Sziasztok! :)
Meghoztam a legújabb részt! :)
Azonban úgy gondoltam egy-két dolgot muszáj leírnom.;
Sajnálom, hogy ritkán hozok új részt.
Ennek a fő oka az, hogy nagyon sokat kell tanulnom, és nincs időm írni.
Próbálok minden este írni, de ez nem mindig jön össze...
Biztos észrevettétek, hogy új sablont kapott a blog, gondoltam ha már egyszer jön a tél, akkor itt is legyen téli hangulat.
Úgy döntöttem nem fogok meghatározott számú kommentet kérni, mert úgy is előbb felrakom a részt...
De viszont ha elolvasod a részt, akkor kérlek írj kommentet! :)
Igyekszem a következő részt minél előbb hozni. :)
Akkor hát jó olvasást, remélem elnyeri majd tetszéseteket. :33
~P
-Ahw szétpukkadok!-Panaszkodott Niall.
-Csodálkozol? Megettél majdnem két pizzát!-Sóhajtott Louis.
-De akkor is!-A hasát fogta, miközben tovább panaszkodott.
Harry a combomra rakta a kezét, és rám kacsintott.
-Arra gondoltam holnap elmehetnénk focizni!-Mosolygott Louis.
-Ez tök jó ötlet!-Csillant fel Zayn szeme.
-Csajok? Ti is beszálltok?-Nézett végig rajtunk Louis.
-Bocsi nekem hangpróbára kell mennem!-Mondta halkan Perrie.
-Nekem jó!-Nyomott egy puszit El Barátja arcára.
-Dolgozok holnap.-Biggyesztette le ajkait Vanda.
Mindenki rám nézett.
Szinte könyörögtek a szemeikkel, kivéve Louist.
Az arckifejezése megfejthetetlen volt.
Rám meresztette kék íriszeit, szemöldökét felhúzta.
Harry viszont nagyon örülne ha mennék. Ez bonyolult. Egyszerre két embernek jót tenni szinte lehetetlen.
-Jó rendben!-Szeretek is focizni, csak nem tudom mi lesz ebből öt fiúval...
Elmondták a fiúk, hogy még a héten szabadnapjuk lesz, jövő héten három nap kivételével dolgoznak.
A következő hétvégén pedig megyünk arra a bálra, amire én is hivatalos vagyok.
Már a szobában voltunk, amikor jelzett a telefonom, hogy üzenetet kaptam.
"Holnap után este kellene jönnöd 9-re dolgozni.
Jó éjszakát!
Scott Xx"
-Ki írt Bébi?-Állt fel az ágyról Harry.
-Csak a Főnök, hogy mennem kell majd éjszaka dolgozni.-Leraktam a telefont az éjjeli szekrényre.
-Már kíváncsi vagyok hogyan focizol!
-Hát mint egy lány!-Nevettem.
Harry egyre közelebb jött, mikor már csak öt centiméter távolság volt köztünk, átkarolta derekam.
Egyik kezemet a vállára tettem, a másikkal rendezetlen tincseit piszkálgattam.
Amikor nem figyeltem, telt ajkait nyakamra tapasztotta.
-Kapaszkodj!-Súgta érzékien a fülembe.
Megfogtam vállait, megemelte combjaimat, bokámat szorosan csípőjéhez fogtam.
A fal közelebb volt, mint az ágy, ezért hátamat falnak támasztotta, de szorosan fogott.
Kicsit megszívta az érzékeny pontomat, majd apró édes puszikkal lepte el.
Már majdnem megcsókolt, amikor kopogtak.
-A francba!-Homlokát enyémnek döntötte,és nyomott egy puszit az orromra.
Két lábra álltam, és ajtót nyitottam.
Perrie megszeppenve állt a falnak dőlve.
-Bocsánat a zavarásért. Beszélhetünk?
-Persze!-Becsuktam az ajtót, és felmentünk a tetőre.
-Csak azért akartam most beszélni Veled, mert holnap korán megyek az arénába.-Mosolygott.-És lesz hétvégén egy koncertünk, ahova Te is meg vagy hívva!
