28.Fejezet**Csalódás?

Halihóó! :)
Kedves Olvasók meghoztam a legújabb részt! :D
Nem véletlenül ma, ugyanis ma az egész világ ünnepel.
Egyrészt karácsony van, másrészt pedig Louis szülinapja.
Igen a mi Boo Bear Superman-ünk ma betölti a 22. életévét!! :)

Arra kérlek Titeket, hogy miután elolvastátok a részt kommenteljetek!! :3
Akkor hát jó olvasást, és minden Drága Olvasómnak Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Ui.: Boldog szülinapot Louis!! <3

*Liz szemszöge*

Sok-sok pislogás után sikerült hozzászoknom a reggeli fényviszonyokhoz.
A sötétítő be volt húzva, de szerintem már reggel van.
Kicsit megzavarodtam ettől a késő esti munkától.
Amikor felültem rájöttem, hogy mi volt az oka kényelmetlen alvásomnak.
Ugyanaz a farmer, és a kötött pulcsi volt rajtam, még a Vans cipőm is rajtam volt.
 Elfeküdtem a nyakamat, a hátamon is eléggé kellemetlen érzés uralkodott.
Reflexszerűen nyúltam a telefonomért, hogy megtudjam mennyi a pontos idő, azonban csak az üres éjjeliszekrényen tapogattam.
Lassan felálltam, és levettem cipőmet. Lábam úgy örült, akárcsak egy rab aki megszabadult a börtönből.
Picit megmasszíroztam halántékomat, és a konyhába vettem az irányt.

Kellemes látványnak bizonyult, ahogy Harry egy szál  Calvin  Klein alsónadrágban készített reggeleit.
Hirtelen megfordult, nem tudom, hogy azért-e, mert hallotta lépteimet, vagy azt hallotta ahogy a hasam korog...
-Jó reggelt Kicsim!-Lerakta a kanalat ami a kezében volt, és egy édes csókot nyomott ajkaimra.
-Ki aludtad magad?-Mosolygott.
-Azt hiszem...-Ahogy hátra akartam fordulni megnézni a fali órát, nyakamba fájdalom nyilallt.
A görcsös érzés hatására összeszorítottam szemeimet.
-Valami baj van?-Nézett aggodalommal.

-Csak elfeküdtem a nyakam.
-Gyere!-Kézen fogott és a kanapéra húzott.
Guggolva   helyet foglaltam, Harry mögém ült. Kicsit zavart,   hogy nem láthatom arcát.
Óvatosan az érzékeny  ponthoz ért, és végigsimított rajta.
Gerincvonalamon jóleső hideg futott át a gyengédség miatt.
-Le kéne venni a pulcsit!-Súgta fülembe.
Segítségével megszabadultam a zavaró ruhadarabtól.
Mivel hátul eléggé kivágott volt a póló, könnyedén hozzáfért a fájó területekhez.
Gyengéden masszírozni kezdte vállamat, ami először kicsit fájt, de ez egy idővel múlni látszott.
Egyértelműen tudta, hogy mit hogyan kell csinálni, mert pontról, pontra  masszírozta ki a görcsöket.
Ennél jobb reggelt valahogy el sem tudtam eddig képzelni.
-Jobb már?- Érdeklődött.
-Sokkal.

-Köszönöm a finom reggelit!-Mosolyogtam.
-Igazán   nincs   mit  Drágám!-Válaszul egy csábos mosolyt is kaptam.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam a tegnapi ruhák miatt, ezért elmentem lezuhanyozni.
Jól esett ahogy testemen végigfolyt a víz.

***

Felraktam töltöre a telefonom, mert igencsak le akart merülni.
Harry telefonált,  én pedig  a  laptop-al az ölemben feküdtem az ágyra.
Felmentem  Twitterre, jött egy üzenetem.;

  "Szia! :) Akkor jövöhét kedden lesz a koncertünk az arénában. Háromkor kezdődik, de gyere oda kettőre, bemutatlak a lányoknak. A hátsó bejáratnál hivatkozz rám, be fognak engedni.
   Perrie Xx "

Egyre boldogabb lettem ahogy a sorokat olvastam.
Elmehetek egy Little mix koncertre!  Ráadásul a lányokat is megismerhetem!
Igazából csak most jövök rá arra, hogy  milyen  szerencsés ember vagyok.
Személyesen ismerem  az One direction-t,  történetesen az egyik a barátom, barátnők lettünk  Perrie Edwards-al,  aki a kedvenc bandámban  énekel,  és  Eleanor-ral is jóba vagyok.
Ez valahogy hihetlen. Miközben ezen elmélkedtem Harry leült mellém. Aggodalmas arckifejezése kissé megijesztett.
-Liz, mondanom kell valamit...-Hangja elcsuklott.-Lehajtottam a laptopot, és felültem.
-Jövő héten öt napra Olaszországba kell repülnünk.-Lehajtotta fejét. Kellett egy két  másodperc  mire feldolgoztam az imént  hallottakat.
-Mikor indultok?-Csak ennyit tudtam kinyögni.
-Holnap.-Szomorúan  figyelte kétségbeesett arcom.
Ilyen sokáig  még  nem  kellett itthagynia...
Tudom másoknak  öt  nap talán nem a  világ  vége, de nekem igenis az lesz...
Hiszen két óránál tovább nem bírjuk  ki,  hogy valamelyikünk  ne  csókolná  meg  a másikat.
-Liz minden nap beszélni fogunk!-Próbált vigasztalni.
-Rendben.-Próbáltam kicsit  erősebben kimutatni azt, hogy nem kell aggódnia,  megleszek.
Pedig ez egyáltalán nem így van.
Mi lesz ha Daniel elkap?
Ki fog megvédeni? Harry mellett még sosem féltem. De csak azért, mert tudtam, hogy Ő megvéd majd, mellette nem  eshet  bántódásom.
Felálltam,  hogy  kimenjek a fürdőbe sírni, de Harry elkapta a csuklóm,  és  én az ölébe pottyantam.
-Hé Bébi!-Tenyerei közé fogta arcom.-Nem lesz semmi baj! Megígérem!-Lassan szenvedélyesen  közelített  ajkaim felé.
Először ajkai csak  súrolták   enyémeimet,  majd apró puszikkal lepte el számat.
Majd gyengéden megcsókolt.
Ez nem egy szimpla csókocska volt.
Ez a csók  gyengéd és  szerelmes  volt.

Lassacskán sikerült hozzászoknom a gondolathoz, hogy  Harry majdnem egy hétre magamra  hagy.
Máris üres lett szívem egy része.
Most épp ruhát keresek, mert kitalálta,  hogy menjünk el bulizni.
-Édesem még mindig nem találtál semmi olyat, amit fel tudnál venni?-Vigyorgott.
Amikor már az ötödik ruhát szórtam az ágyra, szúrósan ránéztem.
-Jól van na! Hadd segítsek!-A szekrény elé lépett, és hosszas keresgélés után a kezében tartott egy fekete koktélruhát, ami nekem kicsit rövidnek tűnt.
-Légysziii! Látni akarlak ebben!-Húzogatta a szemöldökét.
Megforgattam szemeimet, és elvettem tőle a ruhát.
Bevonultam a fürdőbe.
Mikor  felvettem megállapítottam, hogy veszélyesen  igencsak  rövid.
A fenekem éppen hogy csak  nem  látszik ki.
Meglehetősen  kellemetlenül  éreztem magam,  de  ha  Harry  ezt szeretné, akkor  legyen...
Kivasaltam  hajam,  szolidan  kisminkeltem magam, és elégedetten  nézegettem saját tükörképemet.
Kihúztam a  papírrepülős  nyakláncomat, hogy  jól látható  legyen.
Mikor  kiléptem  a fürdő  ajtón,  Harry-nek  kishíján leesett az álla.
Lassú léptekkel  mentem a fekete magassarkúért.
Miközben mentem, éreztem magamon  égető tekintetét.
-Harold Edward Styles vedd le a szemeidet a fenekemről!-Nevettem.
Beleléptem a cipőbe, ès miután megszoktam a  plussz tíz centit,  levettem a telefonomat a  töltőről, és elraktam a kézitáskámba.
-Bébi nagyon szexi vagy ebben a ruhában!
-Köszönöm Szívem!-Súgtam a fülébe.-Te sem panaszkodhatsz  Harry.-Kezeimet vállaira raktam, és nyomtam egy puszit nyakára.
Látszólag teljesen kirázta a hideg.
-Induljunk!-Fogott kézen, kicsit ideges volt, hogy hagyta magát elcsábítani.
Nem volt hozzá szokva ahhoz, hogy egy lány veszi le Őt a lábáról.

Gyalog indultunk, hisz' valószínűleg nem lesz olyan állapotban, hogy vezessen.
Vagyis Harry vezetne,  csak én nem ülnék be mellé.
-Hova megyünk?-Érdeklődtem.
-A Funky Buddha-ba.-Tekintetét egy pillanatra sem  szentelte rám,  gondolom az előbbi magánakcióm miatt.
De akkor csak had duzzogjon, Ő választotta ezt a ruhát...
-Egész este nem  fogsz  rám nézni?-Kérdeztem.
Pár lépést még szótlanul tett meg, majd hirtelen megállt.
-Sajnálom. Csak egy kicsit...-Önfejű voltál.-Fejeztem be helyette a mondatot.
-Igen.-Hajtotta le fejét.-Ne haragudj!-Nézett komolyan szemeimbe.
-Ugyan, ilyenért nem fogok haragudni Rád.
Nem fogom én soha megérteni a pasi logikát...
Az egyik pillanatban még halálosan meg vannak sértődve, mert egy lány kicsikèt elcsábítja, utána  pedig  bocsánatért esedeznek.

Amikor a bejárathoz  értünk,  Harry derekamnál fogva közelebb húzott.
Hosszú sor állt az ajtónál, nem tudom mire fogunk így bejutni...
Harry simán lepacsizott a biztonsági őrrel, mondott neki valamit, amit sajnos  nem  hallottam,  mert  a  zene nagyon hangos volt.

Bennt  nagyon  sokan  voltak, a földszint úgy nézett ki, hogy középen két nagy táncparketten rázták magukat az emberek, oldalt pultok álltak.
Az emeleten különböző bokszokba csoportosultak az emberek.
Feltűnt, hogy jó páran megbámultak minket, vagy Harry miatt,  vagy  a pasik engem néztek.
Amennyire lehetett lejjeb húztam a szoknyámat.
Szorosan fogtam Harry kezét, mert nagy volt a tömeg.
Pont a bárpult felé húzott,  szabad kezével derekam is fogta, mert az emberek lökdösődtek.
A zene nagyon hangosan üvöltött, kicsit hunyorgattam mert a kinti sötétség után furcsa volt a sok színes villogás.
Miután átverekedtük magukat a tömegen, leültünk egy bárszékre.
-Mit kérsz Kicsim?-Kiabált Harry.
Otthon elhatároztam, hogy  nem fogok lerészegedni,  azonban ez az elhatározás  nagyon gyenge volt.
-Amit Te!-Hajoltam közelebb hozzá.

-Két Jack Daniel's lesz.-Mondta a pultosnak.

Elvettem az egyik poharat, az alkohol égetően csúszott le nyelőcsövemen.
Picit összeszorítottam szemeimet, miután elmúlt az égető érzés Harry-re mosolyogtam, aki ezt viszonozta is.
Tudni kell rólam, hogy ha egy ilyen erős alkoholt iszok, akkor akár két pohár is elég,  hogy ittas állapotba kerüljek.

