Bónusz: Halloween

Halihó! :)
Meghoztam az első bónusz részt, az egyik legjobb barátnőm részére.
Ez a fejezet nem kapcsolódik a történethez! :)
A szereplőkről a 21. Erdő című fejezetben olvashattatok.
A következő rendes fejezet, talán szombaton, mert még csak két komment érkezett.
Tehát akkor jó olvasást! ;)
~N részére <3
  ~P

*Visszaemlékezés*
 
Ez az utolsó óra...
Mindenki idegesen várja az óra végét jelző csengőt.
Október 31, Halloween van ma, ráadásul az utolsó tanítási nap az őszi szünet előtt.
A biológia tanár már vagy öt perce írja a táblára azt a sok házi feladatot, nehogy unatkozzunk a szünetben...
Végre megfordult, és elkezdte kikérdezni az aktuális leckét, mert látta rajtunk, hogy az utolsó tíz percben nem nagyon tud mást kezdeni velünk.
Mindenki nagyon izgatott volt az esti Halloween party miatt.
Tavaly még nem mehettünk el, mert csak tizedik osztálytól felfele lehet részt venni a rendezvényen.
-Sandy Johnson, kérem mondjon kettőt a vér feladataiból!-Szólt unottan a Tanár úr.
Padtársamra néztem, aki helyesen válaszolt a kérdésre.
-Elizabeth Clark, maga is kettőt!-Nézett rám.
-Öhmm... tápanyaggal látja el a sejteket, és oxigént szállít a sejteknek, továbbá hatóanyagokat az életfolyamatok szabályozásához.
-Helyes válasz!-Éppen hogy kimondta, megszólalt végre az a csengő.
Belepakoltam a táskámba a tolltartóm, a füzetem, és a könyveimet.
-Sandy keressük meg Sam-et, és Jack-et!-Fordultam barátnőmhöz.
-Rendben!-Felkaptuk a táskáinkat, és mentünk a szekrényekhez.
Kivettem az összes könyvem, füzetem, és a kabátomat, majd bezártam.
-Nézd, ott jönnek!-Bökött meg Sandy.
Elmondtuk barátainknak, hogy negyed nyolcra jöjjenek hozzám.

Hazasétáltam, elmondtam Anyának a suliban történteket, és felmentem a szobámba.
Ledobtam a táskámat az ágyamra, és átmentem Jason kuckójába.
Az ágyán gubbasztott.
-Mi a baj Jason?-Huppantam le mellé.
-Elmehetek veletek cukrot gyűjteni?-Kérdezte.
-Persze, gyere csak! De majd akkor egyedül kell hazajönnöd, mert mi utána egyszerre megyünk a partyra!-Néztem rá komolyan.
-Köszi Lizi!-Megölelt.
Visszamentem a szobámba, folytatni a jelmezem.

Felvettem az elkészült jelmezt, és kisminkeltem magam, hogy úgy nézzek ki mint egy vámpír.
Meggyújtottam a gyertyát a kifaragott tökbe, majd kiraktam az ablakomba.
Szóltam Jason-nek, hogy mindjárt indulunk.
Ő rémisztő zombinak öltözött.
-Liz vigyázz az Öcsédre, és a party után siess haza!-Kérte Anya.
-Rendben.-Csengettek, megjöttek a barátaim.
Felkaptam a kis táskámat, amibe a cukrot fogjuk gyűjteni.
-Sziasztok!-Nyitottam ajtót.
Tényleg ijesztően néztek ki...
Jack Frankenstein, Sandy macska, Sam pedig egér volt.
-Nem baj ha Jason is jön?-Kérdeztem.
Közben Jason mellém állt.
-Nem, gyere csak Öcskös!-Nevetett Jack.
-Elmentünk Anya!-Kiabáltam.

Az első hely, ahova bekopogtunk a szomszédunk volt.
Kopogtunk, és ajtót nyitott az 56 éves néni.
-Csokit, vagy csalunk!-Mondtuk egyszerre.
-Hozom a csokit Gyerekek!-Mosolygott.
Elraktuk az édességet.

Még tizenöt háznál jártunk, aztán indulnunk kellett a partyra.
-Jason vigyázz hazafele!-Mondtam komolyan.
-Jólvan, sziasztok!-Elindult hazafele.
Mi pedig egyenesen a suliba tartottunk.
-Úgy izgulok!-Lelkendezett Sam.
-Nem csak Te!-Válaszolt Sandy.

Nagyon gyönyörű, de egyben ijesztő volt a tornacsarnok.
Mindenhol tökök, élethű pókhálók, műpókok...
Már nagyon sokan táncoltak a jelmezes emberek.
Elsőnek a puncsos asztalt céloztuk meg.
Ittunk, és mi is beálltunk táncolni.
Amikor Jack-el próbáltuk utánozni a többieket, odajött hozzám egy zombi.
-Hé Jessica nem jössz táncolni?-Szerintem nem volt teljesen magánál, vagy csak ennyire eltorzított a maskara.
-Bocs, de nem Jessica vagyok!-Mosolyogtam.
-Akkor elnézést, Ms. Vámpír!-Arrébb dülöngélt egy nálam idősebb lányhoz, de Ő sem Jessica lehetett...
Egymásra néztünk Jack-el, és nevettünk.
Nagyon sokat táncoltunk, amikor mondták, hogy le fogják kapcsolni a villanyt, és hogy mindenki válasszon egy párt, ami egy fiú, és egy lányból álljon.
Jack Sandyt választotta.
Hozzám az egyik osztálytársam, James jött oda.
Sam pedig egy felsőbb évessel ment.
Lekapcsolták a villanyt, és táncolni kellett.
Egészen jó volt így a tánc, legalább nem látta senki, hogyan bénáztunk.
Visszakapcsolták a villanyt, és elmentem inni.
Lassan haza kell indulnom, nem akarom, hogy Anya aggódjon.
Sam jött velem, mert neki is időben kellett hazaérnie.
Már az utcán mentünk, amikor Sam azt mondta, hogy nagyon tetszik neki az a srác...
-Komolyan?-Néztem rá.
Válaszul csak bólogatott.

Az ajtónk előtt elköszöntem Tőle, és bementem.
Jason a szobájába számolta a cukrot.
Jobbnak láttam nem megzavarni...
Összesen 45 szem cukrot, és két tábla csokit gyűjtöttünk...

Remélem tetszett ez a kis "szösszenet"... :)
Akkor kommikat az aktuális fejezethez, és hozom a kövit. :D
Happy Halloween! :3
~P

23.Fejezet**Liz!

Hii! ;)
Nos itt az új rész, kicsit rövidebb lett a szokásosnál, de csak azért, mert az "izgalom" a kövi részben lesz! ;)
Az elöző részhez nagyon lassan érkeztek a kommentek... :)
De végül is többet kaptam, amit köszönök ;)
A feliratkozók is szépen gyűlnek
:)
Jó olvasást! ;)
A kövi pénteken ;)
(De akkor azért komment is legyen! ;))
Plusszban pénteken, vagy szombaton egy bónusz részt is hozok, az egyik legjobb barátnőm részére.
Jó olvasást!
~P

"Vicces dolog az élet, abban a percben, amikor azt hiszed minden rendben van, közbejön valami, és felfordul minden."
(Zayn Malik)