Egy pillanatra megállt bennem a vér is.
-Jujj! Köszönöm!-Hirtelen megöleltem, ami egy picit váratlanul érhette...
-Szívesen. Harry nem is találhatott jobb barátnőt magának!
-De Zayn sem!-Nevettem.
*
-Álmos vagy Bébi?
-Nem annyira...-Nem értem pontosan mire akar kilyukadni Harry.
-De viszont beveszek egy fájdalomcsillapítót!-Engedtem a fürdőben egy pohár vizet.
Visszamentem a szobába, majd bevettem a gyógyszert.
-Nincs kedved sétálni?
-De, az jól esne!-Tényleg jó lenne egy picit kiszellőztetni a fejem.
-Adsz egy pulcsit?-Tudtam, hogy valamit otthon hagytam.
Bólintott, és elkezdett kotorászni a szekrényében.
-Tessék!-Átnyújtott egy szimpla szürke mackó pulóvert.
Belebújtam, az alja combközépig ért, ami érthető mert jóval alacsonyabb vagyok Harry-nél.
Így hát a rövidnadrágom ki sem látszódott...
Zsebre dugtam a telefonom, beleléptem Converse cipőimbe, és indulásra készen voltam, amit Harry egy mosollyal díjazott.
Halkan leosontunk a lépcsőn, bár kétlem, hogy bárki is aludna...
A Temze parton jóval hűvösebb volt, ezért jobban magamhoz szorítottam a bő anyagot.
-Fázol?
-Picit.-Harry közelebb húzott magához, és némán ballagtunk tovább a parton.
A város fényei kis pontokként tükröződtek a víz felszínén.
A folyó csendben sodorta magával a kis ágakat.
Olyan nyugodt ilyenkor a part.
Sehol sikoltozó rajongók, paparazzok...
Ez az egész számomra még mindig olyan álomszerű.
Csak akkor már ne ébredjek fel soha többet...
Megálltunk egy kisebb szikla mellett.
Bár sötét volt, de így is láttam Harry csillogó szemeit, és gödröcskés mosolyát.
-Gyönyörű vagy!-Átkarolta derekam.
-Szeretlek Kicsim!-Homlokát enyémnek döntötte.
Lehunytam szemeimet, és élveztem a pillanatot.
-Csókolj meg!-Suttogta.
Lassan közelíttetettem telt ajkaihoz.
Csók közben kicsit jobban magához szorított, amit nem is bánok, mert fázok, és szükségem van arra, hogy érezzem közelségét.
Beletúrtam puha tincsei közé, egy kettőt óvatosan meghúztam, mire morgott egyet.
Levegőt kapkodva elváltunk, és szorosan magához ölelt.
Vállára hajtottam a fejem, és hagytam, hogy csábító illata elárassza érzékeimet.
Nem tudom pontosan megmondani meddig álltunk, és öleltük egymást ott a parton, de én csak élvezem az ilyen pillanatokat.
Mert tudom, hogy bármikor elutazhatnak a Fiúk akár a világ túlsó felére.
Csak attól félek, hogy pont akkor bukkan fel Daniel.
Igen, tudom, hogy még látni fogom, de reménykedek, hogy Harry itt lesz mellettem.
Az a baj, hogy a remény az édes kevés...
-Jó éjt Bébi!-Átkarolta derekam, én pedig szorosan hozzábújtam.
Adott egy puszit, lehunytam szemeimet, és szép lassan elmerültem az álmok édes világába.
-Hello Elizabeth!-Szólt mögöttem egy ismerős hang.
Előlépett Daniel a sötétből.
Lefogta a kezeimet.
Kapálóztam, rugdaltam, hogy elengedjen, de nem tágított.
-Szépségem ne menekülj! Még egyszer úgy is találkozunk!
Két erős kéz fogta le óvatosan kezeimet, mire lassan abbahagytam a rugdalózást.
-Kicsim itt vagyok! Semmi baj!
-Harry!-Nyöszörögtem.
-Nincs semmi baj!-Megfogtam a kezét, és ráhajtottam fejem.
Letöröltem könnyeimet, és átfordultam másik oldalamra, hogy lássam arcát.
