II.13**Végzetes tragédia

Drága Olvasóim!
Majdnem kifutottam az időből, tehát siettem a fejezet írásával. Ahogy írtam a múltkor is, a blog mostantól SZÜNETEL. Ugyanis most egy hétre utazok el, utána pedig Krakkóban leszek, tehát nem lesz időm írni. Amint kipihentem mindkét utazást, újult erőkkel térek vissza hozzátok.:)
Addig is nagyon örülnék pár kedves hangvételű kommentnek, de tényleg..
Szóval jó olvasást, és mindenkinek további szép nyarat, pihenjetek sokat!<3

UI.: Esetleg figyeljétek az Instagram oldalamat, oda folyamatosan posztolok Krakkóról is.:) Linket jobb oldalt találtok az "elérhetőségeim" menüpontban.:')

Puszi, Pay.  xx

„Kell valaki, aki atombiztosan áll mögötted, és nem fél elkapni, ha épp esni készülnél. Aki nem kérdőjelezi meg a lépéseidet, még akkor sem, ha tudja, valami iszonyat nagy baromságot csinálsz. Bízik benned, és hisz abban, hogy még ebből is a legjobbat hozod ki. Ha meg a szakadék felé tartasz, egy laza mozdulattal visszaránt a karjai közé, megkímélve attól a fájdalomtól, amit, ha egyedül lennél, biztosan megszenvedtél volna.”

* 3 hónap múlva *

Ha valamit megtanulhattam az életben, akkor azt biztosan, hogy erősnek kell lenni. Nem szabad hagyni, hogy a külvilág lerombolja a tökéletesen elképzelt jövőnket. Lehet, hogy időközben megváltozik minden körülöttünk, de ki kell tartani, mert a rossz dolgok után, mindig jó következik.
Az ünnepek mondhatni csendesen teltek el. Szenteste előtt egy héttel Holmes Chapel-be utaztunk Harry családjához. Talán életem egyik legszebb hetét töltöttem el ott. Harry szülei hihetetlenül aranyosak voltak velem, befogadtak. Sőt, azt mondták, hogy örülnek, hogy a fiúk oldalán egy ilyen lány van. Gemma azóta a barátnőm lett, jól megértjük egymást. És a legjobb az egészben, hogy még több mindent tudtam meg barátomról. Mind a kiskori emlékekből, mind a hely varázsából.
A szentestét kettesben töltöttük, és így volt tökéletes. Meghitt, és szép szentestét hagytunk magunk mögött. Az ajándékokról annyit, hogy előre megbeszéltük, hogy nem költünk sokat. Ezt az ötletet főleg én kezdeményeztem, hisz a karácsony nem az ajándékokról szól. Viszont Harry így is kitett magáért, hisz többek között egy lakás átalakítást vállaló cég felújította a lakásomat, mindezt Harry szervezte le. Mondanom sem kell, hogy emiatt egy örök életre hálás leszek neki.
Szilveszterkor mind Niall házában gyűltünk össze, egy hatalmas bulit csapva. A tél további része gyorsan eltelt, semmi említésre méltó nem történt. Daniel –a rendőrök- szerint rég elhagyta az országot, tehát sikerült véglegesen kitörölni az életemből, hála Harry-nek.
Ma március elsejét írunk, a tavasz első napja. Nem kimondottan volt télies idő az elmúlt hónapokban, talán mindössze kétszer volt nagyobb havazás. Enyhe telet hagyunk magunk mögött.

Korán ébredtem meg, és nem is bírtam visszaaludni. Talán a rajtam uralkodó stressz az oka álmatlanságomnak, ugyanis ma egy elég nagy vizsga áll előttem. Mivel beköszöntött a tavasz, hozza magával a tavaszi vizsgaidőszakot. Próbálom meggyőzni magam, hogy semmi értelme idegeskedni, de ez azt hiszem, ezzel jár. Pedig már több, mint egy hónapja készülök a vizsgákra. Harry is pontosan tudja, milyen nehéz időszak előtt állunk, de ennek ellenére Ő mindenben támogat, és mellettem áll. Ő támogatja, hogy fotós legyek, vagy író. Sőt, volt olyan is, amikor még segített is tanulni.
Bízok a tudásomba, még is félek. Teljesen ellentmondásos véleményen vagyok, de a legfontosabb, hogy ne pánikoljak.

- Csak ne pánikolj – Mondom magamnak, szinte hang nélkül, nem szeretném felébreszteni a mellettem békésen alvó fiút. Karjaival hátulról ölel, feje pár ujjnyira van az én fejemtől. Néha álmában motyog érthetetlen dolgokat, vagy egy pillanatra szorosabban ölel. Homlokán izzadtságcseppek gyöngyöznek. Rémálma van. Kézfejét simogatom, a megnyugtatására törekszem. Tudom, hogy milyen, amikor az ember az álmai sem hagyják nyugodni. Azonban szerencsére én rég nem álmodok ilyeneket.

