15.Fejezet**Látogatás

Sziasztok! :)
Tudom, hogy késtem az új résszel, de vártam egy két kommentre, mert hát azt írtam, hogy ha lesznek kommentek, akkor jön a kövi. De úgy döntöttem, nem várok. Szeretném azt rendszerezni, hogy 2-3 naponta lesz új rész. Bár mivel kezdődik a suli, nem tudom ezt mennyire tudom megvalósítani, de igyekekezni fogok.
Bocsánat a sok beszédhez; de ezt muszály volt leírnom.
@sorry
Ui.: Sok kommit,--> kövi rész! :)

*Liz szemszöge*

A nap nagyon erősen betűzött a kórterembe.
Nem tudtam visszaaludni, ezért megpróbáltam felülni, de irgalmatlanul fájt a lábam.
Szinte elviselhetetlen volt, de nem  akartam orvost hívni, mert Harry még aludt.
Nem akarom felébreszteni, mert a tegnapi Neki is ugyanolyan fárasztó nap volt.
Úgy örülök, hogy végre eltudtuk egymásnak mondani az érzéseinket.
Harry mocorogni kezdett, elfordult balra.
Szép lassan kinyitotta a gyönyörű szemeit.
-Jó reggelt Szépség!-Köszönt.
-Neked is!-Válaszoltam.
-Harry ha nem baj hívok egy orvost.
-Mi a baj?-Pattant fel az ágyból.
Irtó cuki volt, ahogy göndör tincsei össze vissza álltak.
-Nyugi, csak le kéne cserélni a kötést, mert eléggé szorít.
-Biztos nincs baj?-Nézett rám aggódó szemekkel.
-Igen biztos.-Válaszoltam.
Leemeltem a telefon kagylót, és megnyomtam az ötös számot, mert Dr.Stat a kezelőm.
-Haló? Ms.Clark?
-Igen, én vagyok doktor úr! Csak azért zavarom, mert szerintem le kéne cserélni a kötèseket.
-Persze. Küldök egy nővért. Később pedig megnézem én.
-Köszönöm szépen.-Letettem a telefont.
-Liz nem vagy éhes?-Kérdezte Harry.
-Hát... Most, hogy mondod.
-Hozok reggelit.-Csillant fel szeme.
-Köszi, de kifizetem.-Néztem Rá szigorúan.
-Azt sajnos nem engedem meg.-Nézett rám játékosan.
Adott egy puszit, és ment is.
Most meg kihasználja, hogy nem tudok utána futni...
Két perc múlva jött egy kedves nővér.
Lecserélte a kötéseket.
Kicsit szebb lett már a lábam.
De nem fognak egyhamar eltűnni azok a vágások, amiket Daniel hagyott.
Nem csak a kezemre, és a lábamra gondolok.
A szívembe is hatalmas sebet hagyott.
Az a seb nem fog soha sem eltűnni.
Az a seb, anit az okozott, akit EGYKOR szerettem.
Akivel boldog voltam régen.
Ezt a sebet Harry szép lassan begyógyítja.
Az, hogy ennyire törődik velem, az segít a gyógyulásban.
Igen, Harry az, akire szükségem van.
Gondolataimból Harry zökkentett ki, amikor belépett az ajtón.
-Megjöttem!-Olyan arcot vágott, mint aki kitervelt valamit...
-Liz, megfog látogatni valaki.-Még mindig mosolygott.
-Ó és ki?-Eléggé kíváncsi lettem.
-Vanda!
-Beszéltél Vele?-Honnan tudja a telefonszámát?
-Igen. Vagyis Niall-len keresztül.
-Aha.-De még mindig vigyorgott.
-Harry jól érzed magad?-Kicsit fura volt.
-Jó, akkor elmondom.
-Hát az jó lenne.-Ki jön még ide?
Kicsit megijedtem.
Nem tudom kit hívott ide Harry, de nem nagyon örülök, hogy ebben az állapotban látnak.
-Ma megátogatnak a Fiúk!
Az One direction az én kórtermembe?
Nem biztos, hogy erre fel vagyok készülve...
Mi lesz ha nem leszek Nekik szimpatikus?
Akkor miattam lesz feszültség Harry, és a Többiek között...
Vanda azt mondta, hogy rendesek.
Bár már Niallt már ismerem, de akkor még van három fiú, és az egyik történetesen Harry legjobb barátja.
-Liz nyugi, nagyon kedvesek, és már meséltem Nekik Rólad, már mindenki meg akar ismerni.-Válaszolta haláli nyugalomba.
-Ez komoly?-Tényleg  meg akarnak ismerni?
Harry odaült mellém, megfogta a kezem.
-Ne félj!
Kopogtak az ajtón.
Benyitott Vanda és Niall.
Vanda odafutott hozzám, Harry szinte félre ugrott.
-Liz, minden rendben?-Nagyon aggódhatott.
-Most már igen.
-Nem hiszem el, hogy...-Olyan mérges lett Daniel-re.
Nem akarok Daniel-ről beszélni.
Főleg nem Harry előtt.
Nem szeretném, ha azt érezné, hogy nem tud valamit megadni.
Pedig máris sokkal jobban érzem magam Harry-vel.
Gyorsan megöleltem Vandát.
-Jajj Liz mi lenne Veled nélkülem-mondta a nyakamba.