A második kör ital után a táncparkettre mentünk.
A zene vad ritmusára kezdtünk táncolni.
Kezeimet tarkójára tettem, és ujjaimat összefűztem, Ő ugyanezt tette derekamon.
Önfeledten ringattam csípőmet, nem törődve senkivel, csakis Harryvel, most csak ketten létezünk.
Egyik keze kicsit lejjebb csúszott fenekemre, mire csak vigyorgott.
Ahogy elnézem Harry is kellőképpen az alkohol hatása alatt áll.
Még három számot végig táncoltunk, aztán felmentünk egy üres bokszba, kicsit fájtak már lábaim.
Ezúttal már csak sima narancslevet kértem, mert nem akarok holt részeggé válni, amin persze Harry jót nevetett.
Ő viszont most egy egész üveg vodka narancsot tartott a kezébe.
Harry ebből holnap fájdalmas másnaposság lesz...
-Kimegyek a mosdóba!-Próbáltam túlkiabálni a zenét, és a tömeget.
-Menj csak!-

Egyensúlyomat megtartva  sétáltam ki a mellékhelységbe.
Hideg vizzel megmostam az arcom, így elősegítve, hogy  kijózanodjak.
Mikor visszamentem azt hittem rosszul látok...
Ahol az előbb én ültem, most egy barna cicababa ült, focilabda méretű mellekkel, öt kiló smink, tíz centis műszempillákkal.
Könnyek szöktek szemembe ahogy flörtölgettek, és a csaj lesmárolta Harryt.
Hogy tehetett velem ilyet?
Azt hittem szeret. Pedig akit szeretünk, annak nem törjük össze így a szívét.
Igen, az szívem jelenleg darabokra hullt.
Miután leszálltak egymás  ajkáról, Harry észrevett.
Ott abban a pillanatban tért vissza az alkohol világából.
Mintha talán könnyek csillogtak volna a szemében...
Idegesen félre lökte a lányt, és felém indult.
Gyorsan lementem a lépcsőn, és igyekeztem eltűnni előle.
Nem akarok beszélni vele, az idióta magyarázatára pedig egyáltalán nem vagyok kíváncsi.
Azt hiszem sikerült lehagynom, ám ekkor egy kéz berántott egy folyosóra, és a hátsóajtó fele húzott.
Ott hátamat nekilökte a falnak, és nyakamra tapadt, ami nagyon fájt, megpróbáltam ellökni magamtól a férfit, de leszorította a kezem.
-Csak játszunk Kicsim!-Súgta a fülembe. Kétségbeesetten potyogtak könnyeim.
A férfi undorító módon markolt bele fenekembe, amit persze Ő élvezett.
Nincs menekvés, meg fog erőszakolni, ha Harry nem talál meg most, akkor egy hétig nem is látom.
Haragszok is rá, de most jól jönne ha megtalálna. Csak Ő tud megvédeni. Közben támadóm undorító, erőszakos módon tapogatott.
Harry gyere már!
Tudom, hogy mocskosul megbántott, de akkor is szükségem van rá!

27.Fejezet**Bizalom

Sziasztok Drága Olvasóim! :)
Megérkeztem a legújabb résszel, sajnálom hogy ilyen sokat kellett várnotok, de nincs egy szabad percem az iskola mellett, mert lesz a karácsonyi ünnepség a suliban, és minden nap énekkari próba...stb.
De mivel közeleg a karácsony, ezért hamarosan jövök egy új, és egy meglepetés résszel. ;)
Akkor hát jó olvasást, kommenteljetek, iratkozzatok fel! :)

*Harry szemszöge*
Liz olyan furcsán viselkedett egész este...
Vacsora közben meg sem szólalt, végig lehajtott fejjel evett.
Most pedig ahhelyett, hogy itt lenne velünk, bevonult aludni.
Nem értem mi történt, hirtelen mi szomorította el.
Illedelmesen jó éjszakát kívántam, és bementem Hozzá.
Halkan szuszogott az ágyon.
Elaludt úgy, hogy el sem köszönt, vagy valami.
Pár percet hezitáltam, hogy felébresszem-e, de majd inkább reggel megbeszéljük.
Jobban betakargattam, és melléfeküdtem.
Olyan békesen feküdt a karjaim között...
Néha azon gondolkodom, hogy Ő egy angyal, akit nekem küldtek.
Olyan tökéletesen testesíti meg az ideális nőt...
Kedves, okos, csinos, gyönyörű, szerény, bátor, szerethető...

A reggeli napfény szinte szúrta szemeimet, még így is, hogy csukva volt.
Kinyitottam szemeimet, Liz is lassan ébredezett.
Levettem kezeimet róla, és felültem.
Ha felébredt Liz, akkor mindenképpen meg kell beszélnünk a tegnap esti dolgokat.
-Jó reggelt!-Köszönt, miközben felém fordult.
-Neked is!-Húztam el a szám.
-Valami baj van?-Mellkasához szorította a takarót, miközben felült.
-Ezt inkább én kérdezhetném!-Néztem komolyan a szemeibe.
-Nem tudom mire gondolsz...-Lehajtotta a fejét, és lehunyta  szemeit.
Óvatosan arca felé nyúltam, és magam felé fordítottam.
Kék íriszeiben a félelem kavargott.
-Kérlek ne hazudj nekem!-Suttogtam. Ez tud a legjobban fájni.
Amikor egy hozzám közel álló ember próbál meg átverni.
Apró könnycseppek folytak le arcán.
Nem gondoltam, hogy ilyen komoly a dolog...
Hüvelykujjammal letöröltem a sós cseppeket, és adtam orrára egy puszit.
-Tudom, hogy Neked nem tűnt fel...-Kezdett bele remegő hangon.
-De Louis nem kedvel engem. És ezt felém egyértelműen kimutatta. Tegnap beszéltem Eleanor-ral, elmondta hogy Louis félt Téged...tőlem.-Fejét a takaróra hajtotta, és előtört belőle a sírás.
Kellett egy kis idő, mire feldolgoztam az imént hallottakat.
Louis nem kedveli Lizt?
Ezt eddig miért nem vettem észre?
Zavaros gondolataimmal sétáltam ki az erkélyre.
Nekitámaszkodtam a korlátnak, és némán figyeltem a még nyugodt Londont.
Hátrapillantottam, és láttam ahogy Liz sietősen pakolja ruháit a táskájába.
-Mit csinálsz?-Néztem határozott mozdulatait. Letörölte könnyeit, és rám nézett.
Egy világ omlott össze bennem, ahogy kétségbeesett, elveszett tekintetével figyelt.
Nagy levegőt vett, és megszólalt.
-Elmegyek.-Remegett a hangja is.
-Tessék?-Nem értem Lizt... Miért akar elmenni?
-Nézd, megértem, hogy a barátodat választod, akit három éve ismersz, mint engem egy, és fél hónapja.
-Liz...Kicsim!-Csuklójánál fogva óvatosan felhúztam.
Könnyes szemekkel szugerált, átkaroltam derekát, homlokom az övének döntöttem.
-Azt hitted, hogy Louis közénk állhat?-Suttogtam.-Nem mondja meg, hogy kit szeressek. Nem hagylak el soha, senki nem állhat közénk!-Szorosan ölelésembe vontam, és füléhez hajoltam;
-Szeretlek!-Csupasz mellkasomat Liz sós könnyei szinte égették.
Elengedtem, és letöröltem könnyeit, arcáról a boldogság sugárzott.
-Többet ne kételkedj abban, hogy szeretlek!-Néztem komolyan könnyes szemeit.
Válaszul aprót bólintott.

*Liz szemszöge*
Amikor elmondtam Harrynek a tegnap hallotakat, kibukott belőlem a sírás.
Azt kívántam, bárcsak nyílt volna alattam ketté a föld, és nyelt volna el.
De nem így történt...
Az erkélyen állt, ahogyan a korlátnak támaszkodott izmai megfeszültek.
Erőt véve magamon álltam fel az ágyról, és sietősen kezdtem el pakolni a cuccaimat a táskámba.
Nem állíthatom választás elé, hogy vagy én, vagy Louis.
Ezért könnyítek a döntésben.
Időközben bejött, és figyelte tetteimet.
-Mit csinálsz?-Kérdezte. Letöröltem könnyeimet, és rá néztem.
Nagy levegőt vettem, és megszólaltam.
-Elmegyek.-Jelentetettem ki fájdalmasan.
-Tessék?-Kérdezett vissza.
-Nézd, megértem, hogy a barátodat választod, akit három éve ismersz, mint engem egy, és fél hónapja.-Annyira nehéz volt ezt a szemébe mondani...
Teljesen elvesztem smaragd szemeiben.

-Liz...Kicsim!-Óvatosan megfogta csuklómat, és felhúzott, hogy szemmagasságban legyünk.
Átkarolta derekam, homlokát enyémnek döntötte.
Csukott szemmel élveztem közelséget.

-Azt hitted, hogy Louis közénk állhat?-Suttogott.-Nem mondja meg, hogy kit szeressek. Nem hagylak el soha, senki nem állhat közénk!-Megölelt, és a fülemhez hajolt;
-Szeretlek!-Most nem a szomorúság miatt, hanem a boldogság miatt sírtam.
Harry bebizonyította, hogy feltétel nélkül szeret, és ez nagyon jól esik.
Szívemet újra eltöltötte az a kellemes meleg érzés.
-Többet ne kételkedj abban, hogy szeretlek!-Nézett komolyan szemeimbe.
Lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam.
Harry csókja nélkül nem lehet
élni sem...
Olyan akár a drog. Harry az én drogom. Ha egyszer rászoksz, nem tudsz nélküle élni...
Szeret. Most csak ez számít.
Nem érdekel Louis sem...

Átcseréltem a pizsamát egy "rendes" ruhára, és kézen fogva lementünk a konyhába.
Éreztem, hogy ciki lesz találkozni Louis-val, de megbeszéltük Harryvel, nem fog szólni Louisnak.
Eleanor látszólag megkönnyebbült összekulcsolt ujjainkat látva.
Louis kifejezéstelen arcot vágott, a Többiek nem tudnak semmiről.
De azt hiszem ez így van jól.

-Hány órára mész dolgozni?-Érdeklődött Harry.
-Kilencre. Elviszel?
-Persze.-Kacsintott.
Lefeküdtem az ágyra, és telefonomat böngésztem.
Nagyon szeretem, sokkal jobb mint az előző, sok alkalmazás van rajt.
Mint például Twitter, Instagram...

Azt hiszem elaludtam, mert arra ébredtem, hogy Harry az arcom puszilgatja.
-Mennyi az idő?-Nyöszörögtem.
-Öt óra Kicsim. Egy picit elaludtál...
Kipattantak szemeim, és gyorsan felálltam.
Elpakoltam a ruháimat, rendbe szedtem magam, és indulásra készen álltam.
-Kész vagy?-Mosolygott Harry.
-Igen, mehetünk!
Elbúcsúztam mindenkitől, és elindultunk a városba.
Útba ejtettünk egy Starbucks-ot, azonban jobbnak láttuk, ha egyedül megyek be, nem hiányzik most egy "rajongótámadás".
Kértem két jegeskávét, ráírták a nevünket a műanyagpohárra, és távoztam.
Harry kinyitotta az ajtót, átadtam neki az italt, és mentünk tovább.
Jól esett ahogy a hideg koffein lecsúszott torkomon, bár nem vagyok annyira kávé függő,
inkább teázok, csak  Starbucks-os kávét iszok néha.
Amikor felmentünk a lakásomba, pont akkor ürítettem ki a poharat.
-Maradt egy kis hab a szádon!-Mosolygott pajkosan Hazz.
Megcsókolt, nyelvével gyengéden tűntette el a maradék habot.

Sajnos ez egy rövid életű csók volt, mert még sok dolgom van mielőtt mennék dolgozni.
Beindítottam a mosógépet, és megmostam a hajam.
Mikor kijöttem  a fürdőből Harry aludt a kanapén.
Mellé ültem, és csak néztem...
-Ha figyelsz, akkor nem tudok aludni.-Szólt rekedtes hangon.
-Bocsi.-Kértem elnézést.
Egy elegáns mozdulattal maga alá "gyűrt" , miközben szélesen mosolygott.
Nyakamhoz hajolt, és apró puszikat lehelt az érzékeny bőrre.
-Hm de jó illatod van!-Suttogta.
Megradva az alkalmat, hogy nem épp csókolgat, csípőjére ültem.
Tettemet csillogó szemekkel figyelte.
Lehajoltam Hozzá, és vágyakozóan megcsókoltam.
Nagy nehezen, de sikerült elszakadnom csókjától.
Most én kényeztettem az érzékeny pontját a füle alatt, közben keze a derekamról a fenekemre csúszott, ezért egy pici nyögés csúszott ki ajkaim közül, amin halkan    felnevetett.
Lassan pattintottam ki a gombokat kockás ingén.
Minden egyes tetoválására adtam egy apró puszit.
Kínzó lassúsággal húztam le nadrágját, ügyelve rá,  hogy   minnél többet hozzá  érjek ágyékához.