A madarak csiripelése törte meg a reggeli csendet, nyugalmat.
De talán ez így van helyén...
Elvégre hát augusztus van.
Azonban hamarosan itt az ősz, ami tagadhatatlanul a kedvenc évszakom.
Igazából egyik évszakot sem utálom, csak az a tipikus tájkép, ami akkor tárul eléd, amikor az utcán sétálsz, az leírhatatlan...
Amikor a fák különböző színekbe öltöznek...
Az a hang, amikor a lehullott leveleken lépkedsz...
Az időjárás is ilyenkor mondható legkellemesebbnek.
Nincs kánikula, sem dermesztő hideg.
Meg talán picit az is közrejátszik, hogy őszi születésű vagyok...
Na meg a Halloween, amit imádok.
Ezen az ünnepen Jason-nel, és a barátaimmal rémisztő jelmezekbe bújtunk, és cukrot kéregettünk.
Itt a kertvárosba minden utcába rengeteg faragott tökben pislákoltak a gyertyák...
-Jó reggelt Kicsim!-Hallottam meg Harry reggeli rekedtes hangját.
Kinyitottam szemeimet, Harry mosolya, és rendezetlen göndör fürtjei volt, az amit ma először láttam meg.
-Neked is Harry!-Közelebb hajolt, és megcsókolt.
Nincs is jobb dolog annál, mint hogy a Szerelmed egy forró csókkal köszönt.
Megfogtuk egymás kezét, és tovább feküdtünk, egymást nézve.
-Mit csinájunk ma?-Tettem fel a kérdést.
-Nem tudom...-Biggyesztette le ajkait Harry.
-Öhmm, mondjuk megnézhetjük a tavat.
-Az is van itt?-Mosolyodott el.
Bológattam, felálltam, és nyújtózkodtam egyet.
Lementünk reggelizni, és megnéztünk egy pár régi videót.
Harry az ölébe ültetett, és így nevettünk a felvételeken.
Az elsőn a tizedik szülinapomon kèszült.
Ott ült Jason, Anya, Sam, Sandy és Jack;

-Kívánj valamit Liz!-Mondta Sam.
Lehunytam a szemeimet, és egy nagy levegővel elfújtam mind a tíz gyertyát...

Következő felvételen 6 évesen énekelgettem, egy játék mikrofonnal. Harry széles mosollyal figyelte.

A délelőtt azzal telt el, hogy a tévé előtt gubbasztottunk.
Jason ebédre átment az egyik barátjához.
Gyorsan bedobtunk a sütőbe pár csirkeszárnyat.
A sütő jelzett, hogy letelt az idő.
Halkan elfogyasztottuk az ebédet, és befeküdtünk Harryvel a függőágyba a kertben.
Csak feküdtünk, néha Harry meglökte a köteleket.
Olyan jó lenne, ha nem kéne folyton rohanni, félni,  és rejtőzködni a rajongók, és a paparazzók elől.
-Mit szeretsz bennem legjobban?-Nagy tenyereit a combjaimra rakta.
-A hajad, a csókod, a kezeidet, a mosolyod, a hangod, az érintésed...-Azt hiszem egy nap kevés lenne, ahhoz hogy felsoroljam azokat a dolgokat amik miatt szeretem Harryt...
-A kezeimet?-Elvette nagy tenyereit a lábaimról, és arca elé tartotta.
-Igen-Nevettem.
Elkezdte a hajamat simogatni, ès a felhőket figyeltük.
-Az ott olyan, mint egy szív!-Mutattam a felhőre.
-Akkor az a mi felhőnk!-Nevetett fel Harry.
Hihetetlen, hogy mennyire szeretem Harryt...
Ő az akiben megbízom, aki megvéd mindentől, mindenkitől...
Ő az aki kell, Őt nem tudja pótolni senki más...

-Indulhatunk?-Nézett rám Harry.
Leraktam a telefonomat az asztalomra, mert most nem hiányzik, hogy valaki megzavarjon.
Direkt mondtam Harrynek, hogy ilyenkor menjünk, egy óra múlva besötétedik...
-Anya elmentünk, szia Jason!
-Sziasztok!-Szinte egyszerre köszöntek, mi pedig már sétáltunk is a tó fele.

*Harry szemszöge*

Nem értem miért ilyen későn kellett elindulni...
Átkaroltam Liz vállát, és közelebb húztam magamhoz.
Kicsit furcsa lesz holnap visszamenni Londonba...
Itt minden olyan nyugodt, sehol egy csapat sikoltozó
rajongócsapat...

Pár perc múlva megérkeztünk a tóhoz.
Volt egy pár pad, és lámpa oszlopok.
A nádast halkan fújta a szél.
Kis csónakokat ringatták a pici hullámok.
Liz megállt, felém fordult, és csak mosolygott.
Karjaimba vontam, és feltűnt, hogy nincs itt senki...
-Harry csónakázzunk!-Duruzsolta a nyakamba.
Elengedtem és mélyen a szemébe néztem.
-Biztos?-Nagyon nem tetszett az ötlet.
Alsó ajkába harapott, és bólogatott.
-Gyere!-Megfogtam a kezét.
Végül is mi baj történhetne?
Azt leszámítva, hogy nem tudom milyen mély a víz, de talán nem is kell megtudnom.
Besegítettem Lizt, és leültem mögé.
Eloldoztam a köteleket, és lassan elkezdtem evezni.
Amikor beértünk a tó közepére megálltunk.
Lassan felkapcsolódtak a lámpák.
A víz gyönyörűen tükrözte az apró kis fény-pontokat.
Liz csodálattal nézett körbe.
-Ez gyönyörű!
Megfogtam a kezét, közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam.
Annyira imádom amikor a hétköznapokban csendes, ilyenkor meg olyan szenvedélyes.
Ezekért a pillanatokért érdemes élni.
Mert szerelmesek vagyunk, és most csak ketten vagyunk...
Megölelt, és a hajam rendezgette.
-Nézd Harry ott egy kacsa!-Egyensúlyát megtartva felállt, és vészesen közel ment a csónak orrához.
-Liz, kérlek ülj le!-Kértem.
Amint kimondtam, jött egy kisebb hullám.
A csónak megbillent, Liz sikoltva a vízbe bukott.
Egy másodpercre teljesen lefagytam, de azonnal ugrottam Liz-után.

*Liz szemszöge*

Nem kellett volna felállnom...
Olyan gyorsan történt minden...
Csak egy pici hullám, és egy lány aki egyensúlyát vesztve a vízbe esik.
Valami láda volt a víz alján, mert nagyot koppant a fejem...
Szörnyen hasogat, és a levegőm is elfogyott.
A hideg víz csípte a bőröm.
Hallottam Harryt, ahogy a nevem kiáltja, és két erős kezet, amint a felszínre húz...
Innentől elsötétült minden...