-Jól vagy?-Figyelt aggódva.
-Most már igen.
Átkarolta vállam, arcomat nyaka hajlatába hajtottam.
Egyik kezével összefűzte ujjainkat, a másikkal karomat simogatta.
Még mindig remegtem a félelemtől, amit a rémálom keltett bennem.
-Semmi baj nem lesz!-Adott egy puszit az arcomra.
-Én mindig itt leszek, hogy megvédjelek Kicsim. Senki sem bánthat többet. Megígérem, hogy mindig vigyázni fogok rád!
Harry nyugtató szavai hatására elaludtam.
A reggeli napfény szinte szúrta szemeimet.
Lassan, sok-sok pislogás után kinyitottam szemem.
Gyorsan felmértem a helyzetem.
Harry mellkasán volt a fejem, lábaink összegabalyodva.
Még mindig fogta kezem, pedig édesen aludt.
Hallottam szíve dobogását.
Tegnap éjszaka azt ígérte megvéd...
Lehet, hogy nem kellett, volna megígérni ilyet...
De teljesen megbízom benne.
Picit megmozdult Harry keze.
-Jó reggelt Kicsim!-Köszönt reggeli rekedtes hangján.
-Neked is!-Lemásztam róla, és felültem.
Harry kusza tincsei az égnek álltak, amikor Ő is felült.
Villantott egy gödröcskés, kisfiús csábító mosolyt.
Végigsimított arcomon, tekintetünk teljesen összekapcsolódott.
Közelebb hajolt, és apró édes puszikkal halmozta el államat.
Ajkaimra térve lágyan, de szenvedélyesen megcsókolt.
Felvettem egy szürke melegítőt, és egy vörös pólóval.
Reggeli után megmostam a fogam, és feltettem egy kis szolid sminket.
Amíg a fürdőben voltam végignéztem a polcokon sorakozó parfümöket.
Az elsőnek barack illata volt egy pici fahéjjal, ez biztos Eleanor-é.
A következő egyértelműen férfi parfüm volt, talán Niall közelében éreztem ilyen illatot.
A harmadikból hiányzott a legtöbb, valószínűleg Louis-é, mert akárhányszor elmegy mellettem, mindig megcsap ez az illat.
A negyedikből fújkáltam egy picit a csuklóimra, ez tagadhatatlanul Szerelmem pasisan csábító illata.
Az utolsó kettőt nagyon nem éreztem, mert szinte egyformák voltak.
Ebből gondoltam, hogy Zayn-é, vagy Liam-é.
Csak kíváncsiságból felmentem a tetőre, megnézni a kilátást.
Mivel reggel van, ezért még köd takarta Londont.
A London Eye lustán állt, és várta az érdeklődőket.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve lefotóztam magam, és feltöltöttem Instagram-ra.
Már itt is több ezer követőm van, mint Twitteren.
-Liz!-Csendült fel barátnőm hangja.
A zsebembe raktam a telefonomat, és fel álltam.
-Mennem kell dolgozni!
-Rendben Vanda. Jó munkát!
-Aztán sok gólt rúgj Csajszi!
Megöleltük egymást, és két puszi után elindult.
Az udvaron Niall egy csókkal elköszönt kedvesétől.
Harry szobájában eléggé különös látvány fogadott;
Harry épp az ablakokat pucolta.
Halkan mögé surrantam, és hátulról átkaroltam vállait.
-Szia Szívem!-Súgtam a fülébe.
Az új beceneve hallatára szélesen elmosolyodott.
Lerakta a rongyot, amivel ablakot törölgette, és megfordult.
-Kettőkor indulunk a pályára!-Vigyorgott.
-Hm. Ismerős ez az illat!-Orra elé emelte a csuklómat, én pedig lesütöttem szemeimet.
***
-Elosztottam a csapatokat.-Mondta Louis ebéd után.-Az egyik csapatkapitány Zayn, a másik pedig én. Eleanor megy Zayn-hez, Elizabet pedig hozzám, Harry is Zayn csapatához, ide meg jön Niall. Liam Te hova akarsz menni?-Tizenkét szem szegeződött egy emberként Liam-re.