***

-Liz!-Mondta, és egy férfias nyögés kíséretében úrrá lett rajta az élvezet.
Felemelő érzés volt látni, hogy örömet okoztam Neki.
Felmásztam hozzá, és adtam egy puszit homlokára.
Miután helyreállt légzése, vágyakozóan megcsókolt.
Elment lezuhanyozni, én addig felöltöztem, és elpakoltan cuccaimat.

-Mire jöjjek érted?-Kérdezte Harry már az autóban.
-Háromra.
-Rendben. Akkor hát   vigyázz  magadra.-Megcsókolt, és adott egy utolsó puszit.
Kiszálltam a kocsiból  és   integettem Neki.
Bennt ahogy körülnéztem, hát nehéz  műszaknak   néztünk  elébe  Scott-tal. 
-Szia Liz!-Köszönt.
-Hello.-Hátramentem   a   raktárba, hogy lerakjam a táskámat.
Amikor beleraktam telefonomat a zsebembe, jelzett,  hogy  üzenet   érkezett;

"Már is hiányzol!
                 Csók. H "
                        
                      
Szívem hatalmasat dobbant, miközben ötödszörre olvastam el a rövid, de tömör sms-t.
Gyorsan írtam egy választ, és mentem a pult mögé.
Hajnali kettőkor már annak a határán voltam, hogy állva elalszok.

Egyedül Harry tartotta bennem a lelket, azzal hogy tízpercenkét írt nekem.

Már csak egy óra...

Ezzel nyugtatgattam magam, miközben elkészítettem a kért italokat.
02:56. Már csak négy perc, és itt lesz értem Harry.
Bizsergés töltött el, tudván hogy hamarosan megcsókolhatom, összefűzhetem ujjainkat, és karjai között feküdhetek.

-Liz!-Szólt ki Scott a raktárból.
-Igen?-Néztem hátra.
-Gyere ide légyszi.
Nagyon megkönnyebültem, hogy végre lejárt a munkaidőm.
Leváltottak, így már kiléphettem a pult mögül.
-Figyelj, csak azt akartam mondani,
hogy a jövőhéten minden nap be kell jönnöd, de csak nappalos leszel.-Hadarta el mondandóját.
-Rendben. Akkor mehetek?-Csillant fel szemem.
-Persze, további  jó  éjszakát.

Levettem a "munka ruhámat", és beletömködtem a táskámba.
Helyette felvettem a kényelmes kötött pulcsimat.
Szinte biztos vagyok benn, hogy Harry már  kinnt  vár.
Szerintem olyan lehettem  körübelűl,  mint  egy  élő   halott.
Nagyon elfáradtam,  most csak  arra vágyok,  hogy  aludhassak.

Beültem, Harry egyből megcsókolt,  és  megölelt.
-Hiányoztál!-Bigyesztette le  ajkait.
-Te is nekem.
-Milyen volt a munka?
-Nagyon fárasztó...-Sóhajtottam.-De Te segítettél az üzeneteiddel.-Erőltettem ki  egy  halvány mosolyt.
-Pont ez volt a célom!-Mosolygott. Gázt  adott,  és elindultunk végre haza.
Nagyon sok mindent  mondott Harry,  de  nem  sok  mindent fogtam  fel  belőle,  mert már  szinte aludtam.
Csak halvány  foltokat  érzékeltem ezekből,  megszűnt körülöttem minden, ahogyan az álmok  édes  világa hívogatott.

*Harry szemszöge*

Amikor  épp  meséltem  Liznek,  hogy  Niall kiburította  a sajtszószot  a szőnyegre, akkor  elaludt.
Nagyon  elfáradhatott, pedig nálunk is  aludt  eleget.
Azonban  valami fontosat  el kell mondanom neki.
Jövő  héten  öt  napra Olaszországba kell repülnünk.
Nem igazán szeretném  itthon  hagyni, de a munka kötelez.
Csak remélni  merem,  hogy nem  fog  felbukkanni  Daniel...
Felvittem a  lakásába, betakargattam, és mellé feküdtem.
Nem tudom hogy fog reagálni, arra hogy elmegyek...
Sajnos most barátnőt nem hozhatunk,   szegény  Eleanor is egyedül marad  a  nagy házba.
Eleanor!
Talán rá tudom beszélni,  hogy közbe jöjjön el ide Lizhez...
Ilyen hosszú időre még nem  kellett elválnunk.
Eddig nem  nagyon  izgatott ha elutaztunk valahova, mert nem volt senki aki várt volna, aki miatt maradtam  volna.
Akkor az  életem egyik  legszörnyűm  időszakát  éltem.
Mindenbe belementem...
Cigi, minden  nap  más lány...
De mióta  megismertem Lizt, minden más lett.
Igen Harry Styles tud szerelmes lenni.
Pár hónapja rossz volt ebbe belegondolni...
De megváltoztam, én is szerethetek valakit...
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

26.Fejezet**Az igazság

Sziasztok! :)
Meghoztam a legújabb részt! :)
Azonban úgy gondoltam egy-két dolgot muszáj leírnom.;
Sajnálom, hogy ritkán hozok új részt.
Ennek a fő oka az, hogy nagyon sokat kell tanulnom, és nincs időm írni.
Próbálok minden este írni, de ez nem mindig jön össze...

Biztos észrevettétek, hogy új sablont kapott a blog, gondoltam ha már egyszer jön a tél, akkor itt is legyen téli hangulat.

Úgy döntöttem nem fogok meghatározott számú kommentet kérni, mert úgy is előbb felrakom a részt...
De viszont ha elolvasod a részt, akkor kérlek írj kommentet! :)
Igyekszem a következő részt minél előbb hozni. :)

Akkor hát jó olvasást, remélem elnyeri majd tetszéseteket. :33
~P

-Ahw szétpukkadok!-Panaszkodott Niall.
-Csodálkozol? Megettél majdnem két pizzát!-Sóhajtott Louis.
-De akkor is!-A hasát fogta, miközben tovább panaszkodott.
Harry a combomra rakta a kezét, és rám kacsintott.
-Arra gondoltam holnap elmehetnénk focizni!-Mosolygott Louis.
-Ez tök jó ötlet!-Csillant fel Zayn szeme.
-Csajok? Ti is beszálltok?-Nézett végig rajtunk Louis.
-Bocsi nekem hangpróbára kell mennem!-Mondta halkan Perrie.
-Nekem jó!-Nyomott egy puszit El Barátja arcára.
-Dolgozok holnap.-Biggyesztette le ajkait Vanda.
Mindenki rám nézett.
Szinte könyörögtek a szemeikkel, kivéve Louist.
Az arckifejezése megfejthetetlen volt.
Rám meresztette kék íriszeit, szemöldökét felhúzta.
Harry viszont nagyon örülne ha mennék. Ez bonyolult. Egyszerre két embernek jót tenni szinte lehetetlen.
-Jó rendben!-Szeretek is focizni, csak nem tudom mi lesz ebből öt fiúval...
Elmondták a fiúk, hogy még a héten szabadnapjuk lesz, jövő héten három nap kivételével dolgoznak.
A következő hétvégén pedig megyünk arra a bálra,  amire én is hivatalos vagyok.
Már a szobában voltunk, amikor jelzett a telefonom, hogy üzenetet kaptam.

"Holnap után este kellene jönnöd 9-re dolgozni.
Jó éjszakát!
                     Scott  Xx"

-Ki írt Bébi?-Állt fel az ágyról Harry.
-Csak a Főnök, hogy mennem kell majd éjszaka dolgozni.-Leraktam a telefont az éjjeli szekrényre.
-Már kíváncsi vagyok hogyan focizol!
-Hát mint egy lány!-Nevettem.
Harry egyre közelebb jött, mikor már csak öt centiméter távolság volt köztünk, átkarolta derekam.
Egyik kezemet a vállára tettem, a másikkal rendezetlen tincseit piszkálgattam.
Amikor nem figyeltem, telt ajkait nyakamra tapasztotta.
-Kapaszkodj!-Súgta érzékien a fülembe.
Megfogtam vállait, megemelte combjaimat, bokámat szorosan csípőjéhez fogtam.
A fal közelebb volt, mint az ágy, ezért hátamat falnak támasztotta, de szorosan fogott.
Kicsit megszívta az érzékeny pontomat,  majd apró édes puszikkal lepte el.
Már majdnem megcsókolt,  amikor kopogtak.
-A francba!-Homlokát enyémnek döntötte,és nyomott egy puszit az orromra.
Két lábra álltam, és ajtót nyitottam.
Perrie megszeppenve állt a falnak dőlve.
-Bocsánat a zavarásért. Beszélhetünk?
-Persze!-Becsuktam az ajtót, és felmentünk a tetőre.
-Csak azért akartam most beszélni Veled, mert holnap korán megyek az arénába.-Mosolygott.-És lesz hétvégén egy koncertünk, ahova Te is meg vagy hívva!
Egy pillanatra megállt bennem a vér is.
-Jujj! Köszönöm!-Hirtelen megöleltem, ami egy picit váratlanul érhette...
-Szívesen. Harry nem is találhatott jobb barátnőt magának!
-De Zayn sem!-Nevettem.
                 
                         *
-Álmos vagy Bébi?
-Nem annyira...-Nem értem pontosan mire akar kilyukadni Harry.
-De viszont beveszek egy fájdalomcsillapítót!-Engedtem a fürdőben egy pohár vizet.
Visszamentem a szobába, majd bevettem a gyógyszert.
-Nincs kedved sétálni?
-De, az jól esne!-Tényleg jó lenne egy picit kiszellőztetni a fejem.
-Adsz egy pulcsit?-Tudtam, hogy valamit otthon hagytam.
Bólintott, és elkezdett kotorászni a szekrényében.
-Tessék!-Átnyújtott egy szimpla szürke mackó pulóvert.
Belebújtam, az alja combközépig ért, ami érthető mert jóval alacsonyabb vagyok Harry-nél.
Így hát a rövidnadrágom ki sem látszódott...
Zsebre dugtam a telefonom, beleléptem Converse cipőimbe, és indulásra készen voltam, amit Harry egy mosollyal díjazott.
Halkan leosontunk a lépcsőn, bár kétlem, hogy bárki is aludna...
A Temze parton jóval hűvösebb volt, ezért jobban magamhoz szorítottam a bő anyagot.
-Fázol?
-Picit.-Harry közelebb húzott magához, és némán ballagtunk tovább a parton.
A város fényei kis pontokként tükröződtek a víz felszínén.
A folyó csendben sodorta magával a kis ágakat.
Olyan nyugodt ilyenkor a part.
Sehol sikoltozó rajongók, paparazzok...
Ez az egész számomra még mindig olyan álomszerű.
Csak akkor már ne ébredjek fel soha többet...
Megálltunk egy kisebb szikla mellett.
Bár sötét volt, de így is láttam Harry csillogó szemeit, és gödröcskés mosolyát.
-Gyönyörű vagy!-Átkarolta derekam.
-Szeretlek Kicsim!-Homlokát enyémnek döntötte.
Lehunytam szemeimet, és élveztem a pillanatot.
-Csókolj meg!-Suttogta.
Lassan közelíttetettem telt ajkaihoz.
Csók közben kicsit jobban magához szorított, amit nem is bánok, mert fázok, és szükségem van arra, hogy érezzem közelségét.
Beletúrtam puha tincsei közé, egy kettőt óvatosan meghúztam, mire morgott egyet.
Levegőt kapkodva elváltunk, és szorosan magához ölelt.
Vállára hajtottam a fejem, és hagytam, hogy csábító illata elárassza érzékeimet.
Nem tudom pontosan megmondani meddig álltunk, és öleltük egymást ott a parton, de én csak élvezem az ilyen pillanatokat.
Mert tudom, hogy bármikor elutazhatnak a Fiúk akár a világ túlsó felére.
Csak attól félek, hogy pont akkor bukkan fel Daniel.
Igen, tudom, hogy még látni fogom, de reménykedek, hogy Harry itt lesz mellettem.
Az a baj,  hogy a remény az édes kevés...