-Liz! Liz, kérlek nyisd ki a szemed!-Ez a rekedtes hang beszél hozzám körübelűl egy perce...
Sok sok  pislogás után kinyitottam a szemem.
Harry aggódó, de egyben megkönnyebbült arca figyelt.
Irtó cuki volt, ahogy göndör fürtjei vizesen homlokához tapadtak...
Segített felülni, míg egy tisztességes vízmennyiséget felköhögtem.
Ahogy vizes ruhám testemhez tapadt, nagyon lehültem.
A fejem nagyon fájt.
-Jajj Liz!-Harry rámmosolygott, és megölelt.
-Mi történt?-Nagyon nem emlékszem semmire az elmúlt tíz percből.
-Beleestél a vízbe, elájultál, és kihoztalak. Röviden...-Harry tekintetéből azt szűrtem le, hogy nem biztos abban, hogy már jól vagyok.
-Köszönöm!-Sikerült egy erőltetett mosolyt mutatni.
-Jól vagy?-Védelmezően átkarolt, és lábaira ültetett.
A fejemhez nyúltam, ami úgy fájt, mint még soha.
-Csak fáj a fejem, és fázok...-Amennyire csak tudtam hozzábújtam.
-Nagyon megijesztettél!-Megfogta a kezem, és ujjaimat simogatta.
-Gyere menjünk vissza!-Felhúzott, és továbbra is támogatta a hátam.
Jelen pillanatban nem vágyok semmi másra, csak száraz ruhára, és egy meleg teára.
Még szerencse, hogy nem hoztam telefont, mert akkor eléggé elázott volna...
Levetettük a cipőket az ajtó előtt, és egyenesen a szobámba indultunk.
-Veletek meg mi történt?-Jött utánunk aggódva Anya.
-Beleestem a tóba, és Harry kimentett.-Anya csak nézett, de ez izgatott legkevésbé.
Fáztam, és nagyon fájt a fejem.
Egyenlőre nem szólok Harrynek, nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon.
Bevonultam a fürdőbe.
Levettem minden vizes ruhát, és beálltam a zuhany alá.
Nagyon jól esett a meleg víz, de azt hiszem ezt a kalandot nagy nátha fogja követni.
Felvettem a ruháimat, és néztem magam a tükörben.
Nagyon aggasztott, hogy még mindig fájt a fejem, sőt már hányingerem is van...
Abban a pillanatban, amikor már éreztem, hogy hányni fogok, a WC fölé hajoltam.
Undorodva tűrtem arrébb a hajam, hogy ne lógjon bele.
Lehúztam a WC-t, és leültem.
Szédülök, és megint hasogat a fejem.
Ideje lesz szólni Harrynek, és Anyának.
Mintha csak tudta volna Hazz, hogy szükségem van rá...
Benyitott, és leült mellém.
-Bébi jól vagy?-Nem akartam megijeszteni, de mégis sikerült.
-Háát nem igazán...
-A fejed fáj?-Óvatosan felállt, és  engedett pohár vizet.
Felhúztam térdeimet, és hátratűrtem hajam.
-A fejem, szédülök, és hánytam.-Odaadta a vizet, és szólt Anyának.
Felsegített Harry, de fogta a derekam.
-Mi a baj Elizabeth?-Anya megfogta a homlokom, de szerintem nincs lázam.
-Le tudsz jönni?-Nézett rám kérdőn Anya.
-Majd én segítek.-A hátam alá nyúlt Harry, és olyan menyasszony stílusban felkapott.
Kezeimet nyaka köré fűztem.
Nagyon óvatosan fogott, mintha csak én lennék a világ legnagyobb kincse.
Talán Harry így gondolja...
A konyhában letett, és leültem egy székre.
-Főzök egy teát.-Anya már ment is főzni a meleg teát.
Miközben főtt a tea, odaadta Anya a lázmérőt.
Beraktam a számba a mérőműszert, és türelmesen vártam.
Harry megfogta a kezem, és mosolygott.
Egy perc múlva csipogott a lázmérő.
Legalább az biztos, hogy nincs lázam.
Mintha Harry telefonja szólt volna  a szobából...;
-Harry csörög a telefonod!-Egy picit Ő is fülelt, majd megvonta a vállát.
-Nem akarod felvenni?-Nem értem miért nem megy felvenni.
-Te fontosabb vagy!-Kacsintott.
Néha...Sőt mindig úgy megdobogtatja a szívem Harry, mint senki más soha...

Anya lerakta elém a gőzölgő teát, és egy fájdalom csillapítót.

-Jobb már egy picit?-Nézett kérdően Harry.
Válaszul csak bólogattam.
Anya kivitte a csészét a konyhába, Harry utánament.
Egy két szót sikeresen elcsíptem.;

-Szerinted mi a baja Sophie?-Szólt Harry idegesen.
-Nem tudom...-Válaszolt Anya.
-Ez az én hibám!
-Dehogy a Te hibád Harry. Te segítettél neki!-Próbálta Anya nyugtatni Harryt.
-Alap hogy segítek neki, szeretem.
De olyan rossz látni így!

Mindketten visszajöttek.
-Liz pihenned kell!-Nézett rám Anya.
Bólogattam, és felálltam.
Harry persze rögtön a segítségemre sietett.
-Ha valami baj van, szóljatok!-Szólt utánunk Anya.
Harry helyettem is bólogatott.
Lefeküdtem, Harry betakart, és mellém feküdt.
Háttal feküdtem neki, így jobban átkarolta derekam.
-Úgy sajnálom!-Törte meg a csendet.
-Harry nem a Te bajod, én akartam csónakázni!-Nem akarom, hogy azt érezze Harry, hogy az Ő hibája.
Én álltam fel, ez csakis az én hibám.
-De akkor is!-Megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni.
Tisztán látszott rajta, hogy bűntudata van.
Kezeimet arcára raktam, próbáltam érintésemmel lenyugtatni.
-Kérlek ne legyen bűntudatod!-Néztem rá kérően.
-Jó...Jobban vagy?-Figyelt reménykedve.
-Kicsit...Csak fáradt vagyok.-Végigsimított arcomon, és adott egy puszit.
-Akkor pihenj csak, ha bármi baj van, akkor szólj!-Nézett komolyan.
-Rendben. Jó éjt Harry!-Visszafordultam, és fogtam Harry kezét.
Harry szorosan hozzám simult hátulról.
Így nem is tűnik olyan szörnyűnek ez az egész, mert Harry végig itt van velem.
Azt hiszem korántsem lesz olyan jó éjszakám...
A fejfájásom nem múlt el teljesen...
Amikor reggel Harry keltett azt hittem, ez egy gyönyörű nap lesz.
Erre egy pillanat alatt felfordult minden...
Annak ellenére, hogy fáj a fejem, sikerült elaludnom, de félek az éjszakától...
Olyan érzésem van, hogy itt nincs vége ennek a dolognak...

Remélem tetszett a fejezet! ;)
~P

22.Fejezet**Vásárlás

Sziasztok! :)Szeretném megköszönni az előző fejezethez kapott kommenteket, és a feliratkozóknak, hogy olvassák a történetemet.
Hamarosan el fog kezdődni a második évad, de még az messze van... :)
Ebben a fejezetben szerepel egy dalszöveg RÉSZLET, de beillesztettem a fordítását is, hogy mindenki megértse, miről szól.
Pluszban a fejezet végén látni fogtok egy képet egy gyönyörű ruháról, amit Harry vett Liznek.
Az utolsó pár sornak a történet további részében fontos szerepe lesz.
Ehhez a fejezethez is kérnék szépen legalább 5 kommentet, de lehet nyugodtan több is :P
Jó olvasást!
~P 