- Liz – Motyogja rekedtes hangján. Egyre szorosabban kezd magához szorítani, nem tudom eldönteni, hogy teljesen felébredt-e már. A helyzet kezdett egyre szorosabbá válni, a szó szoros értelmében.

- H-Harry – Suttogom. – Nincs semmi baj!

Rám emeli gyönyörű tekintetét, és lazít szorításán

- Ne haragudj – Apró puszit nyom a hajamba, közben elenged, s én megkönnyebbülten fújom ki a levegőt.

Bizonyára Harry is ideges valamilyen szinten, ugyanis holnap nagy fellépésük lesz, a tavasznyitó fesztiválon, itt Londonban. És épp ezért lesz ma óriási forgalom az utakon, hisz rengetegen szoktak ellátogatni ide a fesztivál miatt.
Hamarosan kénytelenek leszünk kikelni az ágyból, hacsak nem akarunk elkésni ma. Nekem vizsgáznom kell, Harry-nek pedig főpróbája lesz. Eléggé be vagyunk táblázva, még is igyekszünk minél több időt együtt. Szinte minden este együtt alszunk, vagy nálam, vagy nála. Lényegtelen. Az a fontos, hogy együtt legyünk.

Először én mentem be a fürdőszobába, mivel nálam vagyunk, ezért ruhát nem is vittem magammal. Letusoltam, megfésülködtem, és egy halvány vonallal kihúztam szemeimet. Magam köré csavartam egy törülközőt, és így mentem vissza a szobába. Épp a szekrényben keresgéltem, amikor kezek fonódtak derekam fölé, és puha csókokat éreztem nyakamon.

- Nem kell izgulnod, ügyes leszel.

- Igyekszem – Válaszoltam. Szembe fordultam vele, és megöleltem. Mindennél több erőt nyújtott a puszta közelsége. Kicsit eltávolodtunk egymástól, majd édesen megcsókolt. Hajába túrtam, míg Ő derekamon tartotta kezeit. Miután levegő hiányában elváltunk, pár tincset fülem mögé tűrt, és puszit nyomott homlokomra.

- Elmegyek zuhanyozni – Mondta.

- Oké – Bólintok.

Miután megtaláltam a megfelelő öltözetet, amit ilyenkor kötelező viselni, az ágyra ültem és felöltöztem. Ez a „vizsgaruha” egy fehér ingből, vagy blúzból áll, fekete szoknya, egy tetszés szerint kiválasztott fekete cipő, és az egyetem címerével ellátott selyemsál. Az egész alakos tükör előtt állva igazgattam az ingemet, és a szoknyát, amikor kilépett a fürdőből Harry. Egy melegítőnadrágot viselt, felsőtestét fedetlenül hagyta, hajából még csöpögött a víz.

- Tyűha – Mért végig alaposan. – Csinos vagy, de… - Értetlen kifejezéssel fordultam meg, hogy szemébe nézzek, fogalmam sincs mégis mi kivetni valót talált öltözékembe.

- Mi de?

- Nem túl rövid az a szoknya?

- Harry – Sóhajtok – A térdem sem látszik ki belőle. Nem érhet a bokámig, nem vagyok apáca!

- Túl sokat mutat a lábaidból! – Ellenkezett.

- Nem rejtegethetem senki elől – Lépek közelebb hozzá.

- De nem szeretem, ha más nézi a szexi lábaidat – Vigyorodik el.

- Áh, szóval féltékeny vagy! – Nevetek fel.

- É-én nem! – Fonja össze kezeit mellkasa előtt. – Csak utálom, ha más férfiak a lábaidat nézik. Ennyi.

Nem akartam többet vitatkozni erről, ezért angolosan távoztam a konyhába. Öntöttem magamnak kávét, és a pultnak dőlve ittam meg. Remegtek kezeim, gyomrom görcsbe rándult.

- Minden rendben lesz. – Jön közelebb Harry. – Én tudom, hogy menni fog.

Ha azt hittem, hogy ennél jobban nem fogok izgulni, akkor hatalmasat tévedtem. Az autóban ülve egyenesen hányingerem támadt. Harry biztatóan fogja kezemet, ujjbegyeivel piszkálja tenyeremet.

- Lesz egy ebédszünetem, akkor elmehetnénk valahova, ha neked is lesz szabadidőd.

- Hm? – Fordulok lassan felé. – Öhm izé hát végülis ha – Motyogok össze vissza. Lassan lefékeztünk egy piros lámpánál.

- Kicsim nyugodj meg – Közelebb hajolt, már amennyire a biztonsági öv engedte, és apró csókot lehelt a szám sarkába. – Minden rendben lesz, ne izgulj.

- Jó, persze, lesz másfél óra szünetem a harmadik vizsga előtt. – Bólintottam.

