Halihóó! :)
Kedves Olvasók meghoztam a legújabb részt! :D
Nem véletlenül ma, ugyanis ma az egész világ ünnepel.
Egyrészt karácsony van, másrészt pedig Louis szülinapja.
Igen a mi Boo Bear Superman-ünk ma betölti a 22. életévét!! :)
Arra kérlek Titeket, hogy miután elolvastátok a részt kommenteljetek!! :3
Akkor hát jó olvasást, és minden Drága Olvasómnak Kellemes karácsonyi ünnepeket!
Ui.: Boldog szülinapot Louis!! <3
*Liz szemszöge*
Sok-sok pislogás után sikerült hozzászoknom a reggeli fényviszonyokhoz.
A sötétítő be volt húzva, de szerintem már reggel van.
Kicsit megzavarodtam ettől a késő esti munkától.
Amikor felültem rájöttem, hogy mi volt az oka kényelmetlen alvásomnak.
Ugyanaz a farmer, és a kötött pulcsi volt rajtam, még a Vans cipőm is rajtam volt.
Elfeküdtem a nyakamat, a hátamon is eléggé kellemetlen érzés uralkodott.
Reflexszerűen nyúltam a telefonomért, hogy megtudjam mennyi a pontos idő, azonban csak az üres éjjeliszekrényen tapogattam.
Lassan felálltam, és levettem cipőmet. Lábam úgy örült, akárcsak egy rab aki megszabadult a börtönből.
Picit megmasszíroztam halántékomat, és a konyhába vettem az irányt.
Kellemes látványnak bizonyult, ahogy Harry egy szál Calvin Klein alsónadrágban készített reggeleit.
Hirtelen megfordult, nem tudom, hogy azért-e, mert hallotta lépteimet, vagy azt hallotta ahogy a hasam korog...
-Jó reggelt Kicsim!-Lerakta a kanalat ami a kezében volt, és egy édes csókot nyomott ajkaimra.
-Ki aludtad magad?-Mosolygott.
-Azt hiszem...-Ahogy hátra akartam fordulni megnézni a fali órát, nyakamba fájdalom nyilallt.
A görcsös érzés hatására összeszorítottam szemeimet.
-Valami baj van?-Nézett aggodalommal.
-Csak elfeküdtem a nyakam.
-Gyere!-Kézen fogott és a kanapéra húzott.
Guggolva helyet foglaltam, Harry mögém ült. Kicsit zavart, hogy nem láthatom arcát.
Óvatosan az érzékeny ponthoz ért, és végigsimított rajta.
Gerincvonalamon jóleső hideg futott át a gyengédség miatt.
-Le kéne venni a pulcsit!-Súgta fülembe.
Segítségével megszabadultam a zavaró ruhadarabtól.
Mivel hátul eléggé kivágott volt a póló, könnyedén hozzáfért a fájó területekhez.
Gyengéden masszírozni kezdte vállamat, ami először kicsit fájt, de ez egy idővel múlni látszott.
Egyértelműen tudta, hogy mit hogyan kell csinálni, mert pontról, pontra masszírozta ki a görcsöket.
Ennél jobb reggelt valahogy el sem tudtam eddig képzelni.
-Jobb már?- Érdeklődött.
-Sokkal.
-Köszönöm a finom reggelit!-Mosolyogtam.
-Igazán nincs mit Drágám!-Válaszul egy csábos mosolyt is kaptam.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam a tegnapi ruhák miatt, ezért elmentem lezuhanyozni.
Jól esett ahogy testemen végigfolyt a víz.
***
Felraktam töltöre a telefonom, mert igencsak le akart merülni.
Harry telefonált, én pedig a laptop-al az ölemben feküdtem az ágyra.
Felmentem Twitterre, jött egy üzenetem.;
"Szia! :) Akkor jövöhét kedden lesz a koncertünk az arénában. Háromkor kezdődik, de gyere oda kettőre, bemutatlak a lányoknak. A hátsó bejáratnál hivatkozz rám, be fognak engedni.
Perrie Xx "
Egyre boldogabb lettem ahogy a sorokat olvastam.
Elmehetek egy Little mix koncertre! Ráadásul a lányokat is megismerhetem!
Igazából csak most jövök rá arra, hogy milyen szerencsés ember vagyok.
Személyesen ismerem az One direction-t, történetesen az egyik a barátom, barátnők lettünk Perrie Edwards-al, aki a kedvenc bandámban énekel, és Eleanor-ral is jóba vagyok.
Ez valahogy hihetlen. Miközben ezen elmélkedtem Harry leült mellém. Aggodalmas arckifejezése kissé megijesztett.
-Liz, mondanom kell valamit...-Hangja elcsuklott.-Lehajtottam a laptopot, és felültem.
-Jövő héten öt napra Olaszországba kell repülnünk.-Lehajtotta fejét. Kellett egy két másodperc mire feldolgoztam az imént hallottakat.