Elengedtem szorításomból.
-Nem is tudom.-Nevettem.
Vanda hátrébb lépett, így odafért Niall.
-Úgy sajnálom, hogy csak úgy otthagytunk.-Nézett a földre.
-Niall, nem a Ti hibátok. -Néztem Rá kedvesen.
Ez csakis Daniel, és az én hibám.
Daniel előre kitervelt mindent.
-Liz, most írt Louis, hogy ideértek.-Szólalt meg Harry.
-Akkor én megyek is Liz.-Mondta Vanda.
-Hova kell menned?-Eddig örültem, mert itt lesz Vanda, Ő már ismeri a Fiúkat.
-Be kell ugranom a boltba Emily helyett.
Vanda egy drogériában dolgozik, pénztárosként.
-Rendben.
-Liz jobbulást, holnap felhívlak!-Megölelt, majd ment is.
-Lemegyek a Fiúk elé!-Niall is kiment.
-Liz nyugodj meg!-Harry leült mellém, megfogta a kezem.
-Oké, megnyugodtam.
Éppen, hogy kimondtam, kopogtak.
-Tessék?-Szóltam.
Válaszul belépett az ajtón négy fiú.
Megálltak egymás mellett.
-Sziasztok!-Szólaltak meg szinte egyszerre.
-Sziasztok!-Mosolyogtam.
-Gyertek üljetek le!
Inkább én törtem meg a kínos csendet.
Libasorban odajöttek hozzám.
Először Liam állt meg mellettem.
-Szia, Liam Payne vagyok!-Kezet ráztunk.
-Elizabeth Clark.-Mosolyogtam Rá.
Zayn következett.
-Zayn Malik.-Kézfogás helyett meghajolt előttem. Gondolon ez olyan szokás féleség a családban.
Louis maradt utoljára az "ismeretlenek" között.
Niall csak rám mosolygott, és leült a többiekhez.
Louis mélyen magába szívta a levegőt.
Nem értettem.
Talán nem szeretné, hogy Harryvel legyek.
-Louis Tomlinson.
Louis egyszerre tovább ment.
Nem akartam nagy jelentőséget tulajdonítani neki.
Majd ha jobban megismertük egymást, talán rájön, hogy nem akarom Harryt megbántani.
Persze ez természetes, hogy a legjobb haverját félti.
-Jobban vagy?-Kérdezte Zayn.
-Igen, már nem fájnak annyira a vágások.
-Mióta élsz Londonban?-Nézett rám Liam.
-Egy és fél éve.
Még két óra hosszat beszélgetünk.
Kérdezték, hogy hogyan ismertem meg Harryt, hol dolgozok, van-e tesóm.
Persze azért én is kérdeztem Tőlünk egy pár dolgot.
Eléggé kiismertünk egymást, Louis egyre jobban megnyílt, nevetett velünk.
Amikor elmentek, Ő is köszönt.
Sőt, azt is mondták, hogy tényleg olyan kedves vagyok, mint ahogy Harry mondta.
Ekkor tényleg elpirultam.
Miután elmentek "végre" kettesben maradtunk Harryvel.
-Mondtam, hogy nem lesz semmi baj!-Ült vissza mellém.
-És igazad lett!-Felültem, és megöleltem.
-Harry menj csak haza aludni, én elleszek itt.-Vetettem fel az ötletet.
-Nem Liz, itt maradok melletted.-Nézett rám komolyan.
-Akkor legalább csak estére menj haza !-Gondolom a fiúk is várják.
-Rendben. Akkor csak zuhanyozni, és ruháért megyek haza, és sietek vissza.-Hihetetlen mennyire figyel rám.
Inkább választja a kemény kórházi ágyat, az Ő kényelmes otthona helyett.
Megcsókolt, és elment.
Este bejött Dr.Stat, és azt mondta, jövő héten haza is mehetek.
Kilenckor Harry is idért.
-A srácok azt mondták, hogy irtó szerencsés vagyok, hogy ilyen barátnőm van!-Mosolygott rám.
-Tényleg?-Tehát akkor nincs semmi bajuk velem?
-Igen, és teljesen igazuk van!-Közelebb jött, és megölelt.
Pedig szerintem én lehetnék hálás, hogy egy ilyen Tökéletesség velem van.
Egy szupersztár, aki a világon bárkit megkaphatna, és pont velem van.
De azt tudom, ha mégegyszer szétmegyünk, azt nem bírom ki.
Egyszerűen nem tudok Harry nélkül élni, létezni.
Pár örömkönny útjára indult.
Harry letörölte őket.
-Mi a baj Kicsim?-Kérdezte.
-Csak olyan jó, hogy itt vagy velem.
-Hát hol máshol lennék?-Nevetett.
Válasz helyett fejemet vállára hajtottam.
Mélyen magamba szívtam Harry illatát.
Pár perc múlva jött egy nővér, és lecserélte a kötéseket.
-Harry, nem baj ha alszok?-Néztem Rá álmosan.
-Aludj csak, én is fáradt vagyok.
Nyomott egy puszit a homlokomra, és Ő is lefeküdt.
-Jó éjt Kicsim, szeretlek!-Mondta Harry.
-Neked is, én is szeretlek!.
Pár perc múlva, az álmok világában jártam, Harryvel egy hatalmas réten...