Kicsit tartok ettől a vásárlástól, mert előre látom, hogy Harry nem enged majd kifizetni semmit, de nem fogom hagyni, hogy mindent megvegyen, ami tetszik.
-A francba!-szitkozódott Harry.
-Mi a baj?-Léptem oda Hozzá.
-Otthon hagytam a napszemüvegemet!-leült az ágy szélére, arcát kezeire temette.
-Nem baj.-leültem mellé, és nagy nehezen, de elértem, hogy rám nézzen.
-Liz, fel fognak ismerni a rajongók!
-Akkor odaadom az enyémet!
Elhoztam mind a kettőt!-Rámosolyogtam, és picit jobb kedve lett.
Még szerencse, hogy nekem is van egy fekete Ray-Ban szemüvegem.
-Annyira szeretlek!-Összefűzte ujjainkat, és megölelt.
Amikor Harry megölel, mindig biztonságérzetet ad, amit senki mástól nem kapok.
Bementem a fürdőszobába, hogy átöltözzek.
Farmernadrágot, és egy bő inget választottam.
-Bejöhetek?-Dugta be a fejét Harry az ajtón.
-Gyere!-A nyakláncot, amit Harrytől kaptam, kihúztam az ing alól, hogy jól látható legyen.
-Csinos vagy!-Mögém állt, és átkarolta derekam.
Adott egy puszit az arcomra, és picit hátrébb állt, majd levette a pólóját.
Alsó ajkamba harapva figyeltem a tükörben, ahogy öltözik.
Harry sosem szégyenlős, de ezt a tulajdonságát már megszoktam.
Kifésültem a hajam, nagyon minimálisan kisminkeltem magam, ès ott hagytam a fürdőben Harryt.
Elővettem a napszemüvegeket, a pilóta-szemüveget a hajamba tűrtem, a másikat odaraktam Harry telefonjához, ami az ágyra volt rakva.
Amikor odamentem, láttam, hogy nem volt lezárva a telefon.
Legnagyobb meglepetésemre én voltam a háttérképe, amikor mosolygok.
Annyira jól esett, hogy azt nem lehet szavakba önteni...
Természetesen nekem is Ő a hátterem, de talán a második randink óta...
Nyílódott az ajtó, de nem Harry, hanem Jason jött be.
-Szia Lizi!-Integetett.
-Szia Jason!-Felálltam, és beengedtem.
-Mi a helyzet?-Leült az ablakpárkányhoz, és órájával babrált.
-Mi a baj Jason?-Leültem Vele szembe.
-Csak hallottam bementek a városba Harryvel... és kéne valami...
-Mit hozzunk Neked?-Mosolyogtam.
-Hát mondták, hogy a plázában lehet kapni Batman-es pólót...
-Rendben, hozok.-Felugrott, és megölelt.
-Köszönöm Lizi!-Elengedett, és belépett Harry.
-Akkor jó vásárlást!-Kiment, és becsukta az ajtót.
Harryn egy fekete farmer, fehér poló, és egy kockás ing volt rajta.
Odaléptem hozzá, és elkezdtem kigombolni az inget.
-Bébi ne vetkőztess!-Nevetett.
-Nem áll szándékomban!-Amikor "elfogyott" az összes gomb, hátrébb léptem.
-Így jobb!-Mosolyogtam.
Közelebb lépett, mire én hátrébb.
Ez így ment, ameddig el nem értünk az ablakig.
Felguggoltam a párkányra, Harry lábaim közé férkőzött.
Kezeimet vállára raktam, és hozzábújtam.
Orromon vettem a levegőt, mert Harry frissen parfümözte magát.
Érzékeimet eltöltötte Harry csábító illata.
Elengedtem, majd ránéztem.
Istenem azok a smaragd szemek...
A következő pillanatban rózsaszín ajkait az én ajkaimra tapasztotta.
Nyelve  bejutásért esedezett, amit én készségesen megadtam neki.
Nagyon gyengéden csókolt, de ez nem zavart.
Kezeimet tarkója köré fontam, Ő pedig derekam karolta át.
Levegőhiányban elváltunk, és megöleltük egymást.
Nem tudom megszámolni, hogy egy nap hányszor öleljük meg egymást.
De szükségünk van ezekre az apró érintésekre.
-Szeretlek Harry.-Amikor kimondtam, könnyek potyogtak Harry ingjére.
-Én is Kicsim,  de ne sírj, mert én is sírok!-Rám mosolygott, és letörölte könnyeimet.
Megpuszilta a homlokom, és leszálltam az ablakpárkányról.
-Mehetünk?-Felvette a szemüveget, én pedig csak bólintottam.
Elraktam a telefonomat a táskámba, és leindultunk a lépcsőn.
Ment a porszívó, így hiába kiabáltam volna.
Odamentünk a nappaliba, mikor észrevett minket Anya, lekapcsolta a gépet.
-Elmentünk!-Mondtam.
-Rendben, sziasztok!-Mosolygott.
Beültünk a kocsiba, becsatoltuk a biztonsági övet, és Harry beindította a motort.
Felém fordult, és rám kacsintott.
Gázt adott, és pár perc múlva már a belvárosban jártunk.
-Kapcsolok zenét!-Vetettem fel az ötletet.
-Nyugodtan!-Először úgy tűnt, hogy értelmetlenül nyomkodom itt a csatornákat, de amikor a Hits rádión elindult az egyik kedvenc számom, felhangosítottam.
A Little Mix DNA kezdődött.
Elkezdtem hangosan énekelni, mire Harry csak mosolygott.
Ez a dal, mintha csak Harryről szólna...:

"Does he tell you he loves you when you least expect it?
Does he flutter your heart when he kisses your neck
No scientist, or biology
It’s obvious, when he’s holding me
It’s only natural that I’m so affected...

It’s all about his kiss
Contaminates my lips
Our energy connects
It’s simple genetics
I’m the x to his y
It’s the colour of his eyes
He can do no wrong
No he don’t need to try
Made from the best
He passes all the tests
Got my heart beating fast
It’s cardiac arrest
He’s from a different strain
That science can’t expalin
I guess that’s how he’s made
In his d-d-d-dna"

(Elmondja neked hogy szeret,mikor a legkevésbé számítasz rá?
"Lebegteti" a szívedet mikor megcsókolja a nyakadat?
Nem tudomány, vagy biológia
Ez nyilvánvaló mikor tart engem
Ez csak természetes hogy befolyásolt vagyok

Ez az egész a csókjáról szól, beszennyezi az ajkaim
Az energián összekapcsolódik, ez egyszerű genetika
Én vagyok X az Y-jához, ez a szeme színe
Nem tud rosszat tenni,nem kell próbálkoznia
A legjobból készült, átmegy minden teszten
A szívem gyorsan kezd el verni, ez szívroham
Ő egy másik törzsből származik, a tudomány nem tudja megmagyarázni
Azt hiszem ez az ahogyan készült
A D-D-D-DNSében van)