-Jó éjt Bébi!-Átkarolta derekam, én pedig szorosan hozzábújtam.
Adott egy puszit, lehunytam szemeimet, és szép lassan elmerültem az álmok édes világába.

-Hello Elizabeth!-Szólt mögöttem egy ismerős hang.
Előlépett Daniel a sötétből.
Lefogta a kezeimet.
Kapálóztam, rugdaltam, hogy elengedjen, de nem tágított.
-Szépségem ne menekülj! Még egyszer úgy is találkozunk!

Két erős kéz fogta le óvatosan kezeimet, mire lassan abbahagytam a rugdalózást.
-Kicsim itt vagyok! Semmi baj!
-Harry!-Nyöszörögtem.
-Nincs semmi baj!-Megfogtam a  kezét, és ráhajtottam fejem.
Letöröltem könnyeimet, és átfordultam másik oldalamra, hogy lássam arcát.
-Jól vagy?-Figyelt aggódva.
-Most már igen.
Átkarolta vállam, arcomat nyaka hajlatába hajtottam.
Egyik kezével összefűzte ujjainkat, a másikkal karomat simogatta.
Még mindig remegtem a félelemtől, amit a rémálom keltett bennem.
-Semmi baj nem lesz!-Adott egy puszit az arcomra.
-Én mindig itt leszek, hogy megvédjelek Kicsim. Senki sem bánthat többet. Megígérem, hogy mindig vigyázni fogok rád!
Harry nyugtató szavai hatására elaludtam.
A reggeli napfény szinte szúrta szemeimet.
Lassan, sok-sok pislogás után kinyitottam szemem.
Gyorsan felmértem a helyzetem.
Harry mellkasán volt a fejem, lábaink összegabalyodva.
Még mindig fogta kezem, pedig édesen aludt.
Hallottam szíve dobogását.
Tegnap éjszaka azt ígérte megvéd...
Lehet, hogy nem kellett, volna megígérni ilyet...
De teljesen megbízom benne.
Picit megmozdult Harry keze.
-Jó reggelt Kicsim!-Köszönt reggeli rekedtes hangján.
-Neked is!-Lemásztam róla, és felültem.
Harry kusza tincsei az égnek álltak, amikor Ő is felült.
Villantott egy gödröcskés, kisfiús csábító mosolyt.
Végigsimított arcomon, tekintetünk teljesen összekapcsolódott.
Közelebb hajolt, és apró édes puszikkal halmozta el államat.
Ajkaimra térve lágyan, de szenvedélyesen megcsókolt.
Felvettem egy szürke melegítőt, és egy vörös pólóval.
Reggeli után megmostam a fogam, és feltettem egy kis szolid sminket.
Amíg a fürdőben voltam végignéztem a polcokon sorakozó parfümöket.
Az elsőnek barack illata volt egy pici fahéjjal, ez biztos Eleanor-é.
A következő egyértelműen férfi parfüm volt, talán Niall közelében éreztem ilyen illatot.
A harmadikból hiányzott a legtöbb, valószínűleg Louis-é, mert akárhányszor elmegy mellettem, mindig megcsap ez az illat.
A negyedikből fújkáltam egy picit a csuklóimra, ez tagadhatatlanul Szerelmem pasisan csábító illata.
Az utolsó kettőt nagyon nem éreztem, mert szinte egyformák voltak.
Ebből gondoltam, hogy  Zayn-é, vagy Liam-é.
Csak kíváncsiságból felmentem a tetőre, megnézni a kilátást.
Mivel  reggel van, ezért még köd takarta Londont.
A London Eye lustán állt, és várta az érdeklődőket.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve lefotóztam magam, és feltöltöttem Instagram-ra.
Már itt is több ezer követőm van, mint Twitteren.
-Liz!-Csendült fel barátnőm hangja.
A zsebembe raktam a telefonomat, és fel álltam.
-Mennem kell dolgozni!
-Rendben Vanda. Jó munkát!
-Aztán sok gólt rúgj Csajszi!
Megöleltük egymást, és két puszi után elindult.
Az udvaron Niall egy csókkal elköszönt kedvesétől.
Harry szobájában eléggé különös látvány fogadott;
Harry épp az ablakokat pucolta.
Halkan mögé surrantam, és hátulról átkaroltam vállait.
-Szia Szívem!-Súgtam a fülébe.
Az új beceneve hallatára szélesen elmosolyodott.
Lerakta a rongyot, amivel ablakot törölgette, és megfordult.
-Kettőkor indulunk a pályára!-Vigyorgott.
-Hm. Ismerős ez az illat!-Orra elé emelte a csuklómat, én pedig lesütöttem szemeimet.
***
-Elosztottam a csapatokat.-Mondta Louis ebéd után.-Az egyik csapatkapitány Zayn, a másik pedig én. Eleanor megy Zayn-hez, Elizabet pedig hozzám, Harry is Zayn csapatához, ide meg jön Niall. Liam Te hova akarsz menni?-Tizenkét szem szegeződött egy emberként Liam-re.
-Hát...Megyek Niall barátomhoz.
-Jajj köszönöm!-Lelkendezett az említett személy.
Az, hogy Louis-val leszek egy csapatban, az nem nagyon dobott fel...
Csodálkozom, hogy a Többieknek nem tűnt fel milyen tekintetet küld néha felém.
-Louis jól focizik ugye?-Kérdeztem Harry-től.
-Igen, nagyon ügyes!
Mindenesetre az kicsit felvidít, hogy El is jön velünk.
Talán barátnője közelében nem csinál semmi "hülyeséget".
Próbálom mindig mindenben a jót keresni, ami néha nagyon nehéz tud lenni.
Hiszek abban, hogy a dolgok okkal történnek.
-Nyugi! Jó lesz!-Hátulról átkarolta derekam, állát a vállamra rakta.
-De azért legyőzünk titeket!-Halkan felnevetett.
Három autóval sikerült kijutnunk a stadionba.
Eleanor-ral leültünk a kispadra, először jobbnak tartottuk innen figyelni a Srácokat.
Érdekes, hogy minél többet találkozok El-lel, annál jobban megkedvelem.
Eddig nem is tudtam, hogy Ő is Manchester-ben született, ahogyan azt sem, hogy oda jár egyetemre.
-Nem jöttök Lányok?-Kiabált Zayn.
Kissé bátortalanul kocogtam fel a pályára.
Beálltam Niall mögé, csak hogy elől ne zavarjam Louis-t.
Liam a kapuban várta a kivédendő rúgásokat.
A túloldalon ha jól láttam Eleanor is Harry mögé állt be.
Niall biztatóan rám nézett, és Louis lassan kezdte el felvezetni a labdát.
Zayn makacsul elé ment, és próbálta kicselezni, de ez nem igazán sikerült.
Harry viszont ügyesen elvette a labdát, és elindult felénk El-lel az oldalán.
Most mi jövünk Niall-lel.
Harry átpasszolta a labdát Eleanornak, de Louis váratlan felbukkanása miatt ez nem tartott sokáig.

***
Kettő-egy...
Sikeresen győzelmet arattunk Zayn csapata felett.
Fáradtan feküdtünk le a puha pázsitba.
-Csináljunk egy képet a győztes csapatról!-Ugrált örömében Niall.
Harry leguggolt mellém, és csak mosolygott.
-Ügyes voltál!
Én is felültem, és nyomtam egy puszit arcára.
Eleanor csinált egy fotót rólunk, utána Niall szorosan megölelt.
-Szép volt Liz!
-Te is fantasztikus voltál!-Nevettem.
Louis csak kézen ragadta Barátnőjét, és elindultak a kijárat felé.
Eleanor dobott felénk egy bocsánatkérő pillantást.
Miután visszamentünk a Fiúkhoz, egyszerre huppantunk le a kényelmes kanapéra.
-Főzök vacsorát!-Javasolta Liam.
Azt már megfigyeltem, hogy Liam az, aki elvégzi a házimunka nagy részét. Olyan, mintha Ő lenne az Apukájuk szinte.
Miután Liam kivonult a konyhába, Louis bekötötte a tévére a Fifa játékot, nagyon nem volt kedvem focit nézni, hiszen eléggé elfáradtam.
Eleanor felment az emeltre, gondoltam itt az alkalom hogy végre tisztázzam ezt az egész ügyet.
Igaz, hogy nem Louis-val beszélek, de azt is észrevettem, hogy nagy El nagy hatással van Barátjára.
-Felmegyek!-Súgtam oda Harry-nek, aki csak bólogatott, egy pillanatra sem vette le szemét a meccsről.
Láttam, hogy Louis szobájába ment be, akadályba ütköztem.
Ha most bemegyek utána, és valamiért feljönne Louis, akkor csak nagyobb feszültséget keltenék...
Pár másodperc hezitálás után halkan bekopogtam.
-Igen?-Szólt ki egy vékony hangocska.
Erőt véve magamon nyúltam rá a kilincsre.
Félre tettem minden félelmem, és bementem.
Mit is mondjak, Louis szobájában nagy káosz uralkodik.
Bár mit is vártam öt fiú házában...
Szerintem Eleanor is épp próbált rendet teremteni.
Nagyon sok lányos dolog volt az ágyon is.
Ilyen, mint például hajvasaló, egy pöttyös blúz, ami kétlem, hogy Louis-é.
-Bocsi a kupiért, Louis nem nagyon szeret pakolni.
-Te meddig maradsz?
-Szeptember-ig. Utána haza kell mennem az egyetem miatt.
-Szóval akkor Te itt laksz?
-Részben itt is.-Mosolygott.
-Azt akartam kérdezni, hogy Louis miért nem kedvel engem?-Tértem a lényegre.
Nagyot sóhajtott, félrepakolt az ágyon és leült.
-Tudtam, hogy fel fog tűnni. Nagyon sokat beszéltem Louis-val.
-Szóval tényleg utál.-Mondtam ki az egyértelműt.
-Nem dehogyis utál. Ellenkezőleg, kedvel téged!
Olyan volt mintha megállt volna a szívem. Kedvel...
De mégis utál. Ez érthetelen.
-Csak...-Csuklott el a hangja.-Félti Harryt.-Lehajtotta fejét.
-Tőlem?-Egyre jobb. Utál, de mégis kedvel, és félti tőlem Harryt.
-Igen. Fél, hogy megbántod, vagy épp elhagyod.-Nézett szemeimbe.
-Ha egyszer szakítunk Harryvel, akkor az nem én miattam lesz!-Mondtam könnyes szemekkel.
-Liz én nagyon sajnálom. Napok óta próbálok beszélni vele...-Felállt az ágyról és megölelt.
-Köszönöm, hogy elmondtad.-Szótlanul ballagtam át a másik szobába.
Besötétítettem, és az ágyra borultam.
Könnyeimet szabadjára engedve szorítottam magamhoz Harry párnáját.
Megértem, hogy legjobb barátok Harryvel, és hogy félti.
De Harry felnőtt ember.
El tudja dönteni mi jó neki, és ebbe már nincs beleszólása Louisnak.
Most vajon elmondjam Harrynek az imént hallottakat?
De az biztos, hogy ha elmondom, akkor megromlik a barátságuk.
És akkor megint ki lenne a hibás?
Hát persze, hogy én.
Nem szólhatok Harrynek.
Inkább magamban tartom.
Kopogtak az ajtón.
-Liz bejöhetek?-Eleanor az.
Nem válaszoltam.
Csak tovább sírtam. Nem akarok senkivel találkozni.
Nyílódott az ajtó, de nem néztem oda.
Nem érdekel ki az. Senki sem ért meg, ezt nekem kell lerendeznem.
-Jól vagy?-Süppedt picit be mellettem a vízágy.
-Nem.-Adtam választ.
-Sajnálom. De ígérem beszélek Louis-val. Csak tudod Ő nagyon...
-Makacs!-Fejeztem be a mondatot.
-Pontosan.
Megtöröltem szemeimet, és felültem.
-Gyere, nézzük meg hogy áll Liam a vacsorával!
Bólintottam, és amikor felálltunk, kicsúszott El zsebéből a telefon.
Pattant egy kettőt a padlón.
Egyszerre guggoltunk le a telefonért.
Szerencsére a tok ami rajta van megvédte.
-De szép a tokod!-Nézegettem.
Egy gyönyör Cath Kidston tok volt, fehér alapon virágokkal.
-Köszönöm szépen!-Mosolygott.
Lennt a fiúk már mind az asztalnál ültek.
-Kész a vacsora!-Mondta Liam.
Csendben elfogyasztottuk az ételt, legalábbis én csendben voltam, de ez nem nagyon tűnt fel senkinek...
Próbáltam kerülni Louis pillantását.