14.Fejezet**Itt vagyok!

Sziasztok! :) Bocsi, hogy ennyi ideig húztam az agyatokat, csak épp nyaralok, és nehéz volt Wifit keresni, de nem adtam fel! :) Sok-sok kommit, és jön a kövi! :") ~P

*Harry szemszöge*

Balra futottam,  a sikátorok végtelennek tűnő labirintusába.
Mindegyik elágazásba benéztem, de sehol nem láttam Liz-t.
Remélem nincs semmi baja...
Befordultam jobbra, benéztem a legközelebbi elágazásba, és ott feküdt, valaki a földön.
Mintha egy pocsolyába feküdne.
Odafutottam, és a szívem szakadt meg...
Liz a vérében ázott, a kezéből, és a lábából ömlött a vér...
Szemei csukva voltak, de láttam ahogy mellkasa fel-le emelkedett.
-Liz! Liz, kérlek nyisd ki a szemed!
-Harry?-nyöszörögte.
-Igen! Itt vagyok! Ne félj, nem lesz semmi baj!-Remegett a hangom, szörnyű volt így látni.
-Liz, hívom a mentőket!
Tárcsáztam, gyorsan fel is vették.
-Haló?
Harry Styles vagyok, a barátnőmet valószínűleg megkéselték, nagyon sok vért vesztett, a belvárosban, az ötödik belsikátor mellett jobbra!
Kérem siessenek!
-Liz! Mindjárt jönnek az orvosok!
Megfogtam ép kezét.
Én is a vérben ültem, de egyáltalán nem érdekelt.
-Liz ki tette ezt Veled?
Láttam rajt, hogy nehezére esik kimondani a szavakat, nagyon gyenge...
-Daniel.
Ezt nem hiszem el...
Hogy merészelte bántani Liz-t?
-Liz! Tudnod kell, hogy sajnálom, szeretlek!
Szeme csukva volt, de mosolygott.
-Harry, én is szeretlek-szinte suttogott.
Füle mögé tűrtem egy véres tincset.
-Nagyon fáj a kezed?-kérdeztem, mert a kezén nagyobb vágások voltak.
-Igen.
Pár perc múlva sziréna szóra lettünk figyelmesek;
-Liz! Jönnek a mentősök!
Nem válaszolt.
-Liz! Liz!
Elvesztette az eszméletét.
-Harry?-szólt az egyik mentős.
-Itt vagyunk!
Befordultak a sarkon.
Jött három mentős, és hoztak egy hordágyat is.
Felálltam Liz, mellől és óvatosan felrakták a hordágyra.
-Mike Stat vagyok, mi történt pontosan ?
-Hát mikor ideértem a földön feküdt, és nem sokkal Önök előtt elájult.
-Értem. A kórházban a rendőrségnek is kérem mondja el!
-Természetesen!-Fel kell jelenteni Danielt, nem hagyom, hogy megússza amit Liz-zel tett.
Követtem a mentősöket egészen az autómig.
Közben Liz kezdett magához térni.
***
A kórház felé vettem az irányt.
Felhívtam Louis-t, hogy nem megyek ma már haza.
Leparkoltam a kórháznál, és futottam be a nagy komor épületbe.
A portánál megkérdeztem, hol ápolják Liz-t.
Felmentem a második emeletre.
34/B kórteremnél már volt két rendőr.
Mielőtt bementem, mondták, hogy feltesznek pár kérdést.
Leültünk azokra a székekre, amik a folyosón voltak elhelyezve.
-Nos Mr.Styles, kérem mondja el mit tud, Ms.Clark ügyében.
-Rendben. Hivatalosak voltunk mindketten egy buliba, bár külön mentünk.
Amikor én odaértem Elizabeth már nem volt ott. Az egyik asztalnál ott volt Liz táskája, és egy segélykérő üzenet. Elindultam megkeresni, de nem tálaltam sehol.
A sikátorok felől síkitást hallottam, ezért arra mentem.
Mire megtaláltam, már egyedül feküdt a sikátorba, és hívtam a mentőket.
-Köszönjük. Nem tudja, hogy ki lehetett?-kérdezte az egyik rendőr.
-De, Liz elmondta, hogy a volt barátja, Daniel Jong volt.
-Jack, adjatok ki körözést!-Mondta a másik rendőr.
-Még egyszer köszönjük Mr.Styles!
-Nincs mit.
Miután elmentek bementem Liz-hez.
Az ablak melletti ágyon feküdt.
A sebes keze, és lába be volt kötve.
Az orvos is bent volt.
-Jó estét Doktor Stat!
-Áh Harry! Jöjjön csak, a barátnője hálás lehet!
-Miért?-kérdeztem.
-Mert ha később talál Rá, akkor elvérzett volna.
Gondolom észrevette, hogy ott a kèrdés zuhatag a nyelvem hegyén, mert rögtön válaszolt.
-Most bekötöttük a sebeit, alszik. Rendbe fog jönni!
-Köszönöm szépen!
-Akkor én most megyek is.-Azzal kiment a szobából.
Odaültem Liz mellé, megfogtam a kezét.
Úgy örülök, hogy nincs semmi baja.
De mindketten kimondtuk a bűvös szót.
Komolyan szeretem Elizabeth-et.
Kinyitotta a szemét.
-Harry!-Megpróbált felülni, de a fájó lába miatt nem igazán ment.
-Harry köszönöm!
-Elizabeth ne köszönd!-Ezen nincs mit megköszönni.
-Akkor megölelhetlek azért?
-Persze-Nevetettem.
Felült, én pedig lehajoltam Hozzá.
Nem mertem nagyon megszorítani, mert tudom, hogy még mindig fáj a keze.
-Azt mondtad, a mentősöknek a telefonba, hogy a barátnőd.-Szólalt meg először.
-Hát igen, mert azért mentem a buliba, hogy elmondjam, hogy mennyire sajnálom, és...
Tarkómnál fogva közelebb húzott magához, és megcsókolt.
Miután levegőhiányában elváltunk, megölelt.
Annyira leírhatatlan érzés tudni, hogy itt van, és  Ő is így érez, mint én.
Nem tudom hány percig maradtunk így, de nem akarom soha-soha többet elengedni.
Miután elengedtün egymást szomorúság ült az arcára;
-Mi a baj Liz?
-Csak rossz, hogy egyedül kell itt lennem.
-Itt maradok Veled egész éjszaka!
-De csak miattam nem kell maradnod!
-De igen!-Nem akartam, hogy egyedül érezze magát.
Mielőtt lefeküdtünk volna aludni, bejött Liz-hez egy nővér, lecserélni a kötéseket.
Megkérdeztem, hogy nem baj, hogyha itt maradok.
A középső ágyon lepakoltam.
9 órakor Liz-t elnyomta az álom.
Adtam egy puszit a homlokára.
Én is betakaróztam, én is hamar elaludtam.