-Hát...Megyek Niall barátomhoz.
-Jajj köszönöm!-Lelkendezett az említett személy.
Az, hogy Louis-val leszek egy csapatban, az nem nagyon dobott fel...
Csodálkozom, hogy a Többieknek nem tűnt fel milyen tekintetet küld néha felém.
-Louis jól focizik ugye?-Kérdeztem Harry-től.
-Igen, nagyon ügyes!
Mindenesetre az kicsit felvidít, hogy El is jön velünk.
Talán barátnője közelében nem csinál semmi "hülyeséget".
Próbálom mindig mindenben a jót keresni, ami néha nagyon nehéz tud lenni.
Hiszek abban, hogy a dolgok okkal történnek.
-Nyugi! Jó lesz!-Hátulról átkarolta derekam, állát a vállamra rakta.
-De azért legyőzünk titeket!-Halkan felnevetett.
Három autóval sikerült kijutnunk a stadionba.
Eleanor-ral leültünk a kispadra, először jobbnak tartottuk innen figyelni a Srácokat.
Érdekes, hogy minél többet találkozok El-lel, annál jobban megkedvelem.
Eddig nem is tudtam, hogy Ő is Manchester-ben született, ahogyan azt sem, hogy oda jár egyetemre.
-Nem jöttök Lányok?-Kiabált Zayn.
Kissé bátortalanul kocogtam fel a pályára.
Beálltam Niall mögé, csak hogy elől ne zavarjam Louis-t.
Liam a kapuban várta a kivédendő rúgásokat.
A túloldalon ha jól láttam Eleanor is Harry mögé állt be.
Niall biztatóan rám nézett, és Louis lassan kezdte el felvezetni a labdát.
Zayn makacsul elé ment, és próbálta kicselezni, de ez nem igazán sikerült.
Harry viszont ügyesen elvette a labdát, és elindult felénk El-lel az oldalán.
Most mi jövünk Niall-lel.
Harry átpasszolta a labdát Eleanornak, de Louis váratlan felbukkanása miatt ez nem tartott sokáig.
***
Kettő-egy...
Sikeresen győzelmet arattunk Zayn csapata felett.
Fáradtan feküdtünk le a puha pázsitba.
-Csináljunk egy képet a győztes csapatról!-Ugrált örömében Niall.
Harry leguggolt mellém, és csak mosolygott.
-Ügyes voltál!
Én is felültem, és nyomtam egy puszit arcára.
Eleanor csinált egy fotót rólunk, utána Niall szorosan megölelt.
-Szép volt Liz!
-Te is fantasztikus voltál!-Nevettem.
Louis csak kézen ragadta Barátnőjét, és elindultak a kijárat felé.
Eleanor dobott felénk egy bocsánatkérő pillantást.
Miután visszamentünk a Fiúkhoz, egyszerre huppantunk le a kényelmes kanapéra.
-Főzök vacsorát!-Javasolta Liam.
Azt már megfigyeltem, hogy Liam az, aki elvégzi a házimunka nagy részét. Olyan, mintha Ő lenne az Apukájuk szinte.
Miután Liam kivonult a konyhába, Louis bekötötte a tévére a Fifa játékot, nagyon nem volt kedvem focit nézni, hiszen eléggé elfáradtam.
Eleanor felment az emeltre, gondoltam itt az alkalom hogy végre tisztázzam ezt az egész ügyet.
Igaz, hogy nem Louis-val beszélek, de azt is észrevettem, hogy nagy El nagy hatással van Barátjára.
-Felmegyek!-Súgtam oda Harry-nek, aki csak bólogatott, egy pillanatra sem vette le szemét a meccsről.
Láttam, hogy Louis szobájába ment be, akadályba ütköztem.
Ha most bemegyek utána, és valamiért feljönne Louis, akkor csak nagyobb feszültséget keltenék...
Pár másodperc hezitálás után halkan bekopogtam.
-Igen?-Szólt ki egy vékony hangocska.
Erőt véve magamon nyúltam rá a kilincsre.
