Nem is tudom elmondani, hogy mennyire sajnálom késésemet, nem is akarok mentegetőzni. Belátom, kicsit lemaradtam az írással, de csak mert ezen kívül írok ehhez a bloghoz egy szupertitkos bomba részt, de erről csak a későbbiekben beszélhetek. Plusz az új blogom írásába is belekezdtem. Na de itt a tavaszi szünet, tehát most talán végre behozhatom lemaradásom..
Ez a rész nem lett a legjobb/legizgalmasabb, nem voltam formában..
A következő rész felrakásának időpontja bizonytalan, ezért most nem mondok komment-határt. DE! Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad kommentelni, sőt..örülnék egy pár kedves, biztató mondatnak, és van
Tehát akkor jó olvasást, sietek az új fejezettel!;)
UI.: Kérlek kövessetek ask.fm-en, nagyon fontos lenne, esetleg ha többet megszeretnétek tudni rólam, akkor akár névtelenül is megtehetitek.:) LINK Minden kedves Olvasómnak Kellemes Húsvéti Ünnepket!♥
Puszi, Pay.
"Hallgatni kell a szívedre, ami ordítva kiabálja, hogy valami vagy valaki az életed része. Lehet, hogy nem most, hanem később, de az lesz. Csak ezért, és csakis ezért leszel türelmes. Másért nem. Jöhet akárki, kinevethet, megalázhat, te legbelül annyira erősen fogod érezni, hogyan fog történni, hogy senki sem tud benne megingatni. Senki. Na, onnantól kezdve viszont nincs előtted akadály."
Szótlanul ölelt, már vagy két kerek perce. Százhúsz másodperce kezdtem elhinni, hogy rendben lesz minden. Még ha ebben erősen is kételkedtem, ezután kisebb mértékben fog elmémben visszahangozni. Hisz itt vagyok Harry-vel, aki segíteni fog nekem. Érzem, hogy mellettem lesz, és meg fog védeni mindentől, és mindenkitől.
Erősen szorítottam magamhoz a pólóját, fejemet vállán pihentettem, könnyeim ott száradtak a vékony anyagon. Nyugtatóan simogatta hátam, és édes szavakat suttogott fülembe. "Minden rendben lesz, kérlek nyugodj meg" ez a hat szó ismétlődött újra, és újra ott belül. A rekedtes hang beivódott sejtjeimbe. És most már örökre ott is maradnak. Miután már már hisztis kitörésem csitulni látszott, és szipogás váltotta fel a helyét, elengedtem. Megtöröltem könnytől ázott szemeimet, és kicsit jobban kirajzolódtak az előttem álló fiú vonásai; Mezítláb ácsorgott, szürke melegítő alsó, és egy fekete rövid ujjú póló fedte testét. Tökéletes rálátást nyertem a karjain kidagadó izmokra, meg mertem volna esküdni, hogy sokkal de sokkal izmosabb, mint azelőtt volt, hogy külön váltak útjaink. Miután alaposan végigmértem, félénken szemeibe néztem. A meglepődöttség ékes jelei nyilvánultak meg arcán. Erőt véve magamon szólaltam meg.
-Ne haragudj, hogy így rád törtem..-Zavarban voltam. De piszkosul.
-Ugyan..Örülök, hogy itt vagy!-Mosolygott.
Egy élettel teli mosolynak nem mondható görbe ív kúszott ajkaimra, miközben éreztem, hogy a pír elönti arcom. Kínos volt a helyzet, zavarodottságomban átázott cipőmet kezdtem bámulni. Fejfájásom elmúlt, azonban fáztam. Ruháimból csavarni lehetett volna a vizet.
-Szent ég Liz..Te csurom víz vagy!-Nem tudtam mi lett volna a megfelelő válasz. Harry elviharzott egy másik helységbe, s azonnal vissza is tért, egy törölközőt szorongatva kezei között. Körém csavarta a puha anyagot, és hátrébb lépett. Melegség árasztott el, éreztem, hogy a testem köré tekert textil kezdi magába szívni a vizet.
Elmotyogtam egy "köszönöm"-öt, mire Ő csak egy biccentéssel válaszolt. Éreztem, hogy mondanom kell valamit. Annyi mindent akartam kérdezni, mondani, hogy végül egy hang sem jött ki száraz ajkaim közül. Sosem voltam a szavak embere, és nem is leszek.
-Harry..Nekem most nincs hova mennem.-Utáltam a gondolatot, hogy másra vagyok utalva. De hát vagy itt maradok Harry-nél, vagy egy híd alatt alszok. Nem tudom, hogy holnap mi lesz. Bár a jövő miatt kár aggódni, a jelenben kell élni.
-Ha azt szeretnéd, akkor itt maradhatsz. Engem nem zavarsz-Jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-É-Én nem is tudom, hogy köszönhetném meg..-Dadogtam. Ezek után muszáj lesz valamivel kiegyenlíteni a listát, hisz a múltkor megmentett, most pedig befogadott. Ez újabb plusz pont.
-Ugyan..Nem vagy éhes?-Kérdezte.
-De..-Korgó gyomromra tettem kezem. Jobban belegondolva egész délután nem ettem semmit. Éhes vagyok.
-Akkor gyere!-Nevetett. A konyhába vezetett, ameddig a hűtőben kutakodott, addig én több kevesebb sikerrel feltornáztam próbáltam feltornázni magam a pult mellett található bárszékre. Nem volt egyszerű feladat, úgy hogy közben a törölközőt is igyekeztem magamon tartani. Harry bizonyára észrevette ügyetlenségemet.
-Segítsek?-Vigyorgott. Előbukkantak a gödröcskék. Ott végem volt. Hihetetlen, hogy elég egy csábos mosoly, és elolvadok. De ez talán helyénvaló-gondoltam.
-Nem kell, megoldom-S ekkor végre sikeresen "felpattantam" a magas székre. Közben Harry valamit mikrózott. Mikor lejárt, akkor kikapta a tányért a mikróból, és elém rakta.
-Jó étvágyat.-Velem szemben ült, és a könyökére támaszkodva figyelt. Megint csak zavarban éreztem magam, őszintén szólva zavart, hogy figyelt. Utálom, ha evés közben néznek.
-Miért nem tudtál hazamenni?-Kérdezte, miközben berakta a tálat a mosogatóba. Igen, kezdődik a kínos kérdések zápora.
-Mert..D-Daniel ott volt a ház előtt-Lehajtottam fejem.
-Hogy hol?-Váltott nagyobb hangerőre. Kérő pillantást vetettem felé. Vette a célzást, lenyugodott. Mellém állt, és szemeimbe nézett. Mintha csak kiakarná problémáimat olvasni a puszta tekintetemből. Miközben én elvesztem smaragd szemeiben. Teljesen elbűvölt tekintete, a pillangók, amik eddig mély álmot aludta gyomromban, újra vad szárnycsapkodásba kezdtek. Különös, rég nem érzett bizsergető érzés járta át testem minden porcikáját. Közelsége érdekes érzéseket váltott ki bennem. Inkább lehunytam szemeimet, mielőtt butaságot tettem volna.
-De ugye nem..b-bántott?-Egyesével szűrte a szavakat. Nemlegesen megráztam fejem. Képtelen lettem volna egy értelmes szót kinyögni.-Akkor jó.-Sóhajtott.
-Szeretnél lefürödni?
-Igen-Kinyitottam szemeimet, és belegondoltam milyen jól esne egy meleg zuhany. Lemosnám a mai nap minden baját. És talán holnap valami új kezdődhetne. Remélem..
Megmutatta merre találom a fürdőt, és magamra hagyott. A biztonság kedvéért elfordítottam a kulcsot a zárban. Kicsit körbenéztem a helységben. Összességében rend volt, a törölközők összehajtva voltak egy kupacba rakva. Levettem átázott ruháimat, és megengedtem a forró vizet.
Beálltam a meleg víz alá, és végigmostam testem. Nem hiszem, hogy valamikor is ennyire jól esett volna egy kis víz. Miután végeztem, magamra kaptam a fehérneműmet, és felvettem a pólót, amit a kezembe nyomott. Belebújtam a melegítő nadrágba is, szinte lógott csípőmön. Sejtettem, hogy fázni fogok továbbra is, ezért ami először kezem közé akadt pulóver, abba gyorsan belebújtam. A tükör elé álltam, és kicsit mosolyognom kellett a látványtól; A pulcsin "Fuck everyone" felirat díszelgett. Jobban belegondolva igen találó szavak..Pont kifejezik jelenlegi érzéseimet. Hajamat ujjaimmal átfésültem, hagytam, hogy a barna tincsek vállaimra omoljanak. Vetettem egy utolsó pillantást tükörképemre, és az ajtó felé indultam. Szerencsére nagy volt a melegítő felső, ezért bőven eltakarta csuklóimat.
A konyhába menet kicsit alaposabban szemügyre vettem az idegen lakást. Ahhoz képest, hogy Harry egyedül lakik itt, rend van. Ezen nem tudom meg kéne-e lepődnöm..A szekrények tele voltak fényképekkel, a bandáról, és a családjáról. Az egyik képet bátorkodtam közelebbről tanulmányozni, amin az egész családja rajta volt; Édesanyja, Anne igazán gyönyörű nő, volt kitől örökölni Harry-nek a tökéletességet. Mellette egy igazán szép lány ült, gondolom Ő lehet Gemma, a nővére. Hihetetlen, hogy mennyire hasonlítanak..
Sajnálom, hogy nem ismerhettem meg őket. Márpedig terveztük, hogy bemutat nekik, csak hát utána nem sokkal szakítottunk. Talán még találkozhatok velük..Bár nem tudom, hogy képes lennék újra kezdeni Harry-vel a dolgokat. Valahogy úgy érzem, nem lenne olyan mint azelőtt, viszont más férfira nincs szükségem. Az egész helyzet olyan bizonytalannak tűnik. Én nem vagyok biztos érzéseimben felé, Ő eddig biztos volt abban, hogy újra kell kezdenünk, azonban most mintha más lenne..Talán beleunt a várakozásba..
Zavaros gondolataimat igyekeztem félretenni, arra jutottam, hogy a sors eldönti, hogy mi legyen. Mindig van valami.
Amint közeledtem eredeti célpontom felé, kellemes illat csapott meg. Az asztalon ott gőzölgött egy csésze málnás tea. A kedvencem.. Elmondhatatlanul kellemes érzés kerített hatalmába..Érdekes, hogy ilyen kis apró gesztusokkal mosolyt tud csalni arcomra. Melengető érzés töltött el, amikor belekortyoltam a meleg italba.
-Csinos vagy!-Valahonnan mögülem érkezett a rekedtes hang. Továbbra is a kezemben tartva a teát fordultam a hangforrás irányába; Ott állt az ajtófélfának dőlve, mellkasa előtt keresztbe tett kezekkel. Hálás tekintettel válaszoltam, szerencsére értette, hogy a teára céloztam, és nem a kedves "bókra".
-Ugye nem zavarlak?-Kötelességemnek éreztem feltenni ezt az egyszerű kérdést. Mosolyogva megrázta a fejét, egy elegáns mozdulattal ellökte magát eddigi támaszpontjától, és továbbra is mosolyogva közeledett felém. Miután elfogyott a tea, a mosogatóba helyeztem a a bögrét. Helyet foglaltam vele szemben.
Pár percig csak néma csendben ültünk. Pedig igazából nagyon akartam kérdezni valamit, ami több értelemben is kifejezné önmagát. Bár, kétlem, hogy megfelelő választ kapnék..
Meg kell kérdeznem..Csak legalább tudja meg, hogy segítségére szükségem van. Vagy legalább is a támogatására..
-H-Harry..-Megfontoltan ejtettem ki kiszáradt ajkaim közül nevét. Vékony, kétségbeesett hangomra kíváncsian felkapta fejét.-Most mi lesz?
Nem válaszolt. Látszólag elgondolkodtatta lényegre törő kérdésem.
-Nem fogom hagyni, hogy bántson. Vigyázni fogok Rád-Megnyugtatott válasza, de az igazat megvallva nem pont erre gondoltam. Kettőnkre gondoltam. De úgy látszik, nem tudja mit akar..
Az est további részében összefüggéstelen dolgokról beszélgettünk. Kérdezte, hogy mióta járok az egyetemre, hogy-hogy sötétebb a hajam-de azért megjegyezte, hogy sokkal jobban tetszik neki, mint a szőke-és hasonló kérdésekkel bombázott, de igyekeztem kielégítő válaszokat adni. Háromnegyed tizenkettőkor már már úgy éreztem, hogy álmos vagyok.
-Álmos vagyok..Hol aludhatok?
-A szobámban nyugodtan alhatsz.
Nem tetszett az ötlet, hogy kitúrjam a saját szobájából. Kellemetlenül éreztem magam emiatt.
-Nem akarlak a szobádból kitúrni! Én elalszok a kanapén is..
-Ne ellenkezz..-Szakított félbe mondandóm közben, ellenkezést nem tűrő hangon.
-Jó rendben.-Felálltam a székről és elindultam a szobája felé, közben éreztem, hogy szorosan nyomomban van. Kinyitotta előttem az ajtót és elém tárult Harry Styles hálószobája. Vagyis, csak tárult volna, ha nem borította volna sötétség a helységet. Megfutamodtam a sötétség láttán, ott toporogtam az ajtóban. Utálom ha nem látok semmit. Ebből adódóan félek is a teljes feketeségben. Hirtelen egy bizonytalan érintést éreztem a derekamon, meglepődtem, de mégis jól esett. Minden egyes apró érintésétől libabőrős leszek. És ez már biztosan jelent valamit.
Lassan vezetett-feltehetőleg az ágy felé-mégis kiszolgáltatottnak éreztem magam. Mezítláb talpam nekiütközött valaminek, felkészültem az esésre. Igen, Liz Clark, és a két ballábas húzásai. Testem megadva magát kezdett el zuhanni, de két erős kéz elkapott. Erősen tartott míg vissza nem kerültem eredeti álláspontomba.
-Köszönöm-Suttogtam Harry arca felé. Vagyis remélem, hogy ott volt, amerre gondoltam.
-Jól vagy?-Kérdezte a rekedtes hang. Arca nem lehetett messzebb, mint tíz centi. Zavarban voltam közelsége miatt. Megint. Kezeit továbbra is derekamon tartotta, helyzetemet az sem könnyítette meg, hogy sötét van. Nem láttam arckifejezését, de sejtettem, hogy mosolyog. Nem szólt, én sem szóltam. Csendben álltunk a sötétben. Meghitt..
Mikor már kezdett kínosba fordulni a dolog, megköszörültem torkom;
-Uhm..Nem kapcsolnál villanyt?-A kezek eltűntek derekamról, hallottam lépéseit. Most hogy nem fogott, kevésbé éreztem magam biztonságban. Pár pillanat múlva hallottam a kapcsoló hangját, s hozzá társult a fény is. Párat pislogtam, hisz szokatlan volt a világosság. Az éjjeli lámpa fénye tökéletesen megvilágította a szobát. A falak világosak, talán zöldre voltak festve. Az ágy nem messze mellettem volt, fekete ágyneművel. A helység további részét két kisebb szekrény foglalta el, és egy rendezett íróasztal. A szobából nyílt még egy másik ajtó is, gondolom az lehet a gardrób. Tekintetem Harry-re tévedt, aki most is szüntelenül vigyorgott.
Kényelmesen befúrtam magam a selyem ágyneműbe, és a nyakamig felhúztam a takarót. Harry már egy "jó éjszakát" mondat társaságában távozott. Furcsa volt az idegen ágy. Ráadásul az sem könnyítette helyzetem, hogy féltem a rémálmaimtól. Mostanában mindig ugyanaz az álom gyötör. Kicsit úgy gondolom, sosem tudok szabadulni már tőle. Leoltottam a lámpát, és jobban összehúztam magam. Fáradtan hunytam le szemeimet, remélve, hogy a reggel hoz majd valami megoldást.
Arcomról patakban folytak a könnyeim. Izzadtan forgolódtam, még mindig az álom hatása alatt álltam. Nem is mondhatnám, hogy felébredtem. Tudatalattim azon bizonyos része nem engedett szabadulni az álmok világából. Aludtam, de mégis érzékeltem a körülöttem történő dolgokat. Amikor elérkeztem álmomnak arra pontjára, hogy meghalok, sikítanom kellett. Csukott szemhéjon keresztül is éreztem, hogy felkapcsolódott a villany. Mellettem besüppedt az ágy, és megnyugtató kezek vettek körül. Magához szorította remegő testem. Hüvelykujjával letörölte a sós cseppeket arcomról, és jött az utolsó hang az álomból; Egy gonosz kacaj. Mindig így végződik, most sem történt máshogy. Végre elszakadtam a szörnyű valótlanságtól. Sokat pislogtam, mire teljesen kitisztult látásom. Harry aggódó tekintetével találtam szemben magam.
-Minden rendben?-Suttogta lágyan.
-Most már igen-Nyögöm ki sűrű levegővételeim között.
-Akkor megyek-Felállt volna, de elkaptam felkarját.-Kérlek maradj még.-Látszólag meglepődött kérésemen.
Oldalára feküdt, könyökén támaszkodva figyelt.
Nem is tudnám megmondani, hogy meddig beszélgettünk éjszaka. Azonban abban biztos voltam, hogy kezd valami érzés visszatérni. Egyre jobban érzem, hogy hiányzik Harry. Nem is értem, hogy bírtam ki nélküle két teljes hónapot. Közelsége biztonság érzetet sugallt felém.
Az Ő érzéseit nem tudom megállapítani. Félek, hogy kifogytam az időből, hogy döntsek. Mi van, ha már végleg beleunt a várakozásba?