-Mikor indultok?-Csak ennyit tudtam kinyögni.
-Holnap.-Szomorúan figyelte kétségbeesett arcom.
Ilyen sokáig még nem kellett itthagynia...
Tudom másoknak öt nap talán nem a világ vége, de nekem igenis az lesz...
Hiszen két óránál tovább nem bírjuk ki, hogy valamelyikünk ne csókolná meg a másikat.
-Liz minden nap beszélni fogunk!-Próbált vigasztalni.
-Rendben.-Próbáltam kicsit erősebben kimutatni azt, hogy nem kell aggódnia, megleszek.
Pedig ez egyáltalán nem így van.
Mi lesz ha Daniel elkap?
Ki fog megvédeni? Harry mellett még sosem féltem. De csak azért, mert tudtam, hogy Ő megvéd majd, mellette nem eshet bántódásom.
Felálltam, hogy kimenjek a fürdőbe sírni, de Harry elkapta a csuklóm, és én az ölébe pottyantam.
-Hé Bébi!-Tenyerei közé fogta arcom.-Nem lesz semmi baj! Megígérem!-Lassan szenvedélyesen közelített ajkaim felé.
Először ajkai csak súrolták enyémeimet, majd apró puszikkal lepte el számat.
Majd gyengéden megcsókolt.
Ez nem egy szimpla csókocska volt.
Ez a csók gyengéd és szerelmes volt.
Lassacskán sikerült hozzászoknom a gondolathoz, hogy Harry majdnem egy hétre magamra hagy.
Máris üres lett szívem egy része.
Most épp ruhát keresek, mert kitalálta, hogy menjünk el bulizni.
-Édesem még mindig nem találtál semmi olyat, amit fel tudnál venni?-Vigyorgott.
Amikor már az ötödik ruhát szórtam az ágyra, szúrósan ránéztem.
-Jól van na! Hadd segítsek!-A szekrény elé lépett, és hosszas keresgélés után a kezében tartott egy fekete koktélruhát, ami nekem kicsit rövidnek tűnt.
-Légysziii! Látni akarlak ebben!-Húzogatta a szemöldökét.
Megforgattam szemeimet, és elvettem tőle a ruhát.
Bevonultam a fürdőbe.
Mikor felvettem megállapítottam, hogy veszélyesen igencsak rövid.
A fenekem éppen hogy csak nem látszik ki.
Meglehetősen kellemetlenül éreztem magam, de ha Harry ezt szeretné, akkor legyen...
Kivasaltam hajam, szolidan kisminkeltem magam, és elégedetten nézegettem saját tükörképemet.
Kihúztam a papírrepülős nyakláncomat, hogy jól látható legyen.
Mikor kiléptem a fürdő ajtón, Harry-nek kishíján leesett az álla.
Lassú léptekkel mentem a fekete magassarkúért.
Miközben mentem, éreztem magamon égető tekintetét.
-Harold Edward Styles vedd le a szemeidet a fenekemről!-Nevettem.
Beleléptem a cipőbe, ès miután megszoktam a plussz tíz centit, levettem a telefonomat a töltőről, és elraktam a kézitáskámba.
-Bébi nagyon szexi vagy ebben a ruhában!
-Köszönöm Szívem!-Súgtam a fülébe.-Te sem panaszkodhatsz Harry.-Kezeimet vállaira raktam, és nyomtam egy puszit nyakára.
Látszólag teljesen kirázta a hideg.
-Induljunk!-Fogott kézen, kicsit ideges volt, hogy hagyta magát elcsábítani.
Nem volt hozzá szokva ahhoz, hogy egy lány veszi le Őt a lábáról.
Gyalog indultunk, hisz' valószínűleg nem lesz olyan állapotban, hogy vezessen.
Vagyis Harry vezetne, csak én nem ülnék be mellé.
-Hova megyünk?-Érdeklődtem.
-A Funky Buddha-ba.-Tekintetét egy pillanatra sem szentelte rám, gondolom az előbbi magánakcióm miatt.
De akkor csak had duzzogjon, Ő választotta ezt a ruhát...
-Egész este nem fogsz rám nézni?-Kérdeztem.
Pár lépést még szótlanul tett meg, majd hirtelen megállt.
-Sajnálom. Csak egy kicsit...-Önfejű voltál.-Fejeztem be helyette a mondatot.
-Igen.-Hajtotta le fejét.-Ne haragudj!-Nézett komolyan szemeimbe.
-Ugyan, ilyenért nem fogok haragudni Rád.
Nem fogom én soha megérteni a pasi logikát...
Az egyik pillanatban még halálosan meg vannak sértődve, mert egy lány kicsikèt elcsábítja, utána pedig bocsánatért esedeznek.