Lekanyarodtunk az alagsori parkolóba, majd hosszas keresgélés után találtunk egy szabad helyet.
Nagyon sok autó áll itt, bele sem merek gondolni, hogy mennyi ember van odabennt.
Bár ez egy hatalmas plaza.
Kicsatoltam a biztonsági övet, és Harry felé fordultam.
Nem láttam túl sok mindent, mert elég sötét van itt lenn.
-Minden rendben lesz Bébi!-Azért így sötétben is kivehetőek voltak a gödröcskék.
Nyomtam egy cuppanós puszit ajkaira, és kiszálltunk a járműből.
A kocsi halk csipogással jelezte, hogy zárva vannak az ajtók.
Átmentem Harry oldalára, és megfogtam a kezét.
Elindultunk a lift irányába, majd jeleztünk a felvonónak.
Lehajtottuk mindketten a szemüvegünket, és így még sötétebb lett, de a liftben szerencsére volt egy kis lámpa.
Elindultunk az első emelet felé.
Mindig is utáltam liftezni, mert attól félek, hogy egyszer
leszakad...
Kinyílódott az ajtó, mi pedig próbáltunk elvegyülni a tömegben.
-Hova menjünk először?-Nézett rám Harry.
Nagyon zavar,  hogy nem látom
a szemeit.
-Mondjuk oda!-Mutattam egy ruhabolt felé.
Rengeteg ruha várt eladásra...
-Nézzünk körül!-Javasolta Harry.
Picit furcsán nézett ránk az eladó, hogy napszemüvegben mászkálunk itt.
-Harry nincs rajtunk kívül senki a boltban!-Felhajtottam szemüvegem, Harry vagy ötször körbetekintett, de végül Ő is így tett.
Az első polcokon különböző sapkák voltak.
Levettem egy lila kockás svájci sapkát, és felhúztam.
Harry csak a fejét rázta...
Odaadtam neki, őszintén nagyon vicces volt.
-Nagyon elegáns Mr.Styles!-Már nem bírtam visszatartani a nevetést.
Visszarakta a helyére, helyette egy fekete kalapot vett le.
Felvette, és nagyon jól nézett ki benne...
Hüvelykujjammal egy "tetszik"-et
mutattam.
Tovább mentünk a férfi ruhák felé.
Harry megnézett egy pár nadrágot, majd levett egy fekete csőnadrágot.
Amíg tovább válogatta felsőket, addig átmentem a női részlegre.
Nagyon megtetszett egy farmernadrág, ami virág mintás volt.
Kerestem belőle a méretemből, ès levettem a vállfáról.
Megtetszett egy aqua színű, elől hátul csipkés felső.
Ezt is levettem, majd Harryre néztem, aki jött felém.
-Felpróbálod őket?-Mutatott a ruhákra.
-Igen!- Gondolom Ő is próbálna, mert volt nála két nadrág, és három póló.
Bementem az egyik próbafülkébe, Harry meg mellém ment be.
Felhúztam a nadrágot, és a felsőt.
-Harry!-Szóltam át.
Mivel alacsony volt a köztünk levő fal, könnyedén átnézett.
-Aztaa!-Csodálattal nézett.
-Köszi, Te hogy állsz?-Mosolyogtam.
-Nézd meg!-Húzogatta a szemöldökét.
Lábujjhegyre álltam, de így is alacsonyabb voltam a falnál.
Odatoltam a széket ami ott volt, felálltam, most már simán átláttam.
-A fekete felső jobb!-Nevettem.
-Ha Te mondod...-Visszatettem a helyére a széket, és visszavettem a ruhámat.
Kimentem a fülkéből, Harry már itt várt.
-Ugye nem leskelődtél?-Na ebbe a mondatba rendesen belepirultam.
-Neeem...Csak egy picit!-Rámmosolygott, én játékosan megütöttem a vállát.
-Nézd ott van Batman!-Kiáltottam.
-Hol?-Nézett rám Hazz.
-Vagyis a póló!-Megnéztem az összeset, de nem tudtam eldönteni melyik Jason mérete...
-Harry melyik lenne jó Jason-nek?
 -Öhmm talán ez!-Mutatott a pólóra. Belekapaszkodtam vállába, és adtam egy puszit az arcára. Kifizettük a ruhákat, és átmentünk egy cipőboltba.
Mindig is a cipőbolt volt a kedvenc üzletünk, a lányokkal folyton magassarkúkat próbáltunk, ma is mindig ezt teszem, annyi különbséggel, hogy most tudok is menni bennük. Egy nagy táblára ki volt írva, hogy az összes Vans cipőt 60% kedvezménnyel adnak.
-Nézd Harry!-Mutattam a tábla felé.
Elolvasta, és kézen fogott, majd szinte rohantunk az említett cipők felé.
Megálltunk a Vans cipőknél, de nagyon kevés volt. Ami talán legjobban tetszett, az szürke volt, és aqua csíkok voltak rajta. Elvettem egy 38-asat, Harry ugyanilyet, csak barna csíkokkal.
Találtunk egy szabad széket, amire ketten ültünk le. Felhúztam, és nagyon kényelmes volt.
Ezt nem kéne itt hagyni... Harryn is jól állt. Visszaraktam a dobozba, és gyorsan hoztam egy magassarkút, aminek a hátulja szegecses volt. Felvettem, amikor felakartam állni Harry kapott el, mert elestem volna.
 -Meg vagy? Bólogattam, de nem engedtem el Harryt.
 Próbáltam menni benne, de ha Harry nem fog akkor tuti ,hogy elestem volna.
Levettem a cipőt, és visszavittem a helyére.
Ebben lehetetlen menni...
Fizettünk, és beültünk egy kávézóba. Leraktuk a táskákat, és az egyik sarokban helyet foglaltunk.
Kértünk két kávét, és megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt...
 -Haló? -Liz? Louis vagyok!-Nagyon meglepődtem, hogy pont Louis hív fel...
-Szia! Valami baj van Louis?-Amikor Harry meghallotta Louis hangját, kikeredtek szemei.
-Nem, dehogyis. Harry ott van a közelben?
 -Igen, odaadom!-Átnyújtottam Harrynek a készüléket.
 Louis felhívott? Honnan tudja a számom? Ha Harryvel akar beszélni, miért nem Harryt hívta?
 Nem tudom miről beszéltek, de Harry nagyon vigyorgott.
-Okés, szia!-Odaadta a telefont.
 -Miért engem hívott Louis?-Fordultam felé.
-Csak, mert én nem hallottam meg.-Megitta a kávét, és intett a pincérnek. Következő állomásunk egy "női elegancia" nevezetű bolt volt, de igazából Harry akarta, hogy jöjjünk be ide.
-De gyönyörű!-Tátott szájjal néztem a kis fodros babarózsaszín szoknyát.
Megnéztem az árát, és majdnem szívrohamot kaptam. Nagyon drága, erre most nincs pénzem.
-Harry mehetünk!-Fordultam a kijárat felé.
-Kéérlek próbáld fel!-Nézett rám csillógó szemekkel.
-Legyen...-Levettem egyet a méretemben és bementem egy próbafülkébe.
Hátul nem tudtam a cipzárt felhúzni, ehhez Harry kel...
Kikukucskáltam a fülkéből, Harry a falnak támaszkodva várt.
-Harry! Segítenél?-Rám kapta tekintetét, elmosolyodott, és bejött a próbafülkébe.
Felhúzta a cipzárt, és alaposan végig mért.
-Gyönyörű vagy!-Háttal álltam neki, és a tükörben figyeltem ahogy hajamat átrakja a másik oldalra, szabadon hagyva a nyakamat.
Apró csókokkal lepte el nyakam minden egyes pontját.
-Ez az én ajándékom!-Mosolygott szüntelenül.
Már épp kezdtem volna ellenkezni, amikor mutatóujját ajkaimra nyomta.
-Ne is ellenkezz!-Nézett szigorúan tükörképünkre. De nem nagyon sikerült ezt a határozott nézést megtartania, mert elnevette magát.
Megfordultam, hogy szemébe tudjak nézni.
-Imádlak!-Szorosan hozzá bújtam.

A parkolóban várt ránk egy két rajongó.
Harry mindenkinek adott aláírást, fotót is készítettek, majd odajöttek hozzám is, hogy szeretnének velem is közös képet.

Beraktuk a szatyrokat a hátsó ülésre, és mentünk hazafele.
Útközben elgondolkodtam azon, hogy milyen jó érzés lehet ilyenkor a Fiúknak, hogy mennyien szeretik Őket.
Mostanában engem is megállítanak egyre többször az utcán, a boltban, hogy adjak aláírást, vagy fotózkodni akarnak velem...

Felvittük a szobámba mindent, amit ma vettünk, és csatlakoztunk Anyáékhoz vacsorázni.
Ezután Jason berakott a lejátszóba egy vígjátékot.
Harry karjaiban próbáltam összpontosítani a filmre, de nem igazán sikerült, mert nem hagyott nyugodni az, hogy vajon miért vette Harry azt a ruhát...
A film végén odaadtam a pólót Jason-nek, mondanom sem kell, hogy mennyire örült neki.

Lezuhanyoztam, és bementem a szobába.
Harry azt a ruhát nézegette.
Közelebb jött, és átkarolta derekam;
-Liz, mondanom kell valamit...-Nézett rám komolyan.
-Igen?-Pillantottam rá aggódóan.
-Amikor Louis hívott, akkor azt mondta, hogy lesz majd egy bál, ahova hivatalosak vagyunk!
-Vagyunk?-Kérdeztem.
-Igen!-Közelebb húzott magához, és megcsókolt.
Magam sem tudom hogy, de pár perc múlva már az ágyon csókolóztunk.
Miután elváltunk, összefűztük ujjainkat, és Harry mellém feküdt.
-Jó éjszakát Szerelmem!-Nyomott egy utolsó puszit a homlokomra, és átölelt.

Harry hamarosan elaludt, de én nem nagyon tudtam az álmok édesen hívogató világába merülni.
Talán mert, túl boldog voltam.
Ilyenkor érzem, hogy érdemes élni.
Amikor a Szerelmeddel kelsz fel, és alszol el, akkor érzed igazán azt, hogy számítasz valamit.
Mert az a bizonyos Ő veled van mindig, minden körülmények között.
Támogat, szeret, melletted áll...
Nem tudom elképzelni az életemet Harry nélkül.
Ha egyszer vége lesz ennek a szerelemnek, azt nem élném túl...
Ez a szerelem túl erős, ahhoz hogy megszűnjön...