Lezuhanyoztam, és befeküdtem az ágyba.
Harry kinnt beszélget a többiekkel.
Nekem valahogy nincs kedvem velük társalogni.
Szeretnék pihenni, és egy picit elfelejteni a problémákat...

Rendkívüli :)

Halihóóóó! :)
(nyugi, nem bolondultam meg :D)
Nos, nem az új részt hoztam... :)
Még kéne 5 komment! :PP
de ha jobbra pillantotok, akkor láthatjátok, hogy átléptük a 10.000 (!) oldalmegtekintést!!! :DD
Ráadásul van 11 feliratkozó is! :)
Nem tudom elégszer megköszönni, hogy olvassátok a történetem! ;-)
Az lenne a kérdésem, hogy ha lesz EZUTÁN  a blog után egy következő blogom, akkor olvasnátok majd?? :)
Légyszii az aktuális részhez írjátok meg! ;)
Pusziii

Ui.: Imádlak Titeket! <3

~P

25.Fejezet**Medence

Sziasztok! :) Köszönöm a kommenteket, a feliratkozók is gyűlnek :) Előre elnézést a helyesírási hibákért, telefonról írtam. A következő nyolc komment múlva. ;) Jó olvasást! :) Lassítottam, és lefékeztem a ház előtt.
Berohantam, Perrie a nappaliban várt.
-Gyere!-Karon ragadott és felhúzott az emeletre.
-Mi történt?-Kérdeztem idegesen.
-Egyszer csak összeesett!-Panaszolta.
Liz az ágyamon feküdt, mellette ült Vanda, Niall, és Zayn.
-Köszönöm!-Néztem rájuk hálásan.
-Nincs mit!-Felálltak, és mind kimentek.
Leültem mellé, és megfogtam a kezét.
-Itt vagyok Kicsim!-Félrerűrtem egy tincset.
-H-Harry-Nyöszörögte.
Összeszorította, majd kinyitotta szemeit.
Óvatosan felült, és körbenézett;
-Mi történt?
-Elájultál!-Aggódóan fürkésztem arcát.
-Hoztál gyógyszert? Széthasad a fejem.-Bevett két tablettát.
-Jobb egy kicsit?
-Sokkal!-Mosolygott.
Kiment az erkélyre levegőzni.
Követtem, és átkaroltam derekát.
-Jó idő van.-Törtem meg a csendet.
Felém fordult, végigsimított arcomon.
Az érintése egyszerűen megbabonáz.
Teljes extázisba esek, ha csak a közelembe van.
Ilyenkor olyan érzés tör fel belőlem, amit még soha senki nem váltott ki belőlem.
Ez az érzés a szerelem.
Amikor a pillangók életre kelnek a gyomrodban, a szívverésed ezerszeresére gyorsul.
De a szerelmet nem lehet leírni pontosan milyen érzés.
Ezt érezni kell.
Ha valaki elmondja neked, attól még nem tudod milyen igazából.
Mert csak akkor tudod milyen az igazi szerelem, ha érzed!
Visszamentünk a szobába, beraktunk egy romantikus filmet.
Átkaroltam Liz vállát, Ő pedig szorosan hozzám bújt.
A film végén Liz angyali tekintettel rám nézett, én pedig különleges késztetést éreztem, hogy megcsókoljam.
Lementünk megnézni a többieket.

*Liz szemszöge*
-Jól vagy?-Kérdezte aggódó szemekkel Niall.
Válaszul bólogattam.
-Én halálra unom magam.-Jelentette ki Niall.
-Akkor menjünk ki fürdeni!-Javasolta Zayn.
Visszamentünk a szobába a fürdőruhákért.
Előhalásztam pink  bikinimet.
-Itt is nyugodtan átöltözhetsz!-Vigyorgott perverzül Harry.
-Szerintem most kihagynám!-Vörösödtem el.
Szerencsére 'épp üres volt a fürdőszoba, ezért gyorsan bementem.
Felvettem a fürdőruhát, csak az volt a baj, hogy nem tudtam hátul bekötni...
Kikukucskáltam, nem volt senki a folyosón.
Elég ciki lett volna összetalálkozni valamelyik fiúval, úgy hogy a felső részt a mellkasomhoz szorítom...

Mire visszamentem Harry már a fekete fürdőnadrágjában volt.
Amikor meglátott, szerintem kis híján leesett az álla...
-Segítesz?
-Persze!-Nevetett rekedtes hangján.
Megfordultam, és szorosan összekötötte a pántot.
Szinte beleremegtem érintésébe, amikor kikapcsolta a nyakláncomat amit Tőle kaptam.

Oldalra tűrte a hajamat, és kulcscsontomat lepte el apró csókokkal. Hasamat simogatta, miközben az érzékeny pontomat szívta. -Harry!-Lábaim megremegtem, azt hittem, hogy összeesek. -Szeretlek Bébi!-Szabad kezével megkereste az enyémet, és összekulcsolta ujjainkat. Úgy éreztem mondanom kell valamit, mert vészesen fogy az idő, amíg meg bírok állni a lábamon. -Harry menjünk le a többiek várnak!-Iszonyatosan rosszul esett, hogy megszakítottam a pillantatot, de muszáj volt. -Valami olyat csináltam ami nem tetszik?-Kérdőn figyelt. -Nem.-Nem néztem a szemébe. -Minden rendben Bébi?-Hüvelykujjával az államat felé fordította. -Igen.-Lábujjhegyre álltam, és nyomtam egy puszit az arcára. -Akkor jó!-Egyenesen a hátsó kertbe mentünk. A többiek már mind a medencébe voltak. Hát mit mondjak... Zayn és Niall is jól néznek ki, de azért Harry felsőteste még mindig jobban néz ki. -Milyen a víz?-Kérdezte Harry. -Kellemes!-Válaszolt Zayn. -Akkor mire várunk?-Nézett rám csillogó szemekkel Hazza. Megvontam a vállam, és lassan elindultam lefele a kis lépcsőn a vízbe. Amikor teljesen leértem, nem ért le a lábam. Ha lábujjhegyre álltam, akkor ért nagyjából az államig ért a víz. Két erős kéz karolta át a derekam. Megfofdultam, és csak mosolyogni tudtam, amikor vizes fürtjei a homlokához tapadtak. Niall Harry felé közeledett hátulról, kacsintott. Amikor leesett, hogy mire készül akkor gyorsan visszanéztem Harryre, nehogy feltűnjön neki Niall. Egy hirtelen mozdulattal a víz alá nyomta Harryt. Egy pillanatra megijedtem, de amikor Niallt is a víz alá húzta, akkor inkábbb nevettem. Odaúsztam barátnőimhez. Perrie egy babarózsaszín bikinit viselt, ami igazán kiemelte karcsú alakját. Vandán pedig egy lila-sötétkék csíkos fürdőruha volt. Csak ilyenkor döbbenek rá, hogy mennyi új barátom is van. A Fiúk, Eleanor, Perrie... Amikor idejöttem, csak Vandát ismertem. Miután a fiúk elégszer lenyomták egymást a víz alá, kitalálták, hogy mi is szálljunk be a birkóba. Harry nyakába ültem, és megindultunk az "ellenség" felé. Hosszas verseny után Perrie-éket is a víz alá küldtük. -Szép volt Bébi!-Amint komondta Harry, egy elegáns mozdulattal hátraburított. Amikor fel jöttem a víz tetejére belekapaszkodtam Hazz nyakába, és a hátára másztam. Fél óra múlva felcammogtunk száraz ruhákért. Egy fekete cicanadrágot vettem fel, egy kockás inggel. Visszaraktam a kis papírrepülős nyakláncot is. Jó sokszor áttöröltem a hajam, majdnem teljesen szárazra. Megbeszéltük, hogy vacsorára rendelünk pizzát. Niall felhívta az éttermet, mint mondta gyorshívón van a szám. Harry az ágyon üldögélt laptopjával az ölében. Bekapcsoltam a tévét, valami értelemes műsort keresve. Épp elcsíptem a hatos hírek végét. " -Egy bennfentes információja szerint Elizabeth Clark, Harry Styles barátnője agyrázkódást kapott. " Harry felpillantott a gépről. Amikor elkezdődött az időjárás inkább kikapcsoltam. Ezt vajon honnan tudták meg? Elővettem a telefonomat, Twitteren több százan írtak az üzenőfalamra, hogy jobbulást, meg hogy gyógyuljak meg minél hamarabb... Este hazajött Liam, Louis és Eleanor is. -Szia!-Ölelt meg El. -Hogy vagy?-Kérdezte. -Most már sokkal jobban!-Mosolyogtam. Liam is megölelt, Louis csak köszönt, és felmentek Eleanorral. Próbálok nem foglalkozni Louis viselkedésével velem szemben. Pedig belűl nagyon bánt, hogy nem tudja elfogadni, azt hogy szeretem Harryt. Meghozták a pizzát, mint egy nagy család leültünk vacsorázni. Bár még meg kell szoknom Őket, de az tény, hogy imádom őket.