Amikor a bejárathoz értünk, Harry derekamnál fogva közelebb húzott.
Hosszú sor állt az ajtónál, nem tudom mire fogunk így bejutni...
Harry simán lepacsizott a biztonsági őrrel, mondott neki valamit, amit sajnos nem hallottam, mert a zene nagyon hangos volt.
Bennt nagyon sokan voltak, a földszint úgy nézett ki, hogy középen két nagy táncparketten rázták magukat az emberek, oldalt pultok álltak.
Az emeleten különböző bokszokba csoportosultak az emberek.
Feltűnt, hogy jó páran megbámultak minket, vagy Harry miatt, vagy a pasik engem néztek.
Amennyire lehetett lejjeb húztam a szoknyámat.
Szorosan fogtam Harry kezét, mert nagy volt a tömeg.
Pont a bárpult felé húzott, szabad kezével derekam is fogta, mert az emberek lökdösődtek.
A zene nagyon hangosan üvöltött, kicsit hunyorgattam mert a kinti sötétség után furcsa volt a sok színes villogás.
Miután átverekedtük magukat a tömegen, leültünk egy bárszékre.
-Mit kérsz Kicsim?-Kiabált Harry.
Otthon elhatároztam, hogy nem fogok lerészegedni, azonban ez az elhatározás nagyon gyenge volt.
-Amit Te!-Hajoltam közelebb hozzá.
-Két Jack Daniel's lesz.-Mondta a pultosnak.
Elvettem az egyik poharat, az alkohol égetően csúszott le nyelőcsövemen.
Picit összeszorítottam szemeimet, miután elmúlt az égető érzés Harry-re mosolyogtam, aki ezt viszonozta is.
Tudni kell rólam, hogy ha egy ilyen erős alkoholt iszok, akkor akár két pohár is elég, hogy ittas állapotba kerüljek.
A második kör ital után a táncparkettre mentünk.
A zene vad ritmusára kezdtünk táncolni.
Kezeimet tarkójára tettem, és ujjaimat összefűztem, Ő ugyanezt tette derekamon.
Önfeledten ringattam csípőmet, nem törődve senkivel, csakis Harryvel, most csak ketten létezünk.
Egyik keze kicsit lejjebb csúszott fenekemre, mire csak vigyorgott.
Ahogy elnézem Harry is kellőképpen az alkohol hatása alatt áll.
Még három számot végig táncoltunk, aztán felmentünk egy üres bokszba, kicsit fájtak már lábaim.
Ezúttal már csak sima narancslevet kértem, mert nem akarok holt részeggé válni, amin persze Harry jót nevetett.
Ő viszont most egy egész üveg vodka narancsot tartott a kezébe.
Harry ebből holnap fájdalmas másnaposság lesz...
-Kimegyek a mosdóba!-Próbáltam túlkiabálni a zenét, és a tömeget.
-Menj csak!-
Egyensúlyomat megtartva sétáltam ki a mellékhelységbe.
Hideg vizzel megmostam az arcom, így elősegítve, hogy kijózanodjak.
Mikor visszamentem azt hittem rosszul látok...
Ahol az előbb én ültem, most egy barna cicababa ült, focilabda méretű mellekkel, öt kiló smink, tíz centis műszempillákkal.
Könnyek szöktek szemembe ahogy flörtölgettek, és a csaj lesmárolta Harryt.
Hogy tehetett velem ilyet?
Azt hittem szeret. Pedig akit szeretünk, annak nem törjük össze így a szívét.
Igen, az szívem jelenleg darabokra hullt.
Miután leszálltak egymás ajkáról, Harry észrevett.
Ott abban a pillanatban tért vissza az alkohol világából.
Mintha talán könnyek csillogtak volna a szemében...
Idegesen félre lökte a lányt, és felém indult.
Gyorsan lementem a lépcsőn, és igyekeztem eltűnni előle.
Nem akarok beszélni vele, az idióta magyarázatára pedig egyáltalán nem vagyok kíváncsi.
Azt hiszem sikerült lehagynom, ám ekkor egy kéz berántott egy folyosóra, és a hátsóajtó fele húzott.
Ott hátamat nekilökte a falnak, és nyakamra tapadt, ami nagyon fájt, megpróbáltam ellökni magamtól a férfit, de leszorította a kezem.
-Csak játszunk Kicsim!-Súgta a fülembe. Kétségbeesetten potyogtak könnyeim.
A férfi undorító módon markolt bele fenekembe, amit persze Ő élvezett.
Nincs menekvés, meg fog erőszakolni, ha Harry nem talál meg most, akkor egy hétig nem is látom.
Haragszok is rá, de most jól jönne ha megtalálna. Csak Ő tud megvédeni. Közben támadóm undorító, erőszakos módon tapogatott.
Harry gyere már!
Tudom, hogy mocskosul megbántott, de akkor is szükségem van rá!