13.Fejezet**Buli 2.

Hali!  :)Meghoztam az előző fejezet második részét! :D
Csak annyit még, hogy ez a rész egy picit... öhmm durva lett... :)
De azért remélem nem ijesztelek el Titeket!
Jó olvasást, és sok-sok megjegyzést! :)~P



*Harry szemszöge*
Egy segélykérő üzenet!
Na, már megint mibe cseppentem.
Fantasztikus est!
Elizabeth sehol, soha többet nem látom, ráadásul itt egy asztal, amin egy kézitáska van, és egy papír cetli,
HELP! (segítség!) üzenettel.
Nem tudom ki hagyta itt ezt az üzenetet, de nagyon nagy bajban van...
Ki hagyta itt?
Miért?
Mi történt Vele?Miközben ezen gondolkodtam, eszembe jutott egy fájdalmas felismerés;
Elizabeth szekrényén egy ugyan ilyen táska volt!!!!!Jézusom Elizabeth!Belenéztem a táskába, és SAJNOS igazam lett.
Liz telefonja...
Ki vihette el?
Mert az biztos, hogy nem saját akaratából ment oda, ahova vitték.
Merre keressem?Talán a hátsó ajtón vitték ki!
Felkaptam a táskát, és futottam az említett irányba.
*Liz szemszöge*
Egy nagyon sötét sikátor felé vettük az irányt...
Troy nagyon erősen húzta a csuklóm ami nagyon fájt.
-Hova viszel?-kérdeztem remegő hangon.
-Na! Látom kijózanodtál!-
-Ez nem válasz a kérdésemre!-tisztán lehetett érezni hangomban a dühöt.
Troy megállt és erősen a falnak lökött.
Azt hittem, a hátam beszakad a fájdalomtól...
-Te nem beszélsz így velem! Megértetted?-Ő is eléggé mérges volt.
Remek! Sikerült felidegesítenem. Gratulálok Liz!
Csak egy menj a francba képet vágtam neki, többet nem mertem, mert nagyon féltem.
-Mindjárt találkozol egy kedves ismerősöddel!-válaszolta flegmán.
-Ó, és kivel?-feleltem ironikusan.
Ebben a pillanatban megszólalt a telefonja;
-Igen! Elhoztam! A második sikátor sarkában!
Vajon kivel beszélt?
Mi az, hogy "elhoztam"?
Talán egy bérgyilkos, akit felbéreltek?
Összeállt a kép!
Leitatott, ˇelhozottˇ, most meg kitudja mit akarnak velem csinálni.
Már minden rosszra gondoltam;
Megvernek? Megkínoznak? Megerőszakolnak? Elrabolnak? 
-Troy?-szólalt meg egy számomra nagyon-nagyon ismerős hang.
-Itt vagyunk Főnök!
Főnök? Jesszusom, kik ezek? Ez valami szekta?
Kilépett a sötétből...
Szám tátva maradt annak a személy láttán, akit a legjobban utálok.
Daniel...
-Liz! Hát eljöttél?-Nagyon flegma volt.
Nem tudom hova tűnt az a Daniel, akibe egyszer beleszerettem...
Próbáltam nem gyengének mutatni magam, de ez nem nagyon ment...
-És most megbüntetlek, amiért elhagytál!
-Ó igen?-remegett a hangom is...
-Troy! Te elmehetsz!-szólt oda az említettnek.
-Rendben Főnök!-elnyelte a sötét sikátor.
-Most elbeszélgetünk Elizabeth, és ha nem fogod be amikor én beszélek, akkor nagy bajod lesz!-próbálta félelmetesnek mutatni magát, de tudom, hogy nem bántana.
-Hú de félek!-válaszoltam.
Megütött...
Az arcomon csattant, hihetetlen nagy erővel a keze.
El sem hiszem, hogy az akit egyszer szerettem, meg mer ütni...
Megjelent az első könnycseppem...
-Jajj ne sírj Kedves!-nézett rám.
Nem bírtam tovább, kitört belőlem minden, elkezdtem Vele üvöltözni:
