ami látszólag tetszett neki.
- A másodikon lakok.
Kinyitottam az ajtót, és bementünk a lakásba.
-Hát nem túl nagy, de nekem elég.
-Nagyon szép.
Láttam, hogy a festményeket nézi a falon.
-Ezeket Te festetted?
-igen, de csúnyák. Tényleg nem tetszettek. Igazán levehettem volna..
-Szerintem szépek!
-köszi.
-Itt maradhatok éjszakára?
-Persze.
Van egy pót fogkefém, a tesómnak vannak itt ruhái, talán jók lesznek...
-Köszönöm!