24.Fejezet**A kórház

Sziasztok! :)
Bocsánat a késésért...
Köszönöm annak a két embernek a kommenteket az előző fejezethez! :)
Ebben a részben kicsit sokat váltogattam a szemszögeket, de csak azért, hogy jobb legyen! :33
A következő fejezet 5 komment múlva. :))
Jó olvasást! <3
Éjszaka arra ébredtem, hogy megint hányingerem van, a fejem nagyon fáj.
Odanyúltam a telefonomért az éjjeli szekrényre, a kijelző hajnali kettőt mutatott.
Muszáj lesz kimennem a fürdőbe, mert érzem, hogy a váladék útnak indult a gyomromból.
Óvatosan levettem Harry kezét magamról, nem akarom felkelteni...
Attól, hogy én nem vagyok valami jól, Harrynek kijár a pihenés.
Próbáltam halkan lépkedni a hideg padlón.
Leguggoltam a WC fölé, és tényleg hánytam.
Lehúztam a WC-t, és a földre kuporodtam.
Megint szédülök, és nagyon fáj a fejem.
Hallottam a szobám felől a lépteket.
Remek...
Sikeresen felkeltettem Harryt.
Benyitott, és aggódva figyelt.
-Hánytál?-Leült elém.
Bólogattam.
-Sajnálom, hogy felkeltettelek...-Kezdtem bele mondandómba, de Harry nem hagyta végig mondani.
-Bébi semmi baj, de nagyon aggódók érted!-A mosdókagylóba kapaszkodva próbáltam felállni, hogy igyak egy kis vizet.
De elszédültem, szerencsére Harry elkapott.
-Majd én!-Egyik kezével hátulról átkarolta derekam, a másikkal engedett nekem vizet.
Átnyújtotta, lassan kortyoltam a hűsítő folyadékot.
Visszatettem a helyére a poharat.
-A fejed?-Kérdezte Harry.
-Fáj.-Adtam az egyértelmű választ.
-Beviszlek az ügyeletre!-Mondta határozottan Harry.
-Dehogy viszel! Beveszek egy fájdalomcsillapítót!-Nem akarom, hogy most berohanjon velem a kórházba...
-Ne is ellenkezz! Jobb ha lát egy orvos!-Be kell ismernem, hogy igaza van Harrynek.
-Gyere vissza a szobába, lemegyek szólni Sophi-nek!-Visszasegített az ágyba.
Leültem, és vártam.
Egy perc múlva ott állt az ajtóban Harry, és Anya hálóingben.
-Jajj Liz!-Leült mellém Anya, és megfogta a kezem.
-Mit csináljunk?-Sóhajtott Anya.
-Beviszem az ügyeletre!-Leült elénk Harry.
-Megtennéd?-Nézett Anya Harryre.
-Persze!-Próbált mosolyogni Harry.
-Rendben. Én itthon maradok Jason-nel.-Anya kiment a szobából, és becsukta az ajtót.
Kezd elkeseríteni, hogy egyre jobban fáj a fejem, és nagyon szédülök.
Harry látta rajtam, hogy nem tudok felállni, ezért  kinyitotta a bőröndömet, és előkeresett egy szürke melegítő nadrágot, pólót, és egy melegítő pulcsit.
-Köszönöm.-Elvettem a ruhákat, de akkora fájdalmat éreztem a fejemben, mint még eddig soha.
Lehunytam szemeimet, míg enyhült a fájdalom.
Harry  megszorította a kezemet, és megölelt.
Elengedett és felállt mellőlem.
-Hova mész?-Kaptam fel hirtelen a fejem, amit meg is bántam.
-Kimegyek a szobából ameddig felöltözöl.
-Ne menj kérlek!-Visszajött és elfordult a fal fele.
Most egyáltalán nem érdekelt, hogy mennyire vagyok szégyenlős.
-Segítesz?-Megfordult, bólintott, és segített felállni.
Megfogta a derekam, így könnyedén le tudtam venni az alvásra befogott rövidnadrágot.
Harry visszafogta magát, és végig a szememet nézte.
Persze sejtem, hogy alig bírt magával, mert hát Harry Styles-ről beszélünk...
Felvettem helyette a puha hosszúnadrágot.
Elkezdtem felhúzni a pólómat, de nagyon elszédültem.
Harry persze megint elkapott.
Harry a kezemre rakta a kezét, és együtt húztuk le, a másik pólót pedig fel.
Belebújtam a pulcsiba, és a zsebembe raktam a telefonom.
-Gyere, ülj le!-Harry segítségével leültem a forgós székre.
-Elmegyek átöltözni!-Harry elővett egy farmert, és egy fehér pólót.
Türelmesen vártam Harry-re, megint nagyon fájt a fejem.
Egyre jobban szédülök is.
Körübelűl két perc múlva már mentünk le a lépcsőn.
Anya a konyhában ült, és azt mondta megvár minket.
Kint nagyon lehűlt a levegő, teljesen felhúztam a cipzárt a pulcsimon.
Beültem a kocsiba, Harry bekapcsolta a biztonsági övemet.
-Minden rendben lesz Bébi!-Simított végig az arcomon.
-Hiszek neked.-Adott egy puszit a számra, és átsétált a másik oldalra.
Gyorsan elmagyaráztam neki, hogy merre van a kórház.
Már nem bírtam nézni, ahogy Harry az ajkát harapdálja az idegességtől, sem ahogy a kormányt szorítja.
Oldalra hajtottam a fejem, és próbáltam pihenni.
Útközben görcsbe rándult a gyomrom, a tudattól, hogy kórházba megyek.
Mi van ha valami nagy baj van velem?
Szörnyebbnél szörnyebb dolgok jutottak eszembe.
Fékeztünk, és megálltunk a bejárathoz közel.
Kicsatoltam az övet, de megvártam Harryt, mert lehet, hogy megint elszédülök.
Kiszálltam az autóból, és Harry kezébe kapaszkodtam.
Bent a portán, azt mondták menjünk a váró terembe, és szólni fog a Doktor.
Leültünk az említett helyen.
Harry vállára hajtottam fejem, és becsuktam  a szemeimet.
-Meddig kell még várnunk?-Idegeskedett Harry.
-Nem tudom.-Már vagy fél órája itt várunk, az állapotom sem mondhatom hogy jobb lett.
Ekkor végre kinyílt az ajtó, és kilépett egy vörös hajú nő, aki mint mondta a Doktor nő asszisztense.
-Kérem fáradjanak be!-Szólt sablonosan.
Harry felsegített, és bementünk.
Felállt az asztalától, a fehér köpenyes, rövid barna hajú doktornő.
-Jó estét, Marissa Camb vagyok, mi lenne a probléma?-Végignézett rajtam.
Már éppen nyitottam a szám, hogy felvázoljam a problémát, amikor elszédültem.
Szerencsére Harry ismét elkapott.
Felültem a vizsgálóasztalra, és próbáltam minél gyorsabban elmondani a problémámat;
-Tegnap délután bevertem a vízbe a fejemet, azóta is szédülök, fáj a fejem, és hánytam.-Mondtam.
-Értem, akkor megvizsgálom.-Levette a nyakából a sztetoszkópot, én pedig hanyatt feküdtem, mert megint elszédültem.
-Kérem fáradjon addig ki!-Nézett szigorúan az asszisztens Harryre.
Láttam rajta, hogy bennt maradna velem...
Rám mosolygott Hazz, és kisétált.
Mélyen beszívtam a levegőt, és kifújtam.
Végig csukva volt a szemem, de szerintem nem zavarta a doktornőt...
*Harry szemszöge*
Helyet foglaltam a folyosón az egyik fehér műanyag széken.
Már eltelhetett vagy negyed óra, de nem tudok semmit Lizről.
Nyílódott az ajtó, kiszólt az asszisztens, hogy menjek be.
Liz még mindig ott feküdt a vizsgálóasztalon, csukott szemekkel.
-A barátnője enyhe agyrázkódást kapott, most vett be két fájdalomcsillapított.-Mondta a Doktornő, miközben megírta a receptet.
Lizre néztem, de még mindig csukva voltak a szemei...
Átnyújtotta a doki a receptet;
-Ezt holnap váltsák ki, amit most bevett az kitart éjszaka!-Próbáltam nem összegyűrni a kis lapot.
Odaléptem Lizhez, és végigsimítottam arcán, ekkor végre megláttam azokat a gyönyörű kék szemeket, amik nekem a világot jelentik.
Beültettem az autóba, és becsatoltam a biztonsági övét.
Hazafele amikor ránéztem, már édesen aludt.
Óvatosan leraktam az ágyára, és betakartam.
Visszamentem a konyhába, beszélni Sophie-vel.
-Agyrázkódást kapott !-Néztem rá.
-Úristen! Adtak valami receptet?-Kérdezte.
-Igen, holnap Londonban kiváltjuk.-További jó éjszakát kívántam, és befeküdtem Liz mellé.
Remélem reggelre jobban lesz...
*Liz szemszöge*
Reggel, amikor felébredtem, nem fájt annyira a fejem...
A hátamra fordultam, és ekkor megértettem, hogy miért aludtam olyan kényelmetlenül.
Még abban a ruhában voltam, amiben a kórházba, még a cipőm is rajtam volt.
Felülltem, Harry még aludt.
El kéne mennem zuhanyozni...
Halkan felkeltem, elővettem egy farmer rövidnadrágot, és egy pántos pólót.
Lezuhanyoztam, konytba kötöttem a hajam, és visszamentem a szobába.
Harry mocorgott.
Leültem mellé, és ekkor kinyitotta a szemeit.
-Jó reggelt!-Mosolyogtam.
-Neked is Szépségem!-Kacsintott, és felült.
-Hogy vagy?-Megfogta a kezem.
-Jobban.-Azt nem mondhatnám, hogy sokkal jobban vagyok, de elviselhető a fejfájásom, és annyira nem szédülök.
-Akkor jó!-Homlokát enyémnek döntötte.
-Nagyon aggódtam érted!-Komolyan a szemembe nézett.
-Szeretlek Harry!-Összefűztük ujjainkat.
-Én is Liz!-Mondta halkan, szinte suttogva.
Oldalra tűrte a hajamat, és apró puszikkal lepte el a nyakam.
Rendezetlen göndör tincsei csikizték a nyakamat.
***
-Köszönök mindent Anya!-Könyeimmel küszködve átöleltem Anyát.
Nem szeretek búcsúzkodni.
Ilyenkor olyan mintha az életed egy részétől válnál meg...
Anya tenyerei közé fogta az arcom.
-Kérlek nagyon vigyázz magadra!-Láttam, hogy Ő is küszködik a könnyekkel.
-Jó, vigyázok!-Mosolyogtam.
Elengedett Anya, és odaléptem Jasonhez;
-Te is vigyázz magadra!-Néztem rá szigorúan.
-Jó de Te is Lizi!-Nevetett.
Megöleltem.
Harry is megölelte Anyát.
-Harry, kérlek nagyon vigyázz Elizabethre!-Kérte.
-Vigyázok rá Sophi!-Mondta mosolyogva.
Harry lepacsizott Jasonnel.
-Meg van minden cuccod Bébi?-Kérdezte Harry az autónak dőlve.
-Igen!-Sóhajtottam.
Integettünk Anyáéknak, és elindultunk.
-Ott alszol nálunk?-Kérdezte Harry.
-Persze, csak előtte otthon összeszedek pár ruhát!
-Rendben.
Felvettem a pilótás-szemüvegemet, a RayBan-osat pedig odaadtam Harrynek, mert eléggé süt a nap, ami persze nem baj.
Felhívtam Vandát;
-Mi a helyzet Csajszi?
-Áh semmi különös, csak éjszaka kórházban voltunk...
-Jézusom! Mi történt?-Kérdezte.
-Agyrázkódást kaptam.
-De most jól vagy?
-Jobban vagyok. Na mindegy, körübelül másfél óra múlva ott vagyunk!
-Oh akkor negmondom a Fiúknak, és hozz fürdőruhát!
-Okés, sziia!-Köszöntem el.
Felkanyarodtunk az az autópályára.
-Elmegyünk hozzánk, és elmegyek gyógyszertárba!
-Okés!-Megfogta a kezem, és az ujjperceimet piszkálgatta nagy ujjaival.
-Vanda azt mondta, hogy vigyek fürdőruhát!
-Akkor holnap medencézünk!-Egy pillanatra rámnézett, és megvillantotta tökéletes mosolyát.
Út hátralevő részében beszélgettünk, letöltöttem a telefonomra a Little mix új számát, a Move-ot.
Egyszerűen imádom.
El sem hiszem, hogy hamarosan megismerhetem Perrie-t.
Ilyenkor érzem, hogy milyen szerencsés is vagyok.
Tudom, hogy sok lány lenne a helyemben, de közülük sokan, talán csak azért, mert híresek a Fiúk.
Engem ez hidegen hagy, mert én akkor is ugyanúgy szeretném, mint most.
Megláttam London határában a London Eye-t.
Megálltunk a lakásom előtt.
Felvittük a cuccokat, de nem pakoltam ki, mert siettünk, hogy minél előbb el tudjon menni Harry a patikàba.
Elraktam két nadrágot, és elővettem azt a rózsaszín színű, pánt nélküli bikinit, amit múltkor vettünk a Vandával.
Amikor Harry meglátta, elkezdte húzogatni a szemöldökét.
Mérgesen ránéztem,  és elraktam még két pólót, és indulásra készen voltam.
-Mehetünk!-Bezártam az ajtót, és visszaültünk az autóba.
-Liz, mondanom kell valamit!-Fordult felém Harry az autóban.
-Igen?-Kicsit megijedtem.
-Ott lesz Perrie-is!-Lesütötte szemeit, és mosolygott.
Egy pillanatra nem hittem a füleimnek.
-Úristen!-Nagyon örültem, mert imádom a Little mix-et, de persze csak az One direction után.
***
-Sziasztok!-Köszöntem az ajtóban.
Harry becsukta az ajtót, és mellém lépett.
Mindenki felénk fordította a fejét.
Vanda felpattant a kanapéról, és egyszerre "letámadott";
-Liz! Jól vagy?-Annyira szorosan ölelt, hogy az már fájt.
-Igen, de ha nem engedsz el, akkor összeesek!-Elengedett és mondott egy bocsi!-t.
A kanapén Zayn mellett ott ült egy tejfelszőke hajú lány.
-Gyere, üljünk le!-Mondta Harry.
Szemtől szemben voltam Perrie Edwards-al!
-Szia!-Köszöntem félénken.
-Szia! Perrie Edwards vagyok!-Mosolygott.
Élőben még gyönyörűbb, mint a tévében...
-Elizabeth Clark!-Felálltunk, és megöleltük egymást.
Niall is megölelt;
-Vanda úgy aggódott, hogy nem lehetett megnyugtatni!-Nevetett.
Louis és Liam nem volt a nappaliba.
-A többiek?-Néztem Harryre.
-Biztos csajoznak!-Mosolygott.
-Szóval akkor mi is történt?-Nézett rám kíváncsian Vanda.
Egymásra néztünk Harryvel;
-Tegnap délután csónakáztunk, beleestem a vízbe, és bevertem a fejemet. Harry kimentett, de utána nagyon fájt a fejem, szédültem. Éjszaka hánytam, meg a fejem is nagyon fájt. Végülis Harry bevitt éjszaka a kórházba, ott azt mondták, hogy enyhe agyrázkódásom van.-Fejeztem be a kis történetet.
-De most jól vagy?-Kérdezte Perrie.
-Hát kezd fájni a fejem...-Harry felpattant a kanapéról;
-Elmegyek a gyógyszertárba a gyógyszerért, sietek!-Adott egy puszit, és már a házon kívül volt.
Felmentem Harry szobájába, hogy kipakoljam a cuccaimat.
Valaki kopogott;
-Bejöhetek?-Szólt az a csilingelős hang.
-Gyere csak!-Szóltam.
Belépett Perrie.
-Szerintem mi nagyon jóba leszünk!-Mosolygott.
-Annyira örülök, hogy megismerhetlek, imádom a zenéteket!-Mondtam.
-Tényleg? Melyik a kedvenced?-Nézett csillogó szemekkel.
-A DNA, de a Move is szuper!-Lelkendeztem.
-Nekem is az a kedvencem!
Hirtelen fájdalom hasított a fejembe, összeszorítottam szemeimet a hirtelen fájdalomtól.
-Minden rendben?-Vállamra tette a kezét.
*Perrie szemszöge*
Liz összeszorította szemeit, mintha fájna neki valami.
-Minden rendben?-Vállára raktam a kezem.
Bólogatott, de holtsápadt volt.
-Szólok valakinek!-Kiléptem az ajtón, és kiabáltam;
-Valaki segítsen, gyorsan!-Egyszerre kivágódott két szoba ajtó, és három ijedt fej.
-Liz nincs jól!-Mondtam Niall-nek, Vandának, és Zayn-nek.
Egyszerre betódultunk Harry szobájába.
Liz még mindig ugyanott állt, a fejér fogva.
Niall és Vanda rögtön odamentek Hozzá.
-Liz jól vagy?-Kérdezgette Vanda.
-Persze!-Válaszolt Liz.
De ebben a pillanatban a földre rogyott.
Mindenki egy emberként gyűlt köré.
-Zayn segíts!-Szólt Niall.
Ketten Harry ágyára fektették.
-Perrie felhívod Harryt?-Nézett rám Zayn.
-Persze!-Elővettem a zsebemből a telefont, és tárcsáztam.
*Harry szemszöge*
Kiváltottam a gyógyszert, és elindultam az autóhoz.
De közben megszólalt a telefonom, Perrie neve villant fel a képernyőn.
-Szia!-Szóltam bele.
-Harry siess Liz elájult!-Szólt idegesen.
-Megyek!-Kinyomtam, és futottam a kocsihoz.
Bőven a megengedett sebesség felett hajtottam, de most ez érdekelt a legkevésbé.