-MI AZ HOGY NE SÍRJAK!? TE SZEMÉT! SZERETTELEK, ÉS TE FOLYTON CSAK MEGCSALTÁL, VAGY ORDÍTOZTÁL VELEM! ÉS MÉG NEKED ÁLL FELJEBB, EZEK UTÁN?
UNDORODOK TŐLED!!!!!!!!!!!
Na, ez nagyon nagy hiba volt...
-Szóval ez a véleményed? Akkor is elhagytál, és most ezért megbüntetlek!
Elővett a zsebéből egy zsebkést, és már bántam, hogy kinyitottam a szám...
Elkapta a kezem, és a kés végét belebökte a kezembe, és elkezdte húzni, mintha csak rajzolni akarna belém.
Nagyon fájt, amikor még jobban belenyomta a kést a kezembe felsikítottam.
-Hogy merészelted, Te ribanc!
Olyan érzés volt, mintha egy orvosi tű a hatszorosára megvastagodik, és amikor beléd bökik,
folyamatosan húzzák a bőröd.
 Tovább vágta a bőröm. Sírva figyeltem, ahogy vérem távozik belőlem, majd a falon keresztül lefolyik.
Miért pont velem történik ilyen?
Hogy lehettem ilyen szerencsétlen, hogy összejöttem ezzel az elmebeteggel.
Vajon megöl? Vagy "csak" szimplán kínoz?
A fájdalomtól összeszorítottam szemem. Könnyeim úgy hullottak, hogy tényleg itattam az egereket...
*Harry szemszöge*
Kezdtem úgy érezni, hogy csak céltalanul bolyongok itt a sikátorok között.
Reményt vesztve roskadtam a földre.
Úgy aggódok Liz-ért, remélem nincs baja...
Ha valami történik vele, akkor az én lelkemen fog száradni...
Ha nem tudja meg, vagy ha elmondom  Neki, akkor nem veszünk össze, itt lehettem volna Vele a buliba , és akkor nem lenne semmi baj.
Túl sok a volna...

Nem, most nem szabad magamat okolnom, most kell cselekednem, és meg KELL találnom Elizabeth-et!
*Elizabeth szemszöge*
-Mit akarsz Tőlem?-kérdeztem.
-Azt Kedvesem, hogy bánd meg, hogy szakítottál velem!
-Az volt életem legjobb döntése!
-Ó igen?
Megint belém szúrta a kését, de nem a kezemen, hanem a lábamon...
A térdemtől kezdve egy fájdalmas csíkot húzott...
Miért kell szenvednem? Szúrja már a szívembe azt a rohadt kést!
Nem bírom tovább, a karomból, és a lábamból is ömlött a vér...Amikor a fél kést bele szúrta a lábamba, nagyon nagyot sikítottam.
Elvesztettem egyensúlyom, a földre roskadtam...
-Akkor én megyek is!-rám kacsintott, és eltűnt...
Itt hagyott... 
Egy sötét sikátorba, úgy hogy vérzik kezem, lábam.
Az, akivel annyi jót, és rosszat átéltünk, most megkéselt, és itt hagyott egy sötét sikátorban...
A fejemnél valami meleg folyadékot éreztem, a hajam már teljesen elázott benne.
A vérem.
A saját vérembe fekszek itt.
Szoknyám tele van vérfoltokkal.
Anyukám, és az Öcsém képe volt előttem.
Mit fognak szólni?
A volt szerelmem megölt.
Talán valaki megtalálta az üzenetem.
Olyan tehetetlen érzés lett úrrá rajtam, talán közel a halál.
Lehet, hogy legkésőbb reggel találnak rám...
De arra késő lesz...
*Harry szemszöge*Egy velőtrázó sikolyt hallottam, valahonnan balról.
Szörnyű volt.
Mintha valakit kínoznának...
Ez Liz hangja lehetett.
De akkor a közelben lehet!
Nem tudom mit csinálnak Vele, de nagyon fájhat Neki.
A szívem szakadt meg.
Sebesen balra vettem az irányt...