Remélem tetszett a fejezet :)
A következő fejezet 5 komment múlva! :)
Puszii
~P

21.Fejezet**Erdő

Sziasztok!! :')
Nem is tudom hol kezdjem... :3
Először is:
Az előző fejezethez kaptam az eddigi legtöbb kommentet!! :)
olyan boldog vagyok :D
Másodszor:
Hivatalosan bejelentem, hogy lesz második évad! :)
Ehhez a fejezethez szeretnék kèrni 5 kommentet, és + 2 feliratkozót :)
Ja és azt szeretném kérni, hogy a kommentbe ŐSZINTÉN írjátok meg, hogy mi tetszik a storyban, szereplőkről mi a véleményetek stb... :')
Jó olvasást! :)
~P

*Liz szemszöge*

Már tíz perce, hogy itthon tartózkodunk, és nincs semmi baj.
...Eddig...Remélem...
Nagyon örülök, hogy Jason is itthon van, velünk.
Elengedett öleléséből, és kezet fogott Harryvel.
-Jason Clark vagyok!-Megrázta Harry kezét, mire magamban nevettem.
-Nagyon örülök, Harry Styles!-Nézett le Harry Jasonre.
-Szerintem együnk!-Szólalt meg Anya megtörve a kínos csendet.
-Öhmm rendben.-Néztem anyára.
Mindenki az asztal felé indult.
Leültem, Harry mellettem foglalt helyet.
Anya felállt, én is indultam, hogy segítsek, de Harry megelőzött.
-Segítek Sofie!
Az ebéd csendben telt, néha Anyáék kérdezgettek Harrytől.

Amikor elfogyasztottuk az ételeket, elindultam körbevezetni Harryt.
Az alsó szintet körbejártuk, és felmentünk a másodikra.
Benéztünk Jas szobájába, és végül az én "kuckómba" mentünk be.
Olyan jó érzés töltött el, itthon vagyok, távol Daniel-től.
-Wow!-Sétált körbe Hazz.
-Tetszik?-Dőltem a csukott ajtónak.
Megfordult, és édes mosollyal közelebb jött.
Megállt előttem, én pedig ujjammal végigsimítottam a gödröcskéin.
Megöleltem, és belélegeztem illatát.

***

Franciaágyamon feküdtünk Harryvel.
Pontosabban én Harryn feküdtem.
Fejemet mellkasára hajtottam, és így beszélgettünk.:
-Nem kèrsz valamit?-kérdeztem.
-Öhm egy csókot Tőled.-Felültem, lehajoltam, hogy szemeink egy vonalban legyenek.
-De sürgősen kérném azt a csókot!-Megforgattam a szemeimet, és teljesítettem kérését, mire elmosolyodott.
-Pimasz vagy Styles!-Néztem rá komolyan.
Félretűrt egy tincset, ami arcomba lógott.
-Sötétedés előtt elkéne menni sètálni!-Vetettem fel az ötletet.
-Benne vagyok.- Mosolygott.
Felkeltem, kicipzároztam a bőröndöm, és felkutattam egy hosszúnadrágot.
-Harry fordulj el!-Szóltam Harrynek, mire csak felnevetett.
-Jajj Bébi.-Megfordultam, és mire meggyőződtem arról, hogy becsukta szemeit, és nem leskelődik, villám gyorsasággal átcseréltem a nadrágot.
Beleléptem a Convers cipőimbe, telefonomat zsebembe süllyesztettem.
Lementünk a lépcsőn, szóltam Anyunak, és elindultunk a járdán.
Harry "elkapta" ujjaimat, és szorosan összefűzte őket, mire ajkaimon széles mosoly húzódott.
Kigondoltam, hogy merre fogunk menni, egy olyan helyre ami nekem nagyon sokat jelentett...
Furcsán kellemes érzés töltött el, ahogy így sétálgatunk, azokon az utcákon ahol felnőttem.
Szinte semmi sem változott.
Minden ugyanolyan, mint körübelűl tíz évvel ezelőtt.
A fák, a házak, a szomszédok...
Olyan, mintha semmi sem változott volna, csak èn.
Nagyon szerettem itt lakni, mert olyan itt nyugodt minden...
Persze ez külváros, de Manchester messze lekörözi Londont.
London is szép város, csak itt nem arra kell az ember, hogy több száz autó hajt el az utcán, nem hallani éjszaka a részeg tinik kiabálását, röhögésèt.
Ez egy csendes, és nyugodt környék.
Az időjárás is jobb , mert nincs majdnem minden nap eső, sem köd.
Itt ritkán esik csapadék, a nap mindig süt.
Lefordultunk egy kicsi erdő felé, mire Harry kérdőn rámnézett, de nem akartam elmondani hova megyünk.
Az erdő "belsejében" van egy kicsike tisztás, amit csak hárman ismerünk.
Amikor Harry meglátta úticèlunkat, még a szája is tátva maradt.
Ameddig Harry kicsit ámulkodik, addig én leguggoltam az egyik fa mellé, ahol egy nagy szikla van.
Picit letöröltem, és előbukkant  négy név.
Ez a négy név, négy legjobb barát neve, akik folyton idejártak beszélgetni.
Mi voltunk a "rettenthetetlen négyes" .
Amikor ujjammal hozzáértem a sziklához ahova a nevek voltak vésve, könnyek szöktek a szemembe.
"Sam, Liz, Sandy, Jack"
Ez a három ember volt a második családom.
Velük éltem át minden rosszat, és jót.
Annyi szép közös emlékünk van, ami örökre velünk marad, annak ellenére, hogy egy és fél éve nem láttuk egymást...
Tudom, hogy a szívük mélyén emlékeznek a barátságunkra.
Amikor érettségi után Sam Skóciába költözött a Szüleivel, és Sandy Jack-el egy egyetemre ment, akkor a szívem majd megszakadt.
Valahogy mindig én voltam az a személy, aki mindenkit összetartott.
A legelején Sam és Sandy gyűlölték egymást, de sikerült kibékíteni őket
Jack, ő pedig az a tipikus helyes rosszfiú volt.
Mindig valami bajba került, de ennek ellenére tiszta szívű fiú.
Vele csókolóztam először, ezen a helyen, de nem lett belőle semmi komoly, mert összejöttek Sandy-vel, aminek nagyon örültünk Sam-el.
Azóta is egy párt alkotnak, pár hete beszéltünk telefonon.
Sajnos Samről nem tudok semmit, nem veszi fel a telefont, nem válaszol az üzeneteimre.
Levettem a csuklómról azt a karkötőt, amit együtt fűztünk, mindenkinek ott van/volt a csuklóján...
Van rajt négy picike medál:
"S  L  S  J"
Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy sír előtt lennék...
Persze nincs itt senki eltemetve, csak a barátságunk...
-Minden rendben?-Hajolt le Harry.
-Persze.-Letöröltem a könnyeimet
Felálltam, és megöleltem Harryt.
Nagyon jólesik, hogy itt van velem, mert egyedül ez nem menne...
Elengedtem szorításomból, és megcsókoltam.
Egyre csak hátrébb lépkedtünk csók közben, de bízom Benne.
Nekimentünk egy fának, mire elmosolyodtam.
Homlokát az enyémnek döntötte, és szemeimet figyelte.
-Imádom amikor a csókunkba mosolyogsz!-Elkezdtem göndör fürtjeit rendezgetni.
Nagyon szeretem Harry haját...
Ez az egyik a sok közül amit szeretek benne...
A mosolya, A nevetése, A haja, A szemei, Az arca, A gödröcskéi, A kockái, A tenyere, A teste,
Harry...
-Lsassan menni kéne, mert sötétedik!-Megfogtam kezét, és mégegyszer visszapillantottam a kis kőre.

Még mindig az erdőben voltunk, amikor ránk sötétedett.
Ráadásul hangokat is hallottunk...
Félek a sötétben, meg mégiscsak egy erdőben vagyunk...
-Harry! Fèlek!-Szorosabban fogtam Harry kezét.
-Bébi itt vagyok!-Kezét a vállamra rakta, és párc perc múlva már az úton sétáltunk.