Félre tettem minden félelmem, és bementem.
Mit is mondjak, Louis szobájában nagy káosz uralkodik.
Bár mit is vártam öt fiú házában...
Szerintem Eleanor is épp próbált rendet teremteni.
Nagyon sok lányos dolog volt az ágyon is.
Ilyen, mint például hajvasaló, egy pöttyös blúz, ami kétlem, hogy Louis-é.
-Bocsi a kupiért, Louis nem nagyon szeret pakolni.
-Te meddig maradsz?
-Szeptember-ig. Utána haza kell mennem az egyetem miatt.
-Szóval akkor Te itt laksz?
-Részben itt is.-Mosolygott.
-Azt akartam kérdezni, hogy Louis miért nem kedvel engem?-Tértem a lényegre.
Nagyot sóhajtott, félrepakolt az ágyon és leült.
-Tudtam, hogy fel fog tűnni. Nagyon sokat beszéltem Louis-val.
-Szóval tényleg utál.-Mondtam ki az egyértelműt.
-Nem dehogyis utál. Ellenkezőleg, kedvel téged!
Olyan volt mintha megállt volna a szívem. Kedvel...
De mégis utál. Ez érthetelen.
-Csak...-Csuklott el a hangja.-Félti Harryt.-Lehajtotta fejét.
-Tőlem?-Egyre jobb. Utál, de mégis kedvel, és félti tőlem Harryt.
-Igen. Fél, hogy megbántod, vagy épp elhagyod.-Nézett szemeimbe.
-Ha egyszer szakítunk Harryvel, akkor az nem én miattam lesz!-Mondtam könnyes szemekkel.
-Liz én nagyon sajnálom. Napok óta próbálok beszélni vele...-Felállt az ágyról és megölelt.
-Köszönöm, hogy elmondtad.-Szótlanul ballagtam át a másik szobába.
Besötétítettem, és az ágyra borultam.
Könnyeimet szabadjára engedve szorítottam magamhoz Harry párnáját.
Megértem, hogy legjobb barátok Harryvel, és hogy félti.
De Harry felnőtt ember.
El tudja dönteni mi jó neki, és ebbe már nincs beleszólása Louisnak.
Most vajon elmondjam Harrynek az imént hallottakat?
De az biztos, hogy ha elmondom, akkor megromlik a barátságuk.
És akkor megint ki lenne a hibás?
Hát persze, hogy én.
Nem szólhatok Harrynek.
Inkább magamban tartom.
Kopogtak az ajtón.
-Liz bejöhetek?-Eleanor az.
Nem válaszoltam.
Csak tovább sírtam. Nem akarok senkivel találkozni.
Nyílódott az ajtó, de nem néztem oda.
Nem érdekel ki az. Senki sem ért meg, ezt nekem kell lerendeznem.
-Jól vagy?-Süppedt picit be mellettem a vízágy.
-Nem.-Adtam választ.
-Sajnálom. De ígérem beszélek Louis-val. Csak tudod Ő nagyon...
-Makacs!-Fejeztem be a mondatot.
-Pontosan.
Megtöröltem szemeimet, és felültem.
-Gyere, nézzük meg hogy áll Liam a vacsorával!
Bólintottam, és amikor felálltunk, kicsúszott El zsebéből a telefon.
Pattant egy kettőt a padlón.
Egyszerre guggoltunk le a telefonért.
Szerencsére a tok ami rajta van megvédte.
-De szép a tokod!-Nézegettem.
Egy gyönyör Cath Kidston tok volt, fehér alapon virágokkal.
-Köszönöm szépen!-Mosolygott.
Lennt a fiúk már mind az asztalnál ültek.
-Kész a vacsora!-Mondta Liam.
Csendben elfogyasztottuk az ételt, legalábbis én csendben voltam, de ez nem nagyon tűnt fel senkinek...
Próbáltam kerülni Louis pillantását.
Lezuhanyoztam, és befeküdtem az ágyba.
Harry kinnt beszélget a többiekkel.
Nekem valahogy nincs kedvem velük társalogni.
Szeretnék pihenni, és egy picit elfelejteni a problémákat...