Bónusz: Halloween

Halihó! :)
Meghoztam az első bónusz részt, az egyik legjobb barátnőm részére.
Ez a fejezet nem kapcsolódik a történethez! :)
A szereplőkről a 21. Erdő című fejezetben olvashattatok.
A következő rendes fejezet, talán szombaton, mert még csak két komment érkezett.
Tehát akkor jó olvasást! ;)
~N részére <3
  ~P

*Visszaemlékezés*
 
Ez az utolsó óra...
Mindenki idegesen várja az óra végét jelző csengőt.
Október 31, Halloween van ma, ráadásul az utolsó tanítási nap az őszi szünet előtt.
A biológia tanár már vagy öt perce írja a táblára azt a sok házi feladatot, nehogy unatkozzunk a szünetben...
Végre megfordult, és elkezdte kikérdezni az aktuális leckét, mert látta rajtunk, hogy az utolsó tíz percben nem nagyon tud mást kezdeni velünk.
Mindenki nagyon izgatott volt az esti Halloween party miatt.
Tavaly még nem mehettünk el, mert csak tizedik osztálytól felfele lehet részt venni a rendezvényen.
-Sandy Johnson, kérem mondjon kettőt a vér feladataiból!-Szólt unottan a Tanár úr.
Padtársamra néztem, aki helyesen válaszolt a kérdésre.
-Elizabeth Clark, maga is kettőt!-Nézett rám.
-Öhmm... tápanyaggal látja el a sejteket, és oxigént szállít a sejteknek, továbbá hatóanyagokat az életfolyamatok szabályozásához.
-Helyes válasz!-Éppen hogy kimondta, megszólalt végre az a csengő.
Belepakoltam a táskámba a tolltartóm, a füzetem, és a könyveimet.
-Sandy keressük meg Sam-et, és Jack-et!-Fordultam barátnőmhöz.
-Rendben!-Felkaptuk a táskáinkat, és mentünk a szekrényekhez.
Kivettem az összes könyvem, füzetem, és a kabátomat, majd bezártam.
-Nézd, ott jönnek!-Bökött meg Sandy.
Elmondtuk barátainknak, hogy negyed nyolcra jöjjenek hozzám.

Hazasétáltam, elmondtam Anyának a suliban történteket, és felmentem a szobámba.
Ledobtam a táskámat az ágyamra, és átmentem Jason kuckójába.
Az ágyán gubbasztott.
-Mi a baj Jason?-Huppantam le mellé.
-Elmehetek veletek cukrot gyűjteni?-Kérdezte.
-Persze, gyere csak! De majd akkor egyedül kell hazajönnöd, mert mi utána egyszerre megyünk a partyra!-Néztem rá komolyan.
-Köszi Lizi!-Megölelt.
Visszamentem a szobámba, folytatni a jelmezem.

Felvettem az elkészült jelmezt, és kisminkeltem magam, hogy úgy nézzek ki mint egy vámpír.
Meggyújtottam a gyertyát a kifaragott tökbe, majd kiraktam az ablakomba.
Szóltam Jason-nek, hogy mindjárt indulunk.
Ő rémisztő zombinak öltözött.
-Liz vigyázz az Öcsédre, és a party után siess haza!-Kérte Anya.
-Rendben.-Csengettek, megjöttek a barátaim.
Felkaptam a kis táskámat, amibe a cukrot fogjuk gyűjteni.
-Sziasztok!-Nyitottam ajtót.
Tényleg ijesztően néztek ki...
Jack Frankenstein, Sandy macska, Sam pedig egér volt.
-Nem baj ha Jason is jön?-Kérdeztem.
Közben Jason mellém állt.
-Nem, gyere csak Öcskös!-Nevetett Jack.
-Elmentünk Anya!-Kiabáltam.

Az első hely, ahova bekopogtunk a szomszédunk volt.
Kopogtunk, és ajtót nyitott az 56 éves néni.
-Csokit, vagy csalunk!-Mondtuk egyszerre.
-Hozom a csokit Gyerekek!-Mosolygott.
Elraktuk az édességet.

Még tizenöt háznál jártunk, aztán indulnunk kellett a partyra.
-Jason vigyázz hazafele!-Mondtam komolyan.
-Jólvan, sziasztok!-Elindult hazafele.
Mi pedig egyenesen a suliba tartottunk.
-Úgy izgulok!-Lelkendezett Sam.
-Nem csak Te!-Válaszolt Sandy.

Nagyon gyönyörű, de egyben ijesztő volt a tornacsarnok.
Mindenhol tökök, élethű pókhálók, műpókok...
Már nagyon sokan táncoltak a jelmezes emberek.
Elsőnek a puncsos asztalt céloztuk meg.
Ittunk, és mi is beálltunk táncolni.
Amikor Jack-el próbáltuk utánozni a többieket, odajött hozzám egy zombi.
-Hé Jessica nem jössz táncolni?-Szerintem nem volt teljesen magánál, vagy csak ennyire eltorzított a maskara.
-Bocs, de nem Jessica vagyok!-Mosolyogtam.
-Akkor elnézést, Ms. Vámpír!-Arrébb dülöngélt egy nálam idősebb lányhoz, de Ő sem Jessica lehetett...
Egymásra néztünk Jack-el, és nevettünk.
Nagyon sokat táncoltunk, amikor mondták, hogy le fogják kapcsolni a villanyt, és hogy mindenki válasszon egy párt, ami egy fiú, és egy lányból álljon.
Jack Sandyt választotta.
Hozzám az egyik osztálytársam, James jött oda.
Sam pedig egy felsőbb évessel ment.
Lekapcsolták a villanyt, és táncolni kellett.
Egészen jó volt így a tánc, legalább nem látta senki, hogyan bénáztunk.
Visszakapcsolták a villanyt, és elmentem inni.
Lassan haza kell indulnom, nem akarom, hogy Anya aggódjon.
Sam jött velem, mert neki is időben kellett hazaérnie.
Már az utcán mentünk, amikor Sam azt mondta, hogy nagyon tetszik neki az a srác...
-Komolyan?-Néztem rá.
Válaszul csak bólogatott.

Az ajtónk előtt elköszöntem Tőle, és bementem.
Jason a szobájába számolta a cukrot.
Jobbnak láttam nem megzavarni...
Összesen 45 szem cukrot, és két tábla csokit gyűjtöttünk...

Remélem tetszett ez a kis "szösszenet"... :)
Akkor kommikat az aktuális fejezethez, és hozom a kövit. :D
Happy Halloween! :3
~P

23.Fejezet**Liz!

Hii! ;)
Nos itt az új rész, kicsit rövidebb lett a szokásosnál, de csak azért, mert az "izgalom" a kövi részben lesz! ;)
Az elöző részhez nagyon lassan érkeztek a kommentek... :)
De végül is többet kaptam, amit köszönök ;)
A feliratkozók is szépen gyűlnek
:)
Jó olvasást! ;)
A kövi pénteken ;)
(De akkor azért komment is legyen! ;))
Plusszban pénteken, vagy szombaton egy bónusz részt is hozok, az egyik legjobb barátnőm részére.
Jó olvasást!
~P

"Vicces dolog az élet, abban a percben, amikor azt hiszed minden rendben van, közbejön valami, és felfordul minden."
(Zayn Malik)

A madarak csiripelése törte meg a reggeli csendet, nyugalmat.
De talán ez így van helyén...
Elvégre hát augusztus van.
Azonban hamarosan itt az ősz, ami tagadhatatlanul a kedvenc évszakom.
Igazából egyik évszakot sem utálom, csak az a tipikus tájkép, ami akkor tárul eléd, amikor az utcán sétálsz, az leírhatatlan...
Amikor a fák különböző színekbe öltöznek...
Az a hang, amikor a lehullott leveleken lépkedsz...
Az időjárás is ilyenkor mondható legkellemesebbnek.
Nincs kánikula, sem dermesztő hideg.
Meg talán picit az is közrejátszik, hogy őszi születésű vagyok...
Na meg a Halloween, amit imádok.
Ezen az ünnepen Jason-nel, és a barátaimmal rémisztő jelmezekbe bújtunk, és cukrot kéregettünk.
Itt a kertvárosba minden utcába rengeteg faragott tökben pislákoltak a gyertyák...
-Jó reggelt Kicsim!-Hallottam meg Harry reggeli rekedtes hangját.
Kinyitottam szemeimet, Harry mosolya, és rendezetlen göndör fürtjei volt, az amit ma először láttam meg.
-Neked is Harry!-Közelebb hajolt, és megcsókolt.
Nincs is jobb dolog annál, mint hogy a Szerelmed egy forró csókkal köszönt.
Megfogtuk egymás kezét, és tovább feküdtünk, egymást nézve.
-Mit csinájunk ma?-Tettem fel a kérdést.
-Nem tudom...-Biggyesztette le ajkait Harry.
-Öhmm, mondjuk megnézhetjük a tavat.
-Az is van itt?-Mosolyodott el.
Bológattam, felálltam, és nyújtózkodtam egyet.
Lementünk reggelizni, és megnéztünk egy pár régi videót.
Harry az ölébe ültetett, és így nevettünk a felvételeken.
Az elsőn a tizedik szülinapomon kèszült.
Ott ült Jason, Anya, Sam, Sandy és Jack;

-Kívánj valamit Liz!-Mondta Sam.
Lehunytam a szemeimet, és egy nagy levegővel elfújtam mind a tíz gyertyát...