12.Fejezet** Buli 1.

Kedves Olvasók!
Ez a fejezet két részes lesz, hogy jó hosszú legyen.
Jó olvasást!
~P
9 órakor az új ruhámban, és a fehér kèzitáskámmal a kezemben álltam kapualljban.
Pontban ott volt Vanda és Niall.
Hátra kellett ülnöm, mert Vanda és Niall elől ültek, amit persze tiszteletben tartok.
Niall az egyik kezével a kormányt fogta, míg a másikkal Vanda kezét fogta.
Olyan cukik eggyütt...
Kicsit kezdtem úgy érezni, hogy csak púp vagyok a hátukon.
De ha ez így van, akkor miért nem mondják meg?
Ha azt gondolják, hogy Harry miatt kiugrok egy vonat elé, akkor nagyon tévednek!
-Ha gondoljátok, mehetek gyalog is!-vetettem fel az öletet.
-Ne viccelj!-szólt Niall.
-De ha zavarok akkor...
-Jajj Liz! Miért zavarnál?-kérdezte Vanda.
Az út tovàbbi része csendben telt.
Annyira kellemetlen volt, de szerintem nem csak nekem.
Ha nem lennék itt, akkor beszèlgethetnének, olyanról amit előttem nem akarnak mondani.
Tényleg úgy érzem, hogy jobb lenne nem itt ülnöm...
***
Már egy utcával arrèbb hallottam a zene dübörgését.
Amikor odaértünk, Niall nekem is kinyitottam az ajtót.
Ottbent már nagyon sokan részegek voltak, rengetegen rázták magukat a zene ritmusára.
Elmentünk piàèrt, annak dacára, hogy otthon eldöntöttem, hogy nem fogok inni, bár úgy érzem, ez nem fog megvalósulni.
Kértünk három narancsos vodkát, majd miután megkaptuk, leültünk az egyik asztalhoz.
Miközben italunkat fogyasztottuk, Vanda szólt, hogy feltűnt neki, hogy az egyik pasi le sem veszi rólam a szemét.
Az említett felé néztem;
Szőke hajú, magas, kb 20 éves lehetett.
A bárpultnak támaszkodott egyik kezével.
Vanda és Niall elmentek táncolni.
Én nem akartam egyedül rázni magam.
Nem akartam szajhának tűnni, arra várva a táncparketten, hátha odajön egy részeg fazon.
Egyre inkább kezdett olyan érzésem lenni, hogy haza kéne mennem, mert valami rossz fog történni...
Valami nagyon nem tetszett nekem abban a pasiban.
Be kell vallanom saját magamnak is, hogy szeretem Harry-t.
Bárcsak itt lenne velem...
Ameddig magamban gondolkodtam, odaült a srác.
-Szia!-köszönt.
-Öhh hello!
-Kérsz valami italt?
-Igen, hozol nekem?
-Persze!
Ameddig elment, gyorsan írtam egy rövid üzenetet, ha valami baj történne.
Vanda odafutott hozzám;
-Liz ha nem baj, akkor mi elmegyünk!
-Dehogyis!
Elmentek Niall-lel.
De idióta vagyok!
Miért nem mentem haza velük?
Most már eléggé megijedtem.
Egyedül maradtam ezzel a barommal...
-Tessék!-rakta le az italt.
-Köszi!-eröltettem ki egy mosolyt.
Felkért táncolni, de csak azért mentem Vele, mert teljesen átjárta testemet az alkohol.
Háttal álltam neki, mikor már elég régóta táncoltunk,   egyszerűen bevadult Troy.
(időközben a nevét megtudtam, de azonkívűl semmi mást.)
Hajamat átrákta a bal oldalamra, így a szabadon maradt nyakam elkezdte harapdálni szívogatni.
Csípőmet lefogta, és nekinyomta a fenekem az ágyékának.
Ő diktálta a tempót, miközben halkan élvezte az egészet.
Egyszercsak megfordított, ajkaimra tért, nyelve szinte betört számba.
Feljebb húzta szoknyámat, és erősen belemarkolt fenekembe.
Közbe fülembe hajolt;
-Gyere velem!
Rendes esetben már pofon vágtam volna, de mivel bevoltam rúgva nem ellenkeztem.
De pár perc múlva, kijózanodtam, és undorodtam Tőle.
Nen tudtam ellenkezni, nem is mertem.
Kézen fogott, és az ajtó felé húzott...
*Harry szemszöge*
Gondoljuk át még egyszer a tervet;
Oda megyek Liz-hez, fèlre hívom, ès bevallok Neki mindent.
Olyan furcsa érzésem van, mintha Liz-nek szüksége lenne rám...
Tiszta hülyeségeket beszélek, hisz én lennék az utolsó, akit látni akar.
Ez nagyon elszomorít, mert én szeretem, és tudom, hogy Ő is így érzett.
Lehet, hogy elkéne indulnom mert olyan mintha egy vészcsengő szólna, hogy nagyon nagy bajban van.
Rendbe tettem magam, kocsiba ültem, és odasiettem.
Nem láttam sehol sem Liz-t.
Semmi értelme sem lett volna megkérdezni valakit, mert mindenki holt részeg volt.
Leültem, kértem egy jó erős pálinkát.
A szomszéd asztalnál azonban nagyon furcsa dolgot véltem felfedezni...