Remegő lábakkal indulok meg a főbejárat felé, miközben utoljára visszanézek a távolodó Range Rover felé. Viszonylag hamar megtaláltam a megfelelő tantermet, és hátul foglaltam helyet. A vizsgaellenőrzőn kívül még két személy lesz bent. Igazából engem ez hidegen hagy, nem terveztem puskázni meg ilyenek, aki meg igen, annak meg sok sikert..
Nos. Pontban háromnegyed kilenckor kiosztották a tesztfüzeteket, és el is kezdhettük kitölteni. Nem volt vészes, csak nagyon oda kell figyelni. Sok az olyan anyag, amit könnyedén össze lehet keverni.

Megkönnyebbülve raktam le a tollamat, amint felhangzott a vizsga végét jelző csengő.
Már csak egy írásbeli, és egy szóbeli maradt. Őszintén szólva, a szóbeli résztől még jobban tartok, de szerencsére azelőtt találkozunk Harry-vel. Sunyiban bepötyögtem a pad alatt egy rövidke üzenetet Harry-nek, nem is vártam meg a választ, és ki is kapcsoltam a mobilom.

A délelőtt lassabban telt mint az reméltem. Mindenesetre tele életerővel pattantam fel a padból, s szinte rohantam ki. Szívem hatalmasat dobbant, amikor észrevettem az út túloldalán álló fekete autót, és az oldalának támaszkodó srácot. Miközben vártam, hogy végre felszabaduljon az úttest, megfigyeltem, hogy tényleg jóval nagyobb lett a forgalom a fesztivál miatt. Viszont amikor már végre „üres” lett az úttest, akkor szinte repültem Harry felé, s karjaiba ugrottam. Éreztem hogy kezd töltődni energia tartalékom. Hátamat simogatta, közben én görcsösen kapaszkodtam pulóverébe.

- Mehetünk? – Kérdezi, miközben elengedtük egymást.

- Menjünk.

Az autóban mindent elmeséltem neki a vizsgáról, és így utólag értékelve nem is sikerültek rosszul..
Mivel bőven volt időnk, ezért egy Nando’s-ba mentünk, ami viszonylag a város szélén helyezkedik el.
Az étterem leghátsó zugába vonultunk vissza, Harry ölében ülve iszogattam a narancslevemet, amikor is megcsörrent a telefonom. :

- Haló – Emelem fülemhez a készüléket.

- Liz, szia! Gemma vagyok!

- szia Gem, mondjad!

- Csak gondoltam megkérdezem, hogy állsz a vizsgákkal?

- de aranyos vagy, egész jól!

- az szuper! Majd valamikor részletesebben beszámolhatnál a dolgokról, de most nem is zavarlak tovább, gondolom az öcsémmel vagy..

- jól gondolod – Nevetek fel halkan.

- akkor hát további sok sikert, majd beszélünk!

- okés, szia!

Csendben elfogyasztottuk az ebédünket, és közben magamban ismételgettem a tételeimet. Azonban egy gondolat nem hagyott nyugodni; Mi lehet Vandával?
Tudja, hogy vizsgázok ma, mégsem írt, nem is hívott. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva rossz előérzetem támadt. Aggódok érte..

* Pár órával később *

A konyhában ülve szürcsölgettem a málnás teámat, Harry a kanapén tévézik. A szóbeli vizsgám is remekül sikerült, örülök, hogy vége a nap nehéz részének. Szerencsére pont olyan tételt húztam ki, amit pontosan szóró szóra tudtam. Így most egy ideig vége a vizsgáknak, a következő három hét múlva lesz, de most igyekszem minden vizsgával kapcsolatos gondolatot kizárni, és messze elhajítani.
Miután elfogyott a teám, a csészét a mosogatóba teszem, és a nappaliba csoszogok. Most már tényleg aggódok Vandáért, még a telefonját sem veszi fel, félek, hogy történt valami.
Lehuppanok Harry mellé, és hagyom, hogy össze vissza puszilgassa arcom.;

- Nekem van a legokosabb, legszexibb, legcsinosabb, és legszebb barátnőm. – Nem bírok Rá koncentrálni, alsó ajkamat harapdálva gondolkodok. – Baj van? – Kérdőn összevonja szemöldökeit, és én nem bírom ki nevetés nélkül, nagyon aranyosan festett így.

- Szóval kinevetsz? – Néz rám vészjóslóan.

- Ühüm – Bólogatok.

- Akkor legyen. – Játékosan felém kerekedik, és csikizni kezd.

Már szinte sírok a nevetéstől, amikor megszólalt telefonom. Harry kezembe nyomja a készüléket, én pedig törökülésbe tornászom magam.

A képernyőn Niall neve villogott.

- Niall? – Szólok bele bizonytalanul, ugyanis szipogást hallok a háttérből, és orrfújást.

- Liz.. Liz én – Niall hangja megremegett, és nyílván valóvá vált, hogy Ő sír.

- Mi történt Niall? – Harry is felült, és komolyan nézett.

- V-Vanda m-meghalt.