A barátság...
Felettébb szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan barátaim vannak/voltak, akik támogattak, sírtak velem, szerettek...
Ez a barátság örökké élni fog, mert a barátság NEM MÚLANDÓ!!
Az embernek ha nincsenek barátai, akkor nem él igazán.
Mert barátok kellenek, de most ez a barátság megszűnt.
Nem múlt el, csak megszűnt.
De az életemnek azt a fejezetét lezártam.
Most Harry számít.
Egyre csak több baràtom lesz, és csak ez a fontos.
A barátok, a család, és a szerelem.
Vanda, Niall, Louis, Liam, Zayn, Eleanor, Anya, Jason, Harry...

***

Csináltam két csésze teát, és felmentem Harryhez.
Mintha csak tudta volna, hogy jövök, már nyitotta is az ajtót.
Leraktam a teákat az íróasztalomra, és leültem az ablakhoz.
A belső ablakpárkányon van egy kicsi matrac is.
Néztem a  csillagokat, és a holdat.
-Gyönyörű vagy!-Állt mellém Harry.
-Azért mert szerelmes vagyok!-Megfogtam a kezét, és ujjperceit apró puszikkal halmoztam el.
-Én is szerelmes vagyok!-Leült velem szemben, és engem figyelt.
-Akkor a szerelem elvakít.-Tekintetem  visszavezettem az égre.
Amikor régebben is itt ücsörögtem, mindig azon gondolkodtam, hogy Apa vajon gondol-e rám.
Haragszom, és szeretem is egyszerre.
Az a sok-sok év amit nélkülünk töltött, azt nem tudja vissza adni már...
-Liz!-Lehunytam a szemem, és odamentem teáért.
-Tessék.-Odaadtam neki is, majd halkan szürcsölgettük...

Negyed óra múlva lefeküdtünk aludni.
Éjfél körül felriadtam, mert rémálmom volt, ami mostanában nem meglepő...
Az erdőben voltam, és Daniel elől futottam...
Nem akartam felébreszteni Harryt, de sajnos sikerült.
-Bocsi, nem akartalak felkelteni...
-Semmi baj, minden okés?-Mormolta rekedtes hangján.
-Igen.-Árkarolt, és sikerült vissza aludnom.

-Édesem!-Halkan suttogott, és arcom simogatta.
-Még öt percet alszok.-Fejemet párnámba fúrtam.
-Kelj fel Bébi!-Suttogta.
Felültem, megdörzsöltem szemeimet, és hátranéztem Harryre.
-Jó reggelt.-Dobtam egy erőltetett mosolyt, kacsintott nekem.
Iszonyatosan fáradt, és álmos vagyok, de ezen könnyen segíthetek.
Magamra kaptam a fekete selyem köntösöm, indultam a kávéért.
-Liz!-Szólt utánam.
-Igen?-Fordultam vissza.
-Nagyon szexi vagy reggel.
Megforgattam szemeimet, és lerohantam a lépcsőn.
-Reggelt Anya!-Ásítottam egy nagyot, és leültem az asztalhoz.
-Harry?-Kérdezte, miközben lerakott elém egy bögre kávét.
Gyorsan rávetettem magam az italra, és megjelent Harry, egy szürke melegítőben, és fehér pólóban.
-Jó reggelt Sofie!-Mosolygott, majd lehuppant mellém.
-Van egy kis káve a szád szélén!-Nevetett.
-Ó köszi.-Èpp nyúltam volna a szalvétával a számhoz, de Harry elkapta a kezem.
-Majd én!-Megvillantotta tökéletes mosolyát.
Felé fordultam, hüvelykujjával letörölte a kávé foltot.
-Jason?-Tettem fel a kérdést.
-Alszik még.-Leült Anya  velünk szemben, és hozzáláttunk a reggelinek.
Miután elfogyasztottuk, úgy döntöttünk Harryvel, hogy ma elmegyünk vásárolni a városba.

<3   További szép napot! :)   <3
 

20.Fejezet**Üdv!

Sziasztok Drága Olvasók!
Íme, itt az új rész, bár nagyon nehezen vettem rá magam, hogy felrakjam az a fejezetet...
Ne értsetek félre, csak szomorú vagyok, hogy az előző fejezethez csak 1(!) kommentet kaptam, és a feliratkozók sem gyűlnek... :((
Nem egyszerű suli mellett írni,
mert nincs idöm , de nagyon igyekezek.
De viszont ha megírom a részt, akkor légyszi kommenteljetek!
Ha ehhez meg lesz a 6 komment, és lesz 5 feliratkozó akkor jön a kövi! ;)
Ui.: Jó olvasást!
~P

Lassan közelített felém...
Miközben hátráltam neki mentem a bárpultnak.
Erősen megszorította a kezem, ami nagyon fájt...
-Daniel, kérlek!-Néztem fel rá könnyes szemekkel.
-Mi a baj? Talán nincs itt a göndör lovag?-Hangosan felnevetett, amitől kirázott a hideg.
Erősen nekilökött a falnak.
Sírva a földre estem az ütődéstől.
Ott abban a percben éreztem, hogy gyenge, és tehetetlen vagyok...
Harry meg cserben hagyott...
Nem tudom merre jár, de most szükségem lenne rá...

*Harry szemszöge*

Idegesen markoltam a kormányt.
Késésben vagyok, tovább tartott a próba, de így is előbb leléptem.
Remélem nincs semmi baja Liznek, mert csak rám számíthat.

Gyorsan leparkoltam, és azt láttam, hogy Liz a földön fekszik, és Daniel veri...
Idegesen nyomogattam a kilincset, de zárva volt.
Az üvegajtót ütögettem, mire
mindketten felém fordultak.
Láttam Liz fájdalmas, elkeseredett arcát.
Daniel elnevette magát...

Nyilván élvezi, hogy tétlenül kell végignéznem ahogy megveri a Szerelmem.
Szörnyű volt csak itt állni, és nézni ahogy Liz megint szenved...
Ameddig Daniel engem nézett, addig Liz kiszabadult szorításából.
Idefutott, és elfordította a kulcsot a zárba.
Gyorsan arrébb mászott, én meg "betörtem" a kávéházba.
A falnak nyomtam Danielt, és beleütöttem a gyomrába.
Fájdalmasan felnyögött és elengedtem.
-Kotrodj innen Te Féreg!-Sietősen elfutott.

Odamentem Lizhez, aki a sarokba kuporgott.
Leültem elé, és ölelésembe vontam.
Egész testével remegett, de nagyon erősen szorított.
-Istenem Szerelmem itt vagyok!-Súgtam.
Elengedtem, kezeimmel arcát fogtam.
-Jól vagy?-Válaszul csak aprót bólintott.
Feltűnt a kezén a lila folt.
Óvatosan megnéztem, mire felszisszent.
-Bocsánat.-Megpusziltam a zúzódást.

Bezárkódtunk, és elindultunk Lizhez.
Az úton egész végig kifele bámult az ablakon.
Mekkora egy barom vagyok!
Nem tudtam megvédeni, és most nagyon rosszul érzi magát.
Nem mond semmit, de tudom, hogy nagyot csalódott BENNEM.
Félek, hogy elveszítem...
Nélküle nem lenne ugyanaz az élet...
Ő mosolyogtat meg, Ő az aki tudja rólam azokat, amit senki más.
Egyszóval Ő az életem...

Amikor a lakásban voltunk, bement a konyhába inni, én meg csak ott álltam...
Nem tudtam mit mondjak.
Visszajött és megállt velem szemben.
Nem ölelt meg, nem csókolt meg, csak nézett.
Ez borzalmas érzés...

Nem vagyok síros típus, de most nem bírtam visszatartani a könnyeimet.
Kétségbeesetten álltam, és sírtam.
Mikor mindketten sírtunk, Liz közelebb lépett hozzám, és letörölte a könnyeimet.
Érintése szinte perzselte bőröm.
Nagy levegőt vett, és nagyon nehezen, de kimondta amit gondolt.
-Az angyalok nem sírnak!-Egy kicsit el is mosolyodott.
-Egy igazi angyal nem okoz fájdalmat másnak!-Lesütöttem szemeimet.
-Ó Harry!-Szorosan átkarolta derekam, fejét melllasomra hajtotta.
Nem tudom meddig álltunk így, de azt tudom, hogy szükségünk van egymásra...