Legalább három kommit légyszi!!
Ès akkor jön a kövi! :))
~P

11.Fejezet**Egyedül

Több mint egy hét telt el azóta, hogy megtudtam Harr-ről, hogy csak AZÉRT kellenek neki a lányok.
Teljesen lesokkolt ez az egész.
Azóta nem is keresett...
Egyszerre hiányzik, és undorodok Tőle.
Az a csók nem is volt őszinte, csak hátsó szándék.
Az összes Vele eltöltött perc, nap, az mind egy nagy hazugság volt.
Egyszerűen nem lehet, ilyen jól eljátszani,
lehet hogy tényleg szeretett.
Bár én már nem tudom, hogy mit higgyek, és mit nem.
Gondolom amikor itt aludt, akkor tervezte, hogy végre hajtja az "akciót".
De nem sikerült, és amikor jött egy hete, akkor akarta közölni, hogy ennyi.
Micsoda egy bunkó...
Sajnálom azokat a lányokat akiknél sikeres volt az "akció".
Még jó, hogy most derűlt ki.
*Cseng a telefon*
-Haló?
-Szia Liz!
-Mondjad Vanda!
-Eljösz Velem ma egy buliba?
-Bocsi, de nincs hangulatom hozzá!
-Dehogyisnem! 9-re ottvagyok Niall-lal!
Meg sem várta, hogy igent mondok-e.
Persze ismerem Vandát, ha valamit a fejébe vesz, akkor nem lehet róla lebeszélni.
Egyáltalán nem volt hozzá kedvem.
Nem tudtam, hogy mibe menjek, ezért úgy döntöttem elmegyek vásárolni.
Nálam ez egyfajta szokás, hogy vásárlásba fojtom bánatom.
Busszal mentem, inkább hazafele gyalogolok.
A plaza-ban megláttam Harry-t, de inkább elbújtam, egy nagy növény mögé.
Legszívesebben odarohantam volna Hozzá, és megöleltem volna.
De nem akartam hülyét csinálni magamból, plàne, ha látni se akar.
Nagyon letörtnek tűnt...
***
3 órakor sétáltam haza, az újonann vett egyberészes szoknyàmmal, ami narancssárga, fehér színű.
*Vanda szemszöge*
Jól tudom, hogy Liz nem akar jönni a buliba.
De jót fog tenni neki, aztán kitudja lehet, hogy találkozik egy fiúval, aki feledtetni tudja Vele Harry-t.
-Minden rendben Vanda?-karolta át Niall a hasam.
-Persze, Liz is jön, egyébként Harry nem mondott semmit?
-Hát egy hete nem eszik normálisan, csak gubbaszt a szobájában. Eléggé megviselte ez az egész.
-Értem.
Niall maga felé fordított, és megcsókolt.
Annyira imádom amikor ilyen.
*Liz szemszöge*
Remélem Harry nem lesz ott a bulin.
Mielőtt készülődnöm kellene, alszok eggyet, mert eléggé álmatlan vagyok...
*Álom*
-Szeretlek Elizabeth, és sose bántanálak meg!
Lementem Harry szobájából a konyhába, egy kis vízért.
Mire vissza értem, Harry egy barna cicababát csókolgatott...
A pohár kiesett a kezemből, és darabokra törött.
Mindketten felém fordultak;
-Harry?-kérdeztem sírva.
-Elizabeth ez nem az aminek látszik...
Rohantam az útra, Harry mögöttem szaladt...
Amikor futottam a vasúton, megálltam hátranézni Harry-re sírva.
Aztán hangos dudaszót hallomat, és hangos zajt, mire odanéztem csak a hatalmas csattanást èreztem, és Harry hangját hallottam;
-LIZ!!!! NEEEEEMMMM!
Csak fehérséget látok...
Ott a Nagymamám;
Odaszaladtam hozzá, de inkább mintha repültem volna...
-Mama!
-Elizabeth!
-Várjunk, ha Te, akkor meghaltam?
-Igen Kicsikém! De itt màr jó helyen leszel!
Teljesen ledöbbentem...
-Amúgy az a fiú belehalt az elvesztesédbe!
-Harry? Ő is ittvan?
-Ott van!
Megfordultam, és Harry "repült felém"
-Liz, sajnálom!
Válaszul megöleltem, és soha-soha többet nem engedtem el...
*Álom vége*
Arra keltem, hogy leestem az ágyról...
Felültem, és elgondolkodtam, azon, hogy Harry vajon tényleg szeret-e még.
Hova gondolok, akkor nem tette volna ezt...
Akkor már megkeresett volna, ha fontos lettem volna Neki.
Az érzelmeim heves csatát vívtak egymással.
Az egyik fele azt súgta, hogy felejtsem el Őt örökre, a màsik azt, hogy keressem meg, mert szeretem.
Megőrülök ebben a bizonytalanságban.
Úgy érzem, hogy szétszakad a fejem.
Bevettem egy fájdalom csillapítót,
ránéztem az órára, és már negyed kilenc volt.
Felvettem a ruhámat, és egy fekete fűzős magassarkút.
A hajamat megöndörítettem, és fekete szempillaspirált használtam smink gyanánt.
*Vanda szemszöge*
Niall segítenél behúzni a cipzárt?
Egy olyan szoknya volt rajtam, aminek hátúl volt a cipzárja.
-Persze!
Megfordultam, kezemet a nyaka köré fontam.
-Olyan gyönyörű vagy, Vanda!
Egy puszit nyomtam homlokára.
-Niall, Harry ott lesz?
-Nem tudom... Hívták, de nem hiszem, hogy kijön a szobájából.
-Értem...
-Liz totál kikészül Harry-től!
-Harry is!
*Harry szemszöge*
Kopogtak az ajtómon, ezért erőt vettem magamon, és odacsoszogtam, kinyitni az ajtót.
Louis aggodalommal teli arcával találtam magam szemben.
-Bejöhetek?
-Igen-válaszoltam unottan.
Vállaimra rakta kezeit, jelezve, hogy üljünk le.
-Mi a baj Haver?
Nagyon nehezemre esett a szavakat kimondani, bár örülök, hogy valakinek elmondhatom, és ki lenne erre alkalmasabb, mint a legjobb barátom...
-Tudod, meséltem arról a lányról...
-Elizabeth.
Egy szúrós pillantást vetettem felé.
-Bocsi.
-Igen. Megtudta a régi dolgaimat, és egy hete nem láttam.
-Jajj. Az baj, akkor keresd meg, és mondd meg Neki, hogy szereted!
-És ha már nem így érez?
-Dehogyis nem!
-Rendben. A buliba megkeresem!
-Ez a beszéd!
-Köszönöm Louis!
-Egy barátnak bármikor!