Következő felvételen 6 évesen énekelgettem, egy játék mikrofonnal. Harry széles mosollyal figyelte.

A délelőtt azzal telt el, hogy a tévé előtt gubbasztottunk.
Jason ebédre átment az egyik barátjához.
Gyorsan bedobtunk a sütőbe pár csirkeszárnyat.
A sütő jelzett, hogy letelt az idő.
Halkan elfogyasztottuk az ebédet, és befeküdtünk Harryvel a függőágyba a kertben.
Csak feküdtünk, néha Harry meglökte a köteleket.
Olyan jó lenne, ha nem kéne folyton rohanni, félni,  és rejtőzködni a rajongók, és a paparazzók elől.
-Mit szeretsz bennem legjobban?-Nagy tenyereit a combjaimra rakta.
-A hajad, a csókod, a kezeidet, a mosolyod, a hangod, az érintésed...-Azt hiszem egy nap kevés lenne, ahhoz hogy felsoroljam azokat a dolgokat amik miatt szeretem Harryt...
-A kezeimet?-Elvette nagy tenyereit a lábaimról, és arca elé tartotta.
-Igen-Nevettem.
Elkezdte a hajamat simogatni, ès a felhőket figyeltük.
-Az ott olyan, mint egy szív!-Mutattam a felhőre.
-Akkor az a mi felhőnk!-Nevetett fel Harry.
Hihetetlen, hogy mennyire szeretem Harryt...
Ő az akiben megbízom, aki megvéd mindentől, mindenkitől...
Ő az aki kell, Őt nem tudja pótolni senki más...

-Indulhatunk?-Nézett rám Harry.
Leraktam a telefonomat az asztalomra, mert most nem hiányzik, hogy valaki megzavarjon.
Direkt mondtam Harrynek, hogy ilyenkor menjünk, egy óra múlva besötétedik...
-Anya elmentünk, szia Jason!
-Sziasztok!-Szinte egyszerre köszöntek, mi pedig már sétáltunk is a tó fele.

*Harry szemszöge*

Nem értem miért ilyen későn kellett elindulni...
Átkaroltam Liz vállát, és közelebb húztam magamhoz.
Kicsit furcsa lesz holnap visszamenni Londonba...
Itt minden olyan nyugodt, sehol egy csapat sikoltozó
rajongócsapat...

Pár perc múlva megérkeztünk a tóhoz.
Volt egy pár pad, és lámpa oszlopok.
A nádast halkan fújta a szél.
Kis csónakokat ringatták a pici hullámok.
Liz megállt, felém fordult, és csak mosolygott.
Karjaimba vontam, és feltűnt, hogy nincs itt senki...
-Harry csónakázzunk!-Duruzsolta a nyakamba.
Elengedtem és mélyen a szemébe néztem.
-Biztos?-Nagyon nem tetszett az ötlet.
Alsó ajkába harapott, és bólogatott.
-Gyere!-Megfogtam a kezét.
Végül is mi baj történhetne?
Azt leszámítva, hogy nem tudom milyen mély a víz, de talán nem is kell megtudnom.
Besegítettem Lizt, és leültem mögé.
Eloldoztam a köteleket, és lassan elkezdtem evezni.
Amikor beértünk a tó közepére megálltunk.
Lassan felkapcsolódtak a lámpák.
A víz gyönyörűen tükrözte az apró kis fény-pontokat.
Liz csodálattal nézett körbe.
-Ez gyönyörű!
Megfogtam a kezét, közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam.
Annyira imádom amikor a hétköznapokban csendes, ilyenkor meg olyan szenvedélyes.
Ezekért a pillanatokért érdemes élni.
Mert szerelmesek vagyunk, és most csak ketten vagyunk...
Megölelt, és a hajam rendezgette.
-Nézd Harry ott egy kacsa!-Egyensúlyát megtartva felállt, és vészesen közel ment a csónak orrához.
-Liz, kérlek ülj le!-Kértem.
Amint kimondtam, jött egy kisebb hullám.
A csónak megbillent, Liz sikoltva a vízbe bukott.
Egy másodpercre teljesen lefagytam, de azonnal ugrottam Liz-után.

*Liz szemszöge*

Nem kellett volna felállnom...
Olyan gyorsan történt minden...
Csak egy pici hullám, és egy lány aki egyensúlyát vesztve a vízbe esik.
Valami láda volt a víz alján, mert nagyot koppant a fejem...
Szörnyen hasogat, és a levegőm is elfogyott.
A hideg víz csípte a bőröm.
Hallottam Harryt, ahogy a nevem kiáltja, és két erős kezet, amint a felszínre húz...
Innentől elsötétült minden...

-Liz! Liz, kérlek nyisd ki a szemed!-Ez a rekedtes hang beszél hozzám körübelűl egy perce...
Sok sok  pislogás után kinyitottam a szemem.
Harry aggódó, de egyben megkönnyebbült arca figyelt.
Irtó cuki volt, ahogy göndör fürtjei vizesen homlokához tapadtak...
Segített felülni, míg egy tisztességes vízmennyiséget felköhögtem.
Ahogy vizes ruhám testemhez tapadt, nagyon lehültem.
A fejem nagyon fájt.
-Jajj Liz!-Harry rámmosolygott, és megölelt.
-Mi történt?-Nagyon nem emlékszem semmire az elmúlt tíz percből.
-Beleestél a vízbe, elájultál, és kihoztalak. Röviden...-Harry tekintetéből azt szűrtem le, hogy nem biztos abban, hogy már jól vagyok.
-Köszönöm!-Sikerült egy erőltetett mosolyt mutatni.
-Jól vagy?-Védelmezően átkarolt, és lábaira ültetett.
A fejemhez nyúltam, ami úgy fájt, mint még soha.
-Csak fáj a fejem, és fázok...-Amennyire csak tudtam hozzábújtam.
-Nagyon megijesztettél!-Megfogta a kezem, és ujjaimat simogatta.
-Gyere menjünk vissza!-Felhúzott, és továbbra is támogatta a hátam.
Jelen pillanatban nem vágyok semmi másra, csak száraz ruhára, és egy meleg teára.
Még szerencse, hogy nem hoztam telefont, mert akkor eléggé elázott volna...
Levetettük a cipőket az ajtó előtt, és egyenesen a szobámba indultunk.
-Veletek meg mi történt?-Jött utánunk aggódva Anya.
-Beleestem a tóba, és Harry kimentett.-Anya csak nézett, de ez izgatott legkevésbé.
Fáztam, és nagyon fájt a fejem.
Egyenlőre nem szólok Harrynek, nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon.
Bevonultam a fürdőbe.
Levettem minden vizes ruhát, és beálltam a zuhany alá.
Nagyon jól esett a meleg víz, de azt hiszem ezt a kalandot nagy nátha fogja követni.
Felvettem a ruháimat, és néztem magam a tükörben.
Nagyon aggasztott, hogy még mindig fájt a fejem, sőt már hányingerem is van...
Abban a pillanatban, amikor már éreztem, hogy hányni fogok, a WC fölé hajoltam.
Undorodva tűrtem arrébb a hajam, hogy ne lógjon bele.
Lehúztam a WC-t, és leültem.
Szédülök, és megint hasogat a fejem.
Ideje lesz szólni Harrynek, és Anyának.
Mintha csak tudta volna Hazz, hogy szükségem van rá...
Benyitott, és leült mellém.
-Bébi jól vagy?-Nem akartam megijeszteni, de mégis sikerült.
-Háát nem igazán...
-A fejed fáj?-Óvatosan felállt, és  engedett pohár vizet.
Felhúztam térdeimet, és hátratűrtem hajam.
-A fejem, szédülök, és hánytam.-Odaadta a vizet, és szólt Anyának.
Felsegített Harry, de fogta a derekam.
-Mi a baj Elizabeth?-Anya megfogta a homlokom, de szerintem nincs lázam.
-Le tudsz jönni?-Nézett rám kérdőn Anya.
-Majd én segítek.-A hátam alá nyúlt Harry, és olyan menyasszony stílusban felkapott.
Kezeimet nyaka köré fűztem.
Nagyon óvatosan fogott, mintha csak én lennék a világ legnagyobb kincse.
Talán Harry így gondolja...
A konyhában letett, és leültem egy székre.
-Főzök egy teát.-Anya már ment is főzni a meleg teát.
Miközben főtt a tea, odaadta Anya a lázmérőt.
Beraktam a számba a mérőműszert, és türelmesen vártam.
Harry megfogta a kezem, és mosolygott.
Egy perc múlva csipogott a lázmérő.
Legalább az biztos, hogy nincs lázam.
Mintha Harry telefonja szólt volna  a szobából...;
-Harry csörög a telefonod!-Egy picit Ő is fülelt, majd megvonta a vállát.
-Nem akarod felvenni?-Nem értem miért nem megy felvenni.
-Te fontosabb vagy!-Kacsintott.
Néha...Sőt mindig úgy megdobogtatja a szívem Harry, mint senki más soha...

Anya lerakta elém a gőzölgő teát, és egy fájdalom csillapítót.

-Jobb már egy picit?-Nézett kérdően Harry.
Válaszul csak bólogattam.
Anya kivitte a csészét a konyhába, Harry utánament.
Egy két szót sikeresen elcsíptem.;

-Szerinted mi a baja Sophie?-Szólt Harry idegesen.
-Nem tudom...-Válaszolt Anya.
-Ez az én hibám!
-Dehogy a Te hibád Harry. Te segítettél neki!-Próbálta Anya nyugtatni Harryt.
-Alap hogy segítek neki, szeretem.
De olyan rossz látni így!

Mindketten visszajöttek.
-Liz pihenned kell!-Nézett rám Anya.
Bólogattam, és felálltam.
Harry persze rögtön a segítségemre sietett.
-Ha valami baj van, szóljatok!-Szólt utánunk Anya.
Harry helyettem is bólogatott.
Lefeküdtem, Harry betakart, és mellém feküdt.
Háttal feküdtem neki, így jobban átkarolta derekam.
-Úgy sajnálom!-Törte meg a csendet.
-Harry nem a Te bajod, én akartam csónakázni!-Nem akarom, hogy azt érezze Harry, hogy az Ő hibája.
Én álltam fel, ez csakis az én hibám.
-De akkor is!-Megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni.
Tisztán látszott rajta, hogy bűntudata van.
Kezeimet arcára raktam, próbáltam érintésemmel lenyugtatni.
-Kérlek ne legyen bűntudatod!-Néztem rá kérően.
-Jó...Jobban vagy?-Figyelt reménykedve.
-Kicsit...Csak fáradt vagyok.-Végigsimított arcomon, és adott egy puszit.
-Akkor pihenj csak, ha bármi baj van, akkor szólj!-Nézett komolyan.
-Rendben. Jó éjt Harry!-Visszafordultam, és fogtam Harry kezét.
Harry szorosan hozzám simult hátulról.
Így nem is tűnik olyan szörnyűnek ez az egész, mert Harry végig itt van velem.
Azt hiszem korántsem lesz olyan jó éjszakám...
A fejfájásom nem múlt el teljesen...
Amikor reggel Harry keltett azt hittem, ez egy gyönyörű nap lesz.
Erre egy pillanat alatt felfordult minden...
Annak ellenére, hogy fáj a fejem, sikerült elaludnom, de félek az éjszakától...
Olyan érzésem van, hogy itt nincs vége ennek a dolognak...

Remélem tetszett a fejezet! ;)
~P