*Egy nap múlva*

Liz szemszöge

Vandával találkozunk a Starbucks-ban.
Mivel kint jó idő volt, egy farmert, pántos pólót, és farmerkabátot vettem fel.
Némi szempillaspirált és alapozót használtam.
Hajamat laza konytba kötöttem.
Felhúztam a szürke-lila magasszárú Convers cipőimet.
Telefonomat a zsebembe süllyesztettem.
Útközben a cipőm orrát bámultam.

Az egyik kinti asztalnál foglaltam helyet.
Kértem egy jegeskávét, és türelmesen vártam Vandára, szokásához hívően késik...
Megrezzent a telefonom, ami azt jelenti, hogy sms-t kaptam.
Feloldottam a billentyűzárat, és elmosolyodtam amikor megláttam a feladó nevét.:

"Minden rendben Bébi? Este megyek majd.
Csók.  H"

Igen, este Harry nálam alszik, mert reggel hazautazunk.
Ami a tegnapot illeti, hát bonyolult...
Nem haragszok Harryre, inkább csalódott voltam...
De amikor sírt, akkor a szívemig hatolt.
Szeretem, és megbocsájtottam neki.
Gyorsan írtam egy választ.

"Minden rendben, várlak majd!
puszii
          xx"

Visszaraktam a zsebembe, és megpillantottam Vandát.
-Sziia Liz!-Mosolygott.
Kért egy kávét, és beszámoltam neki a tegnapiról.
-Ha már itt vagy, akkor mond el légyszi, hogy a múltkor mi történt?
-Uhmm semmi, csak munka után lefeküdtem aludni, mert nagyon fájt a fejem.
-Értem. De akkor nincs semmi para Niall-lel ugye? Amúgy álmos vagy?-Miközben kérdéseimmel bombáztam, vagy ötször ásított.
-Nem, megbeszéltük, és igen eléggé.-Feltűnt, hogy mindig oldalra tűri a haját.
Gyorsan amikor becsukta a szemét, arrébb tűrtem a haját.
-Ki van szívva a nyakad!-Muszáj volt nevetnem ahogy próbálta elrejteni a szívást.
-Mondtam, hogy nem aludtam!-Ivott a kávéból, de nagyon elpirult.
Nem hagyom annyiban, még húzom az agyát...
-Nálad aludt Niall?
-Igen! De zárjuk le a témát!-Megint csak idétlenül vigyorogtam.

Elbúcsúztam Vandától, és beugrottam egy boltba banánért.
Mire Harry hazajön sütök neki banános muffint.
Lázasan sütögettem, amikor csengettek.
Nyolc óra volt, úgyhogy tudtam ki az.
-Megyek!-Kikapkodtam a sütiket a sütőből, ès letakartam őket.

Kinyitottam az ajtót, megfogtam Harry kezét.
-Szia Bébi!-Mosolygott.
Megcsókoltam, és leültettem az asztalhoz.
-Mi ez a finom illat?
-Csináltam egy kis meglepit!-Szóltam a konyhából.
Leraktam az asztalra a muffint, és indultam a székhez, de elkapta a csuklóm.
-Nincs kedved inkább ide ülni?-Mosolygott.
Leültem az ölébe és a haját piszkálgattam.
-Túl fáradt vagyok az evéshez!-Nézett rám, miközben lebiggyesztette ajkait.
-Szóval etesselek meg?-Megfogtam a sütit, és Harry leharapott egy picit belőle.
-Hmm ez isteni!
-Akkor jó!-Hamar el is fogyott a muffin.

-Liz, a tegnapit még mindig nagyon sajnálom...
Kezeimet arcára raktam.:
-Harry, kérlek ne sajnáld, és ne legyen bűntudatod!-Próbáltam negnyugtatni.
Azt akarom, hogy ne gondolja azt, hogy az Ő hibája.
Füle alatti részt megpusziltam, mert tudom, hogy az a gyengéje.
-Szeretlek Harry!-Fülébe súgtam. Tarkója köré fontam kezeimet.
Szorosan hozzábújtam, mélyen magamba szívtam illatát...

*Egy óra múlva*

-Harry elmegyek hajat mosni!-Kiabáltam a nappaliba, míg összeszedtem az alvós ruhámat.
-Ne segítsek Bébi?-Az ajtó félfának támaszkodva kérdezte.
A szekrényben matattam még mindig.
-Öhm megoldom egyedül is!-Megtaláltam a ruhákat, de Harry elálta az utat.
Kezemet mellkasára raktam, és egy puszit nyomtam ajkaira.
Kezeit derekamra tette, és folyamatosan a szemeimet nézte.
Közelebb hajolt, és végigsimított az arcomon.
Megfogta a kezem, és elindultunk a fürdő felé.

***

Kiléptem a fürdőkádból, és magamra csavartam a törülközőt.
Felöltöztem, és hallottam ahogy a kilincs lenyomódik.
A hang irányába fordultam, és Harry csalódott arcát láttam.
-Elkéstem!-Nevetett.
Felvettem a nyakláncot amitől Harrytől kaptam.
Mindig a nyakamba van, csak fürdésre veszem le...

*Következő reggel*

`Harry szemszöge`

Liz lázasan pakolta a ruháit a bőröndjébe.
Nekem elég a legkisebb méretű sporttáska.
Az ágy szélén ülve figyeltem ahogy arra összpontosít, hogy betudja cipzározni a táskát.
Inkább ráült, és így várt, hogy egy picit lelapuljon.
A kelleténél hangosabban nevettem, mire Liz egy szúrós pillantást küldött felém.
Bezárta az ajtót és lementünk az autómhoz.
Beraktam a csomagokat hátra, de mielőtt elindultunk volna, odamentem Lizhez, mielőtt beszállt volna.
Átkaroltam derekát,  közelebb húzva magamhoz.
Látszott rajta, hogy nagyon ideges.
-Hé Bébi!-Aggódó szemekkel nézett fel rám.
-Minden rendben lesz.-Megcsókoltam, készséggel visszacsókolt.
Imádom ahogy csókol.
Gyengéd, de még is határozott.

-Harry itt fordulj balra.-Utasított, amikor elhagytuk az "Üdv. itt Manchester-ben" táblát.
Pár perc múlva megálltunk egy barna drót kerítéssel kerített háznál.
Kiszálltunk, és kézenfogva bementünk.
Kétszíntes, nagyon halvány barna ház volt.
Bent nagyon finom illatok szálltak.
Levettük a cipőnket, és elindultunk egy kicsi folyosón.
Konyhába érve megpillantottam egy körübelűl egymagasságú nőt, mint Liz.
Még a szőke hajuk, is teljesen ugyanolyan volt.
Háttal állt, épp főzött.
-Khmm-Szólalt meg először Liz.
Gyorsan megfordult Liz anyukája, és nagyon gyönyörű nő volt, volt kitől örökölnie Liz-nek a szépségét.
-Sziasztok!-Gyorsan megölelte Lizt.
-Jajj Kislányom!-Nagyon szivetmelengető látvány volt.
Elengedték egymást, és hozzám jött oda Liz anyukája.
-Sofie vagyok! Te biztos Harry vagy!-Mosolygott.
Hihetetlen, még a mosolyuk is ugyanolyan...
-Igen, örülök, hogy megismerhetem!
-Kérlek nyugodtan tegezz csak!
-És üdv a családban! Jason, itt a Nővéred!-kiabált az emeletre.

Hangos dobogást hallottam, és egy fiút láttam meg.
Először engem vett figyelemre, és utána Lizt;
-Lizi!-Rögtön a nyakába ugrott.
Jó látni, hogy ekkora a családi összetartás, annak dacára, hogy alig látják egymást.

Remélem tetszett a rész! :)
6 komment,5 feliratkozó--->>>új rész :)
Mindenkinek további szép napot!
Puszii <3
~P