(a kép Liz ruhájára utal )
Sok sok kommit, ès jön a kövi! :))

10.Fejezet** Nem!

Megbeszéltem Vandával, hogy 4 órára ide jön.
Elég zaklatottnak tűnt, azt mondta valami fontosat kell mondania...
Készítettem két epres limonádét, mert ez a kedvence.
Csengettek, de eléggé hosszasan.
Ajtót nyitottam, és Vanda állt ott.
-Elizabeth, meg kell tudnod valamit!
-Hát, szia! Gyere beljebb!
-Először inkább ülj le!
Leültem a kanapéra, Vanda meg előttem sétálgatott, kezeit a mellkasa előtt összefonta.
-Liz, tegnap nem feküdtél le Harry-vel ugye?
-Tessék?
Arcára rémület ült ki.
-Ugye nem?!
-Nem!
Lehuppant mellém a kanapéra;
-Akkor jó.
-mert?
-Öh semmi...
Gyorsan felállt, és az ajtó felé indult;
-Bocsi, de mennem kell!
-Vanda Stein, állj meg!
-Jól van. Niall tegnap elmondta, hogy Harry szereti az egyéjszakás kalandokat!
-Nem, ez nem igaz!!
-De,sajnálom Elizabeth!
Teljesen összeomlott bennem egy világ...
Vajon Harry, nem is úgy èrzett egész eddig, mint én?
Csak megjátszotta magát egész eddig?
Pedig már olyan jól kezdett alakulni minden, megint úgy éreztem, hogy kihasználtak...
-Liz! Jól vagy?
-Kérlek Vanda menj el! Szeretnék egyedül lenni!
-Megértem. Ha valami van, akkor nyugodtan hívj fel!
Miután kiment lefeküdtem a kanapéra.
Ez egyszerűen nem lehet igaz...
Harryvel annyi jót és szépet elképzeltem.
*Kopogtak*
Harry állt az ajtóban.
-Liz, Te sírtál?
-Igen! De miért jöttél vissza?
-Ezt hogy érted?
-Azt hittem, Neked csak egy éjszakára kellenek a lányok!
-Ezt honnan tudtad meg?
-Szóval igaz!
Eddig csak küszködtem a könyeimmel, de most nem bírtam visszatartani őket.
-De Liz, ez most más!
-Hány lánynak mondtad már ezt?
Bevágtam az ajtót.
Sírva a földre roskadtam.
Egész eddig csak megjátszotta magát...
Az a sok vele eltöltött szép nap, csal nekem jelentett sokat.
Végig az volt a célja, hogy lefeküdjön  velem, aztán kidobjon, mint egy használt óvszert.
(bocs a durva kifejezésért)
Örökre el kell felejtenem Őt...
*Harry szemszöge*
Idegesen markoltam fekete Range Rover-em kormányát.
Nem így kellett volna megtudnia.
Most biztos azt gondolja rólam, hogy micsoda egy szemét vagyok, és hogy kihasználtam.
Pedig ez nem igaz.
Azt életemet akkor lezártam, mikor azon a szép napon megismertem Liz-t.
Nagyon szeretem, de lehet, hogy az én hülyeségem miatt soha többet nem látom...

Sok sok kommit kérek!