II.14**Összetörve

Drága Olvasók!

Itthon vagyok, és itt az új rész. Be kell valljam csalódott vagyok. Csalódott vagyok, mert jönnek visszajelzések. Egyáltalán nem látom értelmét a blog folytatásának, még is úgy gondolom megérdemel a történet egy rendes befejezést. Nem tudom, hogy kinek írom a történetet.. És kicsit ez elkeserítő. Mindenesetre még lesz kb. öt, vagy hat rész, és vége. Sajnálom, de nem tudok mást csinálni. És amúgyis kezdődik az iskola, szóval ritkábban lesznek résznek meg minden. Egyébként Krakkó gyönyörű szép város, ha valaki szeretné, bővebben is beszélek majd róla. 

Btw: Az "oldalak" menüpontban lesz egy külön kis fejezet, ami Vanda életét mutatja be. és megtudhatjátok, hogy pontosan mi is történt vele. 

Jó olvasást! xx

Fél perc alatt ért el a tudatomig, amit a kis hangszórón keresztül hallottam. Kövér könnycseppek gurulnak le arcomon, a készüléket kiejtem ujjaim közül, s tompa zajjal érkezik a szőnyegre. Tekintetem üressé válik, érzem, hogy valami ott belül összetört. Erőtlenül rogyok le a földre, sírásban török ki. Érzem, hogy erős kezek szorosan magukhoz ölelnek, ám nem bírok lecsillapodni. Sírásom hisztérikussá válik, üvöltök fájdalmamban. Úgy érzem minden probléma felszínre tör, és maga alá temet. Nem bírom elfogadni, nem nem, lehetetlen!

Mi történt a barátnőmmel? A szívem majd' megszakad, úgy érzem VELE együtt egy részem távozott. Soha többet nem láthatom gyönyörű arcát, nem nevetünk együtt többet, és soha soha többet nem öleljük át egymást. Úgy érzem, mintha a testvérem hagyott volna itt. Vajon a mennyből figyel?
Én ezt nem akarom! Újra látni akarom, beszélni vele, érezni, hogy itt van! Egy alattomos gondolat, miszerint örökre elvesztettem egyre nagyobb foltban fertőz meg.
- Én itt vagyok baby - Próbál csitítani - Szeretlek!
Szorosabban ölel, és hátamat simogatja. De mind hiába. Én beleestem egy óriási szakadékba, amiből nem fogok egy könnyen kimászni.

Pár órával később

*Harry szemszöge*

Minden olyan gyorsan történt. Hallottam, amikor Niall azt mondta a telefonba, hogy Vanda meghalt. 
Liz teljesen összetört, órák óta sír, és sír. Tudom, hogy milyen sokat jelentett neki Vanda, hisz' legjobb barátnők voltak. Még engem is sokkol a hír, de bele sem merek gondolni mi lehet Niall-lel. Elvesztette a szerelmét.. Szörnyű lehet most neki is, sőt, ez mindenkinek szörnyű.. Mindenki imádta Vandát, egy aranyos, kedves lány volt, és szerették egymást Niall-lel. Nagy nehezen, de végül a karjaimba viszem Liz-t a hálószobáig. Szüntelenül sír, és kiabál.
- Látni akarom Vandát! - Kiabál újra.
- Kicsim, kérlek nyugodj meg! - Simogatom arcát, miközben mellé fekszek, és ölelésembe zárom. - Próbálj meg aludni!

Talán a vizsgák miatti kimerültség, és szavaim hatására lassacskán lehunyja szemeit, és elalszik. Könnyei nem folynak tovább. Félek, hogy mi lesz holnap. És holnapután. Mi van, ha nem tudja majd feldolgozni, hogy elvesztette a legjobb barátnőjét? De én mellette  maradok, és minden erőmmel azon leszek, hogy segítsek neki, a szeretetemmel. Még vagy félórán keresztül gondolkodok, majd óvatosan kimászok az ágyból, közben másodpercenként tekintek vissza alvó szerelmemre. Mielőtt kilépek az ajtón, még vetek egy utolsó pillantást rá, s amint meggyőződtem újra, hogy biztosan alszik, halkan becsukom a hálószoba ajtaját. Idegesen túrok hajamba, a telefonomért nyúlok, és kikeresem a névjegyzékből Niall nevét. Egy ideig hezitálok, hogy felhívjam-e, hisz annyi mindent szeretnék most mondani neki. De mégsem teszem. Niall-t ismerve ilyenkor jobb kicsit magára hagyni. Először magában rendezze le a dolgokat, kap elég sajnálkozást úgyis. Ezért inkább Louis-t csörgetem meg. Rövidesen beleszól a telefonba, hangján érződik hogy tud a dologról.
- Harry?
- Hallottad mi történt? - Kérdezem óvatosan, miközben a fülem, és vállam közé szorítom a telefont, hogy kávét öntsek egy csészébe.
- Persze hogy hallottam. Eleanor teljesen ki van borulva, és a többiek is. Liz hogy viseli?
- A lehető legrosszabban. - Sóhajtok nagyot, miközben felidézem az előző órákban történteket. - És fogalmam sincs, hogy mit tegyek érte, tanácstalan vagyok. - Vallom be az igazat. Soha nem voltam még ilyen helyzetben, nem tudom átérezni, amit Ő érez most.
- Figyelj Haver! A legjobb amit tehetsz érte, hogy nem hagyod magára, és szeresd! - Mondja halkan.
- Kösz a tanácsot - Szólok ironikusan
- Bocs, de ennyit tehetek csak. Talán az lenne a legjobb, ha elvinnéd Niall-hez, mindketten közel álltak Vandához, talán tudnak egymásnak segíteni..
- Ez nem is rossz ötlet - Vallom be. Még valamit nagyon akartam mondani, de muszáj volt letennem, ugyanis szipogást hallottam a hálóból, Liz felébredt. Félrerakom a kávét, és nagy léptekkel megyek be hozzá. Felhúzott térdekkel ül, s fejét lehajtva sír. Annyira rossz érzés így látni, hogy szenved, s kezdem úgy érezni, hogy semmit sem tehetek érte, amitől jobb lenne..
Mögé ülök, és hátulról ölelem át, lágyan simogatom, hogy megnyugtassam.
- H-Harry - Suttogja, miközben szembe fordul velem, és hozzám bújik. - Úgy hiányzik - S amint kimondja, újra zokogásban tör ki. Erősen szorítja pólómat, miközben igyekszik minél közelebb kerülni hozzám fizikailag.
- Tudom Kicsim. - Mondom halkan, és apró puszikat adok vállára.

***

 Az éjszaka lassan telt el, s szinte egész éjjel virrasztottam. Pár órát aludtam csak, amikor is Liz is lenyugodott. Képtelen vagyok elterelni a figyelmét Vandáról, csak Ő jár a fejében.
Fogalmam sincs, mikor fogja ezt feldolgozni.. Mindenesetre ma elviszem Niall-hez, igaza volt Louis-nak, talán tudnak egymásnak segíteni. Az éjjeliszekrényhez nyúlok, rápillantok a telefonomra, fél hét van. Remélem mikor felébred Liz kicsit jobb állapotban lesz..
Visszafekszek, átölelem, és közel bújok hozzá. Teste verejtékezik, és nyöszörög. A következő pillanatban sikoltva ül fel, s ijedten néz rám.
- Istenem... Kicsim úgy sajnálom. - Utalok a történtekre, minden bizonnyal Vandáról álmodott.
- Mennyi az idő? - Kérdezi suttogva.
- Fél hét múlt pár perccel. - Bólint, és fáradtan beletúr hajába, majd halántékát  dörzsöli.
Ülésbe tornázom magam, és bizonytalan arckifejezéssel figyelem minden mozdulatát.
- Hogy vagy? - Kérdezem óvatosan. Bár jobban belegondolva ez egy igencsak hülye kérdés volt.. Most vesztette el a legjobb barátnőjét, hogyan lenne?
- Rosszul.. - Válaszolja. - Fáj a fejem, fázom, és szörnyen fáj a szívem. - Mondata végén lehunyja szemeit, és lehatja fejét. Tenyeremet homlokára simítom, és magamban megállapítom, hogy Liz belázasodott. Forró bőre, és az, hogy veri a hideg csak erre utal.
- Azt hiszem lázas vagy .. - Kétségbeesetten néz rám, szeme sarkában csillognak az újabb könnycseppek, látszik, hogy ez izgatja legkevésbé. Lassú mozdulatokkal felkel, és a konyha fele indul.
Egyre csak az jár fejemben, hogy nem tudok mit tenni érte. Nem érzem azt, amit Ő. Fogalmam sincs min megy keresztül. És ez fáj a legjobban.
Magamra kapok egy bő, szürke pólót, és egy melegítőnadrágot. A fürdőben hideg vízzel megmosom arcom, és ujjaimmal igazgatom hajam. Megmosom fogam, és visszamegyek a hálóba. Sehol senki, az egész lakásban néma csend honol. Mivel ez Liz lakása, nem nagyon akarok rendet rakni, ezért inkább a nappaliba slattyogok. Mivel a nappaliból nyílik a konyha, tökéletes rálátásom van Liz-re, ahogy teát próbál készíteni magának. És csak azért próbál, mert remeg a keze, és a fele tea kiömlik a konyhapultra a csészéből. Közelebb megyek, háta mögé lépve átölelem derekánál.
- Minden oké? - Hajolok füléhez.
- Nem - Sziszegi összeszorított fogakkal. Elengedem és hátrébb lépek.
- Kibaszottul nincs rendben semmi! - Fordul meg. Dühösen, és indulatosan néz rám.
- Kicsim, én..
- Nem! Hagyj magamra kérlek!
- Mondd már meg az ég szerelmére, hogy mit tegyek érted! - Nézek rá indulatosan.
- HOZD VISSZA A LEGJOBB BARÁTNŐMET! - Kiabál rám, s elengedi ujjai közt szorított bögrét. Hangos csattanással ér földet, s darabjaira hullik. A még megmaradt tea is a földön köt ki, Liz kiviharzik a helységből.
Idegességembe a falba ütök, és a darabokra tört csészét szuggerálom. Egyre csak azt zakatolja agyam, hogy "menj utána". De nem teszem. Valami bennem is összetört..

(nagyon-nagyon boldog lennék, ha elmondanád véleményedet! )