II.12**Nővér

Drága Olvasók!
Ige, igen, tudom, hogy késtem egy hetet. Tényleg sajnálom, de nem igazán jöttek össze a dolgok, és a gép sem volt segítségemre. Nos, mindenesetre meghoztam az új részt, azonban még mielőtt belemerültök az olvasásba, még kérlek olvassátok el amit most írok. Először is. Jövő hét vasárnaptól szünetel a blog, ugyanis vasárnap nyaralásra indulunk, erre rá egy hétre pedig Lengyelországba utazok. (amit még a mai napig nem fogtam fel asdfgh) Szóval az utazások miatt nem lesz időm írni, de augusztusban újabb erőkkel nekilendülök a blog folytatásának. Jövő héten még fel fog kerülni egy fejezet, és azzal búcsúzok egy időre. Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, de nyár van.. És nagyon remélem, hogy emiatt kis szünet miatt nem veszítek olvasókat, ugyanúgy folytatni fogom a blogot, de tényleg húzós hetek elé nézek. Természetesen hozok majd nektek egy élménybeszámolót Krakkóról, ha szeretnétek..:)
A másik. Köszönöm annak a két embernek, aki kommentet írt az előző részhez! Viszont lenne egy kérdésem. Hova tűnt a többi olvasóm? 30 rendszeres olvasóból két ember ír csak véleményt a fejezetről? Számomra ez teljesen érthetetlen, de nagyon bízok abban, hogy több ember ír kommentet ehhez a fejezethez, bár nem fűzők hozzá túl sok reményt..

PS.: Tehát jövő héten jelentkezek, addig is mindenkinek további kellemes nyarat, érezzétek nagyon jól magatokat, használjátok ki a szabadidőt!
Millió puszi, Pay.




  Kerek öt napig feküdtem az ágyban. Azon az estén Daniel csúnyán elbánt velem. A bal csuklóm megzúzódott, testemet kék-zöld foltok díszítik. Harry körülbelül egy óra múlva ért oda este, addigra már félájultan feküdtem a padlón. Egyből elhozott magához, majd hívott egy orvost nekem. A kivizsgálásra nem igazán emlékszem, addigra már nem voltam magamnál. Mindenesetre az orvos megmondta, hogy a kezemet pihentetni kell, naponta egyszer át kell cserélni a kötést, és kenőcsöt is adott rá. Ennyivel megúsztam, bár a legrosszabb a lakásom. Fogalmam sincs, honnan lesz pénzem felújítani, most ideiglenesen Harry-nél lakok. Persze ez nem lehet végleges állapot, rendbe kell tenni előbb utóbb a lakást. Apropó, Harry feljelentést tett Daniel ellen, elvileg már nagy erőkkel keresi a rendőrség.

Ezalatt az ágyban töltött öt nap alatt kihevertem a dolgot, változtatni úgy sem tudok rajt. Azonban az aggaszt, hogy Harry magát hibáztatja a történtek miatt. Természetesen hiába mondom neki, hogy Ő semmiről sem tehet, makacskodik. Meg van győződve róla, hogy ha előbb odaér, akkor nem történik semmi baj. Ez persze nem igaz, hiszen kitudja mióta várt rám Daniel.. Azonban az Ő makacssága miatt nekem is bűntudatom támad, hiszen felelősnek érzem magam.

 Szüntelenül bámulom a plafont, miközben az életen elmélkedek. Valaki, vagy valami ami irányítja a sorsunkat, nagyon utálhat engem. Pedig mindig igyekeztem jó életet élni..
Szóval egy idő után kezdett nyomasztó lenni a helyzet. Lassan mászok ki az ágyból, közben gondosan ügyelek a bekötözött csuklómra, és talpra állok. Pár pillanatig komolyan összpontosítanom kell, de végül stabilan elindulok a konyha felé. Harry azt hiszem boltba ment, perceken belül itthon lesz. A konyhába érve engedtem egy pohár vizet, és a pultnak dőlve kortyolgattam. Hihetetlenül jól esik a víz hűvössége, feltölt. Különös késztetést érzek, hogy levegőzzek, ezért lassú, megfontolt léptekkel kimegyek az erkélyre, útközben magamra kapom Harry pulóverét. Fogalmam sincs milyen okból kifolyólag, de imádok Harry ruháiban lenni, pontosan olyan illata van, mint neki. És ezáltal némileg az én bőröm is átveszi azt az illatot. Meg roppant aranyosnak találom amikor a lányok a barátjuk kétszer nagyobb ruhájában mászkálnak..
Nagyjából negyed órán keresztül ücsörögtem a hintaágyban, amikor is ajtónyílódást hallottam, ezért megnéztem, hogy Harry jött-e. Természetesen Ő jött haza, de jobb szeretek biztosra menni. Igazából kezdtem aggódni, hisz’ azt mondta tíz perc múlva jön. Nos, tíz percből lett fél óra.

- Szia – Köszöntem halkan. Közelebb mentem hozzá, és nagyokat pislogva néztem fel rá.

- Útközben beugrottam a gyógyszertárba, kicsit késtem. Minden oké? – Közelebb hajolt, és puszit nyomott számra.

- Minden oké. Te rendben vagy? – Kérdeztem.

- Ühüm – Fogta a szatyrokat, és a konyhába viharzott.

Kerülte a tekintetemet. Tudom, hogy miattam bánkódik. De ez nem mehet így tovább. Utána mentem, és igyekeztem felvenni vele a szemkontaktust.

- H-Harry – Szólítottam meg.

- Hm? – Fordult felém.

- K-Kérlek hagyd ezt abba!

- Nem értem mire gondolsz – Motyogta zavarodottan.

- Arra, hogy azt hiszed Te vagy a felelős a történtekért!

- Mert ez az igazság! – Mondta halkan.

- Ez nem igaz. Ezzel csak rontod a helyzetet. Kérlek, ettől én is csak rosszabbul érzem magamat!

Nem felelt erre semmit. Elhagyta a helységet. Fel kell hívnom magamra a figyelmet valahogy, különben nem fog idefigyelni rám a világért sem.

- Aúú – Nyöszörögtem. Nem jutott jobb ötlet eszembe. Odakaptam ép kezemet a bekötözött csuklómhoz, és összeszorítottam szemeimet. Ez elég gyerekes, de nekem szükségem van Rá.

- Mi a baj? – Szaladt oda hozzám Harry.

- A kezem.. Nagyon fáj!

- Gyere ülj le – Kihúzta a széket, majd óvatosan leültem.

- Lecserélem a kötést – Mondta, és letérdelt elém. Odanyújtottam a kezem, Ő pedig egyből elkezdte letekerni a kötést. Minden mozdulata lassú, óvatos volt. Félt engem. Túlságosan is.

- Most jobb? – Kérdezte, miközben az új kötést tekerte vissza, gondosan ügyelve, nehogy szoros legyen. Közben a kenőcs beszívódott bőrömbe, és rádöbbentem, hogy tényleg fáj a kezem. Tehát nem is hazudtam neki.

- Uhm, egy kicsit. Köszönöm – Puszit nyomtam homlokára.

- Tudod, hogy mindig segítek, és az előbbi dologgal kapcsolatban igazad van – Lesütötte szemeit. – Csak neked lesz rossz, ha ilyen hülyeségeket csinálok, ne haragudj – Nézett szemeimbe, miközben megfogta kezemet.

- Sosem tudok Rád haragudni.

Este moziba akartunk menni, de nem találtam jó ötletnek, ugyanis nem vagyok abban az állapotban egyrészt, másrészt meg ha bárki meglátna így, még a végén azt terjesztenék, hogy Harry bántott. És ezt végképp nem akartam, így is elég galibát okoztam neki. Ezért végül is a nappaliban néztünk meg egy érdekes filmet, akció film volt. Egymás karjaiban fekve néztük a filmet, nagyjából a közepén jár a film.
Egy amerikai városban játszódik a történet, a helyi rendőrök, helyszínelők egy bérgyilkost keresnek, aki már vagy tucat embert meggyilkolt. Egy civil férfi összeismerkedik egy rendőrnővel, később csaliként alkalmazza a pasast a rendőrség. A gyilkos elkapja a csalit, de végül a gyilkos hal meg. Épp most derül ki, hogy a csalinak alkalmazott ártatlan ember a gyilkos testvére. És Ő is tettestárs. A nő mindenezekre még nem jött rá, de jó úton jár.

- Igazán lebukhatna már ez a gazfickó.. – Törte meg a csendet Harry.

- Jól játszotta eddig a szerepét – Állapítottam meg.

- Érdekes film – Helyesbített.

Nagyjából negyven perc múlva fejeződött be a film, a tévé képernyője elsötétedett.
Egyikünk sem volt hajlandó odamenni, és kivenni a lemezt a lejátszóból, élveztük a csendet. Közelebb bújtam Harry-hez, és lehunytam szemeimet. Karomat simogatta, miközben édes dolgokat suttogott fülembe. Csak hogy egy párat említsek; „Annyira szeretlek” „Tudtad, hogy imádom, amikor megölelsz?” „Hihetetlenül gyönyörű vagy” „Nélküled egy semmi voltam”

Jócskán éjfél után ébredtem meg, nem kis meglepődésemre a kanapén aludtunk el. Harry mellkasán feküdtem, egy ujjnyi távolságra volt tőlem arca. Hallottam szuszogását, kezei átölelték derekamat. Nem volt túl kényelmes ott feküdni a kanapén, de semmiképpen sem akartam felébreszteni. Óvatosan visszadőltem mellkasára, éreztem minden egyes szívdobbanását. Annyira tökéletes volt minden, hogy már szinte lehetetlen. Én mégis elhittem, reméltem, hogy mindennek sosem lesz vége. Ebben bízok. Pedig egy gonosz hang folyton azt mormolja, hogy előbb utóbb mindennek vége lesz. Még sem ettől félek. Hanem a feledéstől. Persze ez teljesen normális emberi cselekedett, ha szándékos, ha nem. És minél jobban szeretünk valakit, annál nehezebb a felejtés. Sőt.. Szinte lehetetlen. Ezekkel a zavaros gondolatokkal merültem álomba.

Reggel Harry mocorgására ébredtem Ugyanúgy feküdtünk, mint amikor valamikor hajnalban megébredtem. Annyi különbséggel, hogy a Nap erősen betűzött az ablakon, fénnyel elárasztva a nappalit. Elsősorban arra figyeltem fel, hogy szörnyen fáj a fejem. Halántékomat dörzsöltem, közben sűrűn pislogtam le az ébredező Harry-re, aki mosolygott.

- Jó reggelt – Mormolta azon a hihetetlenül szexi reggeli rekedtes hangján, így hát én is mosolygásra kényszerültem, a kínzó fejfájásom ellenére.

- Neked is.

Nagyokat ásítottam, nem aludtam ki magam rendesen. És rohadt kényelmetlenül feküdtem.

- Azt hiszem, nekem ma dolgoznom kell – Sóhajtott. 

- Álmos vagyok – Visszahajtottam fejem az ideiglenes „párnámra” fejem, azaz Harry mellkasára. Nevetve rendezgette rakoncátlan tincseimet, neki sem volt sok kedve munkába menni.

- Nekem viszont fel kéne kelnem – Amint kimondta lassan felült, magával húzva engem is, így kerültem az ölébe. Hiába, én még mindig csukott szemmel, de mosolyogva kapaszkodtam derekába.

- Nagyon édes vagy, de fel kell kelni.

- Jó, egy percet kérek! – Összeszedtem minden erőmet, és lemásztam Harry-ről.

Felállt, közelebb jött hozzám, és hosszú csókban részesített.

- Remélem, minél előbb láthatlak így aludni – Ezután egyenesen a konyhába ment, reggelit készíteni. Én addig is fogat mostam, és átöltöztem. Hajamat laza kontyba fogtam, és visszamentem a konyhába. Addigra már két személyre fel volt tálalva a reggeli.

- De aranyos vagy – Néztem mosolyogva Harry-re, amikor láttam a kakaóporból formázott szívet.

- Huh ezt még nem mondta senki nekem.. – Tűnődött el. Puszit nyomtam szájára, amiből végülis csók lett, s utána elfogyasztottuk a reggelit.
Harry is átöltözött, épp a cipőjét húzza, én a bejárati ajtónak dőlve figyeltem. Belebújt kabátjába, és várakozóan nézett rám.

- Mit fogsz csinálni ma?

- uhm.. Alszok, pihenek, Rád gondolok, takarítok, könyvesboltba megyek..

- De ha el is mész itthonról, nagyon vigyázz magadra! – Kezeit derekamra csúsztatta, homlokát enyémnek döntötte. – Felhívlak majd. Szeretlek. – Apró puszikat nyomott szám sarkába, kezemet tarkójára kulcsoltam, és egy rövidke csókra magamhoz húztam.

- Mennem kell – Biggyesztette le ajkát.

Odébbálltam az ajtóból, és hagytam, hogy kinyissa az ajtót. Még egyszer utoljára visszanézett rám, kacsintott, és elindult lefele a lépcsőn.

Lassan felemésztett az üresség, amit Harry távozása hagyott szívemben, éreztem még puha érintéseit.

Végül egy szemhunyásnyit nem tudtam aludni, nyitott szemmel feküdtem az ágyon. A takarót magamhoz szorítva lélegeztem mélyeket, éreztem Harry illatát. Annyira kellemesen megnyugtató, hogy egy órán keresztül feküdtem csak. Ezután erőt vettem magamon, és úgy döntöttem előbb megyek a könyvesboltba, majd utána takarítok. Egy fekete csőszárú farmert húztam, fehér inget vettem hozzá, és beletűrtem a nadrágba. Hajamat hagytam a kontyban, a fehér magasított szárú Convers cipőimbe léptem bele, és belebújtam a fekete bőrkabátomba. Szerencsére az ujja épp elég hosszú volt, nem látszódott ki bekötözött kezem. Vállamra vettem a fekete táskámat, és a pótkulcsokkal zárkóztam be, majd gondosan táskámba rejtettem az ideiglenes kulcsaimat. Egy lakóval sem találkoztam lefele menet, amint kiléptem a nagy bejárati ajtón, megcsapott a decemberi szellő. Napokon belül behavazhat, személy szerint remélem, minél később következik ez be..

Nagyjából háromnegyed óra alatt megfordultam, pedig még a hipermarketben is jártam, csak hogy este valami finomat főzhessek. Két szatyorral a kezemben sétálgattam hazafele, a járdán. A napszemüvegem rajtam volt, de ezzel nem igazán tűntem ki a tömegből. És épp ezért szeretem Londont. Mert itt mindenki önmaga lehet, senki sem lesz kirekesztett attól, hogy a saját stílusát követi. Itt többnyire kedvesek egymással az emberek, nem néznek le senkit. Manapság pedig ritka az ilyen város.
Mikor átléptem a lakás küszöböt, magamban megállapítottam, hogy fázok. Rendesen átfagytam, kicsit vékonyan voltam felöltözve. De hát hogy is tudhatnám milyen az idő kint, amikor öt napig ki sem mozdultam? Mindenesetre jól esett a friss levegő.

Az élelmiszerek azon részét, amelyek romlandóak hűtőbe pakoltam, a többit a konyhapulton hagytam.
Összesen három könyvet vettem, ebből kettő szakkönyv, a dolgozataimhoz szükségesek, a harmadik pedig egy szerelmes történet, a híres Csillagainkban a hiba. Sokat hallottam erről a könyvről, állítólag fantasztikus.. Miután visszavettem az „otthoni” ouftit-et, nekiláttam a takarításnak. Nincs kifejezetten szörnyű állapot a lakásban, de meglátszik, hogy Harry egyedül él itt egy ideje. Először is kinyitottam az ablakokat, hogy átcserélődjön az elhasznált levegő, addig is pulóvert vettem. Előszedtem minden takarító eszközt amit csak találtam, a nappalival kezdtem. Felporszívóztam a kanapé előtti szőnyeget, felmostam a padlót, letörölgettem a szekrényeket. A fürdőszobában is felmostam, kitakarítottam a zuhanyzót, tiszta törülközőket raktam ki. A hálószobában az ablak pucoláson, és a megágyazáson kívül nem maradt semmi más teendő. A konyhában elmosogattam, az olyan ételek, amiknek lejárt a szavatossága mind kidobtam. Nagyjából mindenhol végeztem. Becsuktam az ablakokat, a tisztítószereket vissza tettem a helyükre, és fáradtan huppantam le a kanapéra. Magamhoz vettem újonnan vett könyvemet, és belemerültem az olvasás örömébe.
Körülbelül másfél órán keresztül csak olvastam, eztán a telefonom csörgése rántott vissza a jelenbe. Lehajtottam annak a lapnak a szélét, ahol tartottam, és magamhoz veszem a zenélő mobilomat.
Kijelzőn Harry neve villog, egyszerre nyomok rá a zöld ikonra, s fülemhez emelem a készüléket.

- Szia Harry!

- Hello Édesem – Még így is láttam magam előtt a hihetetlenül elbűvölő mosolyát. – Hogy vagy?

- Rendben vagyok, minden oké. Veled?

- Én is megvagyok, olyan hét óra körül megyek majd. És mit csinálsz?

- Olvastam. És hiányzol.

- Te is nekem baby, sietek haza, oké?

- Persze – Nyomatékosítottam.

- Akkor nem is zavarlak tovább..

- Te sosem zavarsz, tudod . – Vágtam közbe mondandójába.

- Persze hogy tudom – Nevetett.

- Akkor leteszem – Mondtam ki.

- Oké. Szeretlek.

- Én is – S bontottam a vonalat.

Hat órakor már kész volt a vacsora, a nappaliban tévéztem. Egy vígjátékot adtak le azt hiszem. Ne igazán koncentráltam a filmre, egyáltalán nem kötötte le figyelmemet. Ugyanis máson gondolkodtam. A Fiúk, Eleanor, és Vanda elvileg már tudnak a dologról. Viszont Perrie-vel még nem volt alkalmam beszélni a dolgokról. Épp ezért gondoltam, hogy felhívom, hogy valamikor találkozzunk, vagy írok neki. Mindenesetre régen láttuk egymást, pedig nagyon jóba voltunk. Ölembe vettem a laptopomat, és felmentem Twitter-re. Mivel a Little Mix közösen használ egy felhasználót, ezért külön Perrie részére kell címeznem az üzenetet. Pár pillanatra elgondolkodtam, hogyan is tudnám megfogalmazni mondandómat, és belekezdtem. Vagy húszszor újra fogalmaztam, mégsem voltam teljesen elégedett a végeredménnyel;

„Perrie részére

Drága Perrie! Remélem, minél hamarabb elolvasod levelemet. Nos, az igazat megvallva elég sok minden történt velem Augusztus óta, amikor is utoljára láttuk egymást. Milyen régen is volt.. Szóval arra gondoltam, ha lenne hozzá kedved találkoznunk kellene, mert egy két dolgot mindenképp szeretnék személyesen elmondani, mielőtt még megtudnád.. Ha épp Londonban vagy, akkor mindenképp beszéljünk még a dologról, ha nem az sem baj, majd később beszélünk. Várom válaszodat!
Liz xx”

Egyáltalán nem reménykedtem abban, hogy még ma választ kapok. Épp ezért félre raktam a gépet, és ismét kezembe vettem könyvemet. Körülbelül két sort olvashattam el, amikor megszólalt a csengő. Összerezzentem, és bizonytalan léptekkel közelítettem meg az ajtót. Ki lehet az? Harry nem említette, hogy vendéget vár. Hozzám meg ki jönne?
Lassan nyitottam ki az ajtót, és egy fiatal, mosolygós lánnyal találtam szembe magam. Talán pár évvel lehetett idősebb nálam, de volt benne valami, ami szörnyen ismerős volt. Még sem tudtam hova tenni. Haja halvány rózsaszín- és fehér egyvelege volt. Nem úgy nézett ki, mint aki épp eltévedt, tudta, hogy ki (kik) laknak ebben a lakásban.

-Uhm.. Miben segíthetek? – Kérdeztem.

- Szia. Gemma Styles vagyok, Harry-t keresem. 

( igazán örülnék, ha elmondanád véleményedet, igenis sokat számít!:) apropó, az elérhetőségeimet jobb oldalt megtaláljátok, ha bármi kérdésetek lenne, illetve többet szeretnétek megtudni